Nem dolgozom. Eddig azt hittem igen, pedig nem is.
Amikor volt - gyermektelen, hímnemű - osztálytársam az osztálytalálkozón így kommentálta, hogy otthon vagyok a gyerekekkel:
"Aha, tehát nem dolgozol"- még csak legyintettem, mit tudhat ő a dologról.
Aztán elkezdtem rendszeresen olvasni az Eltern (a német Kismama- a szerk.) magazint, és rájöttem, mégis tudthat valamit.
Az újságban sorra-rendre jelentek meg cikkek kismamákról, aki alig várják, hogy végre dolgozhassanak és olyanokról aki végre kiszabadultak a gyerekszobából és dolgoznak.
Ezen kívül jöttek a postaládámba családi lapok, a szakszervezet lapja, a tartományi vezető brossúrái és mindegyikben a hónom alá akartak nyúlni, hogy, mint nem dolgozó anyát, visszavezessenek a munkapiacra.
Nem dolgozom, tudja az egész világ: tudja az osztálytársam, tudják a lapszerkesztők, tudja tartományi vezető. (Nem tudják viszont a gyerekeim és a háztartásom).
Nem dolgozom, itthon vagyok, nincs főnököm, sem kollégáim, igaz szabadságom, meg hétvégi pihenésem sem. Valami valamiért...
Most dühös is lehetnék, hogy ennyire leértékelnek, de az az igazság, hogy én örülök neki, hogy nem dolgozom, mivel van rajtam 2-3 kg plussz, amit szeretnék leadni és mint tudjuk, aki nem dolgozik, ne is egyék....
No comments:
Post a Comment