Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Saturday, August 22, 2009

Ungarische Langosch

mottó: Minden náció fiai meglepődnek, amikor először esznek külföldön saját nemzetük specialitásaiból.



-Nem,ezt nem így kell
csinálni! Először szépen kinyújtod sodrófával, majd kicsit bevágod- magyarázta nekem anyósom, amikor náluk voltunk, és én, jó szokásom szerint kézzel akartam kinyújtani a lángost.
Anyósom nem magyar, annyira nem, hogy valószínűleg én voltam az első magyar nő, akivel közelebbi kapcsolatba került.
Viszont volt egyszer Budapesten és ott evett egyszer lángost, tehát tudja....
Mindegy, nem fogok nyújtástechnikai kérdésekről vitatkozni. Az anyósom lángosa legalább jól sikerült. Kívül ropogós volt, belül puha.

Az általam külföldön elfogyasztott lángosok eddig annyiban hasonlítottak anyósom művéhez, hogy kívül ropogósok voltak... ...meg belül is, ami nem is meglepő egy papírvékony lángosnál.
De igazából mindegy is, hol ropogtak, mivel teljesen ízetlenek voltak,
annak ellenére, hogy a csehek például , a tejföl, és a sajt mellé némi ketchupot is öntöttek a lángosra. Gondolom, hogy növeljék annak élvezeti értékét.

Hát nem sikerült. A ketchupnak szerintem annyi keresnivalója van a lángoson, mint egy pizzán, vagyis semennyi (a ketchup, a közhiedelemmel ellentétben nem olasz, hanem amerikai kreáció).
A fiúk azért jó étvággyal befalatozták (oké, ők csak anyai ágon magyarok),
a Zuram szerint pedig ez a cseh lángos ehetőbb volt, mint az a schönbrunni példány, amit tavasszal vett.

Nos, Bécs ide-Prága oda, nekem egyik sem jött be, és elhatároztam, legközelebb inkább magam készítem el a lángost. Én keverem, én sütöm.
És kézzel fogom nyújtani!

No comments:

Post a Comment