Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Monday, August 10, 2009

Lehetne egy kicsivel több?



Természetesen!- mondtam, és már is lett is EGY KICSIvel több; a három sajátom mellé ugyanis kölcsönkaptam a nagyfiammal egyidős unokahúgomat, és így pár napig belekóstoltam a négygyerekes létbe.

A gyerekekre nem volt panasz, annak ellenére, hogy ritkán találkoznak, rögtön megtalálták a közös hangot, ami nem is csoda, hiszen egy tőről fakadnak, hasonló grimaszok, gesztusok, beszédmód, ugyan azok a csúnya szavak.... és mint tudjuk, similis simili gaudet.
A nagy egyetértés mellett azonban akadnak kisebb-nagyobb különbségek.

Itt van mindjárt az evés. A fiaim esznek, Virág pedig... hüm, mondjuk úgy, csipeget. Biztosan más típusú motor van benne, mert harmadannyi üzemanyaggal ugyanakkora távot tesz meg, mint a kölkeim.
A száját ettől függetlenül hasonló gyakorisággal nyitogatta, mert amíg a csemetéim ettek - meg előtte is, meg utána is -, addig ő beszélt...
(Mit is mondanak a pszichológusok a női és a férfi beszédközpontja eltérő fejlettségéről?)

Azután ott volt az alvás. A fiaimat, ha már felkeltek, nem lehet lefektetni, vele pedig pont fordítva van a dolog, ha egyszer már lefeküdt, akkor nem lehet felkelteni.
A Tomiéknak némi eszközhasználattal azért sikerült.
Az ember nem is hinné, mire képes két fedő és egy fakanál! (Ha a nővérem is olvassa: Én rájuk szóltam! Tényleg!)

A hajkérdésről meg ne is szóljunk...
Na jó, mégis.
A három gyerekem fejével van egy hónapban annyi melóm, mint A kishölgy hajával egy reggel. Az is kicsit rendszeridegen volt nekem, hogy fürdőzés után külön szárítgatni kellett a fürtöket, ám végül is megbirkóztam az új feladattal, de azért megköszöntem az égieknek, hogy nem három lányt kaptam.

A különbségek dacára a kiscsaj jól bírta a 3 pasis kiképzést, én és a Zuram pedig a négy gyerekes életet, szóval mindenki boldog volt.
Jövőre pedig postázom a nővéremnek az én hármamat, had örüljön ő is!

No comments:

Post a Comment