Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Monday, August 3, 2009

Kis lépés a gyermekemnek, nagy (előre)lépés nekem



Iván ma a babakocsi mellett sétált.
Kis lépéseket tett, lelki szemeim előtt mégis hatalmas távlatok nyíltak, már láttam magamat, ahogy visszakerülök az átlagemberek táborába, és végre én is babakocsi nélkül fogok sétálni a főutcán.
Sőt, gondolta tovább, kb egy év múlva vége a pelusmosásnak, másfél röpke évet követőn pedig... mily' merész, és örömteli gondolat, már Iván is félnapos oviba megy!

Hát igen, 3 gyerek, 6 év folyamatos várandóság, szoptatás, pelenkázás egészen új dimenziókat nyit az ember gondolkodásában. Nem hetekben, vagy napokban számolja az időt, hanem ilyen szakaszokban. Már nem görcsöl, ha a gyereknevelésben nehezebb idők jönne, mert tudja, ezek is csak szakaszok, amik előbb-utóbb véget érnek.

Meg sok más téren is nyugodtabb lesz, mert rájön, hogy vannak a természetnek rejtett folyamatai, amiket úgysem tud befolyásolni.
Ezért nem húzza álló nap kézen fogva a gyereket, mert tudja, hogy nem ettől fog járni tanulni, nem esik kétségbe, ha a kortársainál két hónappal később tanul meg valamit, és nem szorong, hogy mi lesz a csemetéjével az óvodában (megsúgom, semmi rossz), inkább örül a felszabaduló időnek.

És nyugodtabb lesz azért is, mert azzal is tisztában van, hogy a természetnek vannak kevésbé titkos folyamatai is, miket viszont képes befolyásolni.
És be is folyásolja...
Elpakolja az összes apró, törékeny, veszélyes, stb. tárgyat a gyerek közeléből, a kabátzsebeit és táskáit mindenféle játékokkal tölti meg, mert az mindig jól jön, és este legkésőbb 11-kor lefekszik mert tudja, hogy a 3 gyerekből egy biztosan 6 előtt fog kelni.
Mert ez egy olyan természetes folyamat, amit még nem tudok befolyásolni!

No comments:

Post a Comment