Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Sunday, September 27, 2009

Tanmese az nevető harmadikról



Volt egy asszony, annak volt három fia.
Történt egyszer, hogy a legnagyobbik fiú eszébe vette, Duploból helikoptert épít.
Elővevé a kosarat, kikeresé a játékdarabokat és neki kezdék vala.
És raká a lábakat az ő helyükre és raká az légcsavarokat a ő helyükre, és rakná az szélvédő az ő helyére, de nem találá a darabot.
És méne anyjához,
-Édesanyám! Édesanyám!- kezdé - Raknám az szélvédő az ő helyére, de nem találom! Nem találom az kosárban, nem találom az ágyal alatt, nem találom az sehol!

És az asszony hagyék ott a csapot-papot (na jó, csak a csapot, mert éppen mosogaták), és méne bele az szobának mélyibe, és az polcról az elfelejtett dobozt leemelé, és láss csodát! Az doboz mélyén ott lapula az szélvédő.

A legnagyobbik fiú megköszöné az segítséget és, mivel nagyon eszes valá, rögtön helyére illeszté az szélvédőt.
És ebben a szempillantásba az középső fiú észrevéve az legnagyobb szerencséjét (t.i., meglett a helikopter szélvédője) rögtön hozzá menék és erősen kérni kezdé, adja néki az helikoptert szélvédőstül.

-Nem adom!- felelé a fiú - Nem azért raktam összve, hogy ímé, most Te játszál vele!
Az középső erős sírásba kezdék, majd mikor látá, hogy ez nem használ vala, erősen az legnagyobbra támadék. De az nem hagyá magát, és hogy jobban védekezzen, az helikoptert az földre raká és két kézel menék a középsőre.
És az kettő emígyen nagy marakodásba kezdék.

Az zajra és kiabálásra felfigyelt az legkisebb fiú (aki, bár említvén csak amaz első mondatban valá, ám személyében mindvégig az szoba mélyén ülék), és észre vevé az földön fekvő helikoptert. Óvatosan felkelék, az céltárgyhoz menék, és két kezével megragadá azt, majd, mint ki jól végezte dolgát, az szobából az két marakodó mellett kislisszanák vala.

Mert látjátok, hol kettő marakodik, bizony az harmadik örül!

No comments:

Post a Comment