Az alma láza

A fiam nyulat akart enni. Azonnal, és rögtön.

Nyulat? Eltekintve attól az apró - ám jelen esetben nem elhanyagolható - ténytől, hogy még életemben nem készítettem nyulat, azért is csodálkoztam ennyire, mert aznap este tojásrántotta volt, és 5 perccel azelőtt még ő is boldogan nyammogott rajta. Most meg nyulat akar?!

Nem, nincs nyúl, bizonygattam neki, de ő kötötte az ebet a karóhoz, nyulat kért.

Már kezdtem kétségbe esni, amikor hirtelen rámtört a felismerés. Nem nyulat kér a drága, hanem tojást.

Szlovénul ugyanis a nyuszi (zajček) és a tojás (jajček) hasonlóan hangzik, ő pedig összekeverte a kettőt, majd a hibás szót tette át magyarra...

A gyermeki agy már csak ilyen. Nem ragaszkodik a pontos egyezéshez, elég, ha részleges a hasonlóság.

Ezt a tulajdonságtá előszeretettel alkalmazza olyan szavak esetén, amik újak, vagy idegen hangzásuk miatt semmitmondóak a számára.

Ezek után nem meglepő, hogy a székesfehérvári "Alba Plaza" nagyfiamtól a keresztségben az "Alma Láza" nevet kapta, annak mégis csak van értelme...