Ő.
Tipikus férfi. Már a legkisebb köhögésnél tüdőgyulladást vizionál.
De most tényleg beteg volt elkapta egy csúnya megfázás.
Már pár napja már otthon volt, amikor úgy érezte, a fejfájás, hányás, torokgyulladás, orrdugulás, rekedség, köhögés mellé még egy újabb tünetet is fel akar venni a repertoárjába, nevesül a lázat.
Már kora reggel óta kérdezgetett, hogy nem lázas-e. Többször végigfogdostam, de a válaszom nemleges volt.
Ő azért kötötte az ebet a karóhoz. Láza van, bizonygatta.
Olyan 10 óra magasságában gondoltam ideje pontot, tenni a dolgok végére, közölte vel, hogy nem vagyok javasasszony, tapogathatom órákig, nem lesz változás.
Jó,- mondta, - de mit csináljak, úgy érzem lázas vagyok.
Ott a lázmérő a fonott dobozban!- feleltem végső elkeseredettségemben.
A Zuram arcán megkönnyebbülés tükröződött, végre, itt a bizonyosság!
Felállt és kivette a dobozból a lázmérőt... a rosszat. A dobozban össz-vissz két lázmérő van (egy jó méréshez, egy rossz játékhoz), naná, hogy a rosszat veszi ki. No comment.
Az eredmény 35,6 volt. Nem érdekelte, hogy kihűlőfélben van, továbbra is ragaszkodott a lázához.
A biztonság kevédvéért odaadtam neki a jó lázmérőt.
35,9.
Nem igaz.
Gyorsan megmértem a saját testhőmet.
36,4.
Visszadtam neki
35,9.
Na....
Odaültem mellé, tartottam.
36,1
Anyáddal szórakozz!
Abba akartam hagyni, mert a számok változásának sebességéből azt már láttam, hogy biztos nincs lázra, kihűlni meg csak nem fog.
Mondtam is neki, de ő bizonyságot akart.
Nálam meg már szakadt a cérna...
Végső kétségbeesésemben lemostam, lefertőtlenítettem a lázmérőt és bedugtam a nyelve alá (a popsijába azért csak nem fogom).
36,7
Tehát nem szökött fel a láza.
Az én vérnyomásom viszont igen.
No comments:
Post a Comment