Gyermek, munka, kölcsön

András természetesen nem a falat mossa, csak nem tudom elfordítani a videofelvétel

Dolgoztatom a gyerekeimet, egyszerű, kölcsönösségi alapon, hiszen ők is dolgoztatnak engem.
Tehát kvittek vagyunk.
Egy jó kapocsolat pedig a kölcsönös adok-kapokon alapul.
Azért persze vannak esetek, hogy nem pontosan azt adom vissza nekik, amit tőlük kapok.
Mert, pl. amikor a gyermekeim mérgesek rám, vagy igazságtalannak érzik valamely szidásomat, hisztiznek, vagy kiöltik rám a nyelvüket, esetleg "az nem igaz amit te mondasz" felkiáltással elvonulnak.
Nos én egyiket sem teszem. Én már felnőtt, érzelmein uralkodni képes ember vagyok. Ha valamelyik gyermekem felbosszant, nem dühöngök, nem rendezek jeleneteket, nem, én megőrzöm hidegvéremet, végigmérem a kölkömet és csak ennyit mondok neki:
"Anyád!"

Gyermek, munka, kölcsön

András természetesen nem a falat mossa, csak nem tudom elfordítani a videofelvétel

Dolgoztatom a gyerekeimet, egyszerű, kölcsönösségi alapon, hiszen ők is dolgoztatnak engem.
Tehát kvittek vagyunk.
Egy jó kapocsolat pedig a kölcsönös adok-kapokon alapul.
Azért persze vannak esetek, hogy nem pontosan azt adom vissza nekik, amit tőlük kapok.
Mert, pl. amikor a gyermekeim mérgesek rám, vagy igazságtalannak érzik valamely szidásomat, hisztiznek, vagy kiöltik rám a nyelvüket, esetleg "az nem igaz amit te mondasz" felkiáltással elvonulnak.
Nos én egyiket sem teszem. Én már felnőtt, érzelmein uralkodni képes ember vagyok. Ha valamelyik gyermekem felbosszant, nem dühöngök, nem rendezek jeleneteket, nem, én megőrzöm hidegvéremet, végigmérem a kölkömet és csak ennyit mondok neki:
"Anyád!"

Környezetünk...

Ez most egy szomorú írás.

Kanada partjainál most zajlik a fókavadászat.
Több, mint 300 000 (!) kis fókát gyilkolnak le szép fehér prémükért.
Bunkós bottal fejbevágják őket, majd az elkábított állatot még azon melegében megnyúzzák.

Minden évben egy hónapon keresztül zajlik az öldöklés.
Kanadának nem fűződik hozzá gazdasági érdeke, mert a prémeket a feketepiacon adják el.
A fókavadászok sem halnának éhen, ha ez az egy hónap kimaradna.

Egy szervezet felajánlotta, hogy kifizeti a vadászoknak azt az összeget, amit a prémekért kapnának.
Nem kértek belőle, mondván kell neki ez az egy hónap

Vajon milyen lelki alkata lehet egy embernek, akit az kapcsol ki, hogy védtelen élőlényeket öldös?

Környezetünk...

Ez most egy szomorú írás.

Kanada partjainál most zajlik a fókavadászat.
Több, mint 300 000 (!) kis fókát gyilkolnak le szép fehér prémükért.
Bunkós bottal fejbevágják őket, majd az elkábított állatot még azon melegében megnyúzzák.

Minden évben egy hónapon keresztül zajlik az öldöklés.
Kanadának nem fűződik hozzá gazdasági érdeke, mert a prémeket a feketepiacon adják el.
A fókavadászok sem halnának éhen, ha ez az egy hónap kimaradna.

Egy szervezet felajánlotta, hogy kifizeti a vadászoknak azt az összeget, amit a prémekért kapnának.
Nem kértek belőle, mondván kell neki ez az egy hónap

Vajon milyen lelki alkata lehet egy embernek, akit az kapcsol ki, hogy védtelen élőlényeket öldös?

süti

A kockás úgyis divat:

Kétféle piskótalapot sütünk, 1 simát, és egy kakaósat.

1. a simához összekeverünk 3 tojássárgáját, 6 ek vizet, 5 ek porcukrot, 5 ek lisztet, késhegyni szódabikarbónát és a 3 tojás felvert habját (a felverés előtt tegyünk a fehérjéhez 2 ek vizet és egy csipet sót).

2. a kakaós ugyan így készül, annyi különbséggel, hogy nem 5 ek liszt, hanem 4 ek liszt, és 1 ek kakópor kerül bele.

3. A masszákat, külön-külön, 25 cm átmérőjű tortaformába öntjük, és kisütjük, majd amíg hül, előkészítünk egy 20, egy 15, egy 10, és egy 5 cm, átmérőjü kerek fedőt, tányért, vagy poharat, esetleg papírból vágunk 4 kört.

Ezután szépen körbevágjuk:

A második tortalapnál érdemes a már kivágott piskótakarikákat alkalmazni, hogy később könnyebben lehessen összeilleszteni a kettőt.

Így:

Ezután 12 dkg (ha csak "ragasztóként" szolgál a krém) vagy 25 dkg (ha krémesebb tortát akarunk) margarint kikeverünk ízlés szerint porcukorral, és a vajas krémmel bekenjünk az egyik lapot és ráhelyezzük a másodikat, majd csokimázzal (10dkg étcsoki, 5 dkg margarin 3 ek olaj, mikróban, vagy vízgőz felett megolvasztva) bevonjuk.

KAPCSOLD KI!

A villanyokat.
A föld órája alkalmából ma este 20:30 és 21:30 között.

KAPCSOLD KI!

A villanyokat.
A föld órája alkalmából ma este 20:30 és 21:30 között.

Addig jár...

a korsó a kútra, amíg el nem törik.

Bár egy kisgyerekes családban még járnia sem kell előbb-utóbb úgy is eltörik.

Legkésőbb akkor, amikor valamelyik gyermek ki akarja pakolni a mosogatógépből, és az szépen kicsúszik a kezéből.

Én persze ilyenkor nem haragszom, hiszen csupa jószándékból segített. És szerencsére az én fiaimból nem hiányzik a jószándék, az, amelyikkel azt a bizonyos pokolba menő utat is kikövezték (persze nem az én fiaim).

Igaz azért vannak más esetek, amikor tényleg rosszalkodnak, no ilyenkor rájuk is szólok, hiszen ami a szívemen az a számon. De a sarkamra azért ilyenkor sem szoktam állni, mert az elég kényelmetlen.

Mint ahogy más szájából sem szoktam kivenni semmit (pláne nem a szót), mert az meg nem túl higénikus. Egyetlen kivétel ez alól az, ha Iván megszerez valamilyen apróbb játékot, és boldogan rágcsálni kezdi.

Igaz már nem vagyok sem tizenkilenc, sem egy híján húsz (de szért szerencsére a kenyerem javát még nem ettem meg), láttam-tapasztaltam már egy-két dolgot az életben, de azért a férjem még mindig tud meglepetésekkel szolgálni.

Az elmúlt 2 hónap alatt már harmadszor hozott nekem virágot. Csak úgy!

Virággal amúgy a fiaim is el szoktak halmozni...

Naná, hiszen az alma nem esik messze a fájától, és a vér vízzé akkor sem válik, ha a hét jelentős részében én vagyok a fiúkkal.

És még sok víz le fog folyni a Dunán, mire ők kirepülnek.

Kerekek

Nekem sosem volt ki a négy kerekem.

Elég sokáig csak 3 volt, aztán hamar hétre emelkedett a szám.

Ezt elég sokáig tartottam is.

Aztán ez átmenetileg megnövekedett 11-re, de egy katasztrófa következtében megint 7-e csökkent, de csak azért, hogy hamaroan 10-re egészüljön ki. Sajnos ez a kerek időszak nem tartott sokáig, hamarosan megint csak 7 kerékkel élhettem az életemet.

Ezt a tarthatatlan állapotot azonban hamar felszámoltam, és gyorsan beszereztem még 4 kereket és elégedetten dőltem hátra 11 kerekemmel.

Ezután hosszabb szünet következett, majd egy váratlan esemény nagyot lódított kerekim számán. Egyik percről a másikra 15 lett.

No, gondoltam ennyi kerékkel már egészen tisztességesen el lehet éldegélni, és éveken keresztül nem is gondoltam, hogy növeljem a számukat.

De beütött a ménykü, 4 kerék hirtelen felmondta a szolgálatott. No pánikban estem, elkezdtem kapkodni, és a nagy sietségben csak 3 pótkereket tudtam beszerezni.

Miután leült a kezdeti kapkodásom, rájöttem, hogy az elveszett négyet is vissza tudom szerezni, így már 18 kerékkel boldogítottam magamat, majd, amolyan habként a tortára, még beszereztem 2 kereket, csak, hogy meglegyen a kerek 20-as szám.

Szóval most 20 kerék boldog tulajdonosa vagyok.

Ezek nevesítve:

egy 3 kerekű babakocsi (értelemszerűen 3 kerék), 1 4 kerekű babakocsi (egyszer szétesett ,de kiderült, hogy csak az elrozsdásodott csavart kell kicserélni benne) kerékkel, egy autó (4), egy gyermekbicikli (2+ 2 pótkerék), 1 tricikli (az ugye 3 db), 1 futókerékpár (2).

Már az égi utakon szaporítja a kerekek számát az időközben elvérzett, lábbal hajtós kisautó (-4), illetve egy volt tricikli (-3).

Kerekek

Nekem sosem volt ki a négy kerekem.

Elég sokáig csak 3 volt, aztán hamar hétre emelkedett a szám.

Ezt elég sokáig tartottam is.

Aztán ez átmenetileg megnövekedett 11-re, de egy katasztrófa következtében megint 7-e csökkent, de csak azért, hogy hamaroan 10-re egészüljön ki. Sajnos ez a kerek időszak nem tartott sokáig, hamarosan megint csak 7 kerékkel élhettem az életemet.

Ezt a tarthatatlan állapotot azonban hamar felszámoltam, és gyorsan beszereztem még 4 kereket és elégedetten dőltem hátra 11 kerekemmel.

Ezután hosszabb szünet következett, majd egy váratlan esemény nagyot lódított kerekim számán. Egyik percről a másikra 15 lett.

No, gondoltam ennyi kerékkel már egészen tisztességesen el lehet éldegélni, és éveken keresztül nem is gondoltam, hogy növeljem a számukat.

De beütött a ménykü, 4 kerék hirtelen felmondta a szolgálatott. No pánikban estem, elkezdtem kapkodni, és a nagy sietségben csak 3 pótkereket tudtam beszerezni.

Miután leült a kezdeti kapkodásom, rájöttem, hogy az elveszett négyet is vissza tudom szerezni, így már 18 kerékkel boldogítottam magamat, majd, amolyan habként a tortára, még beszereztem 2 kereket, csak, hogy meglegyen a kerek 20-as szám.

Szóval most 20 kerék boldog tulajdonosa vagyok.

Ezek nevesítve:

egy 3 kerekű babakocsi (értelemszerűen 3 kerék), 1 4 kerekű babakocsi (egyszer szétesett ,de kiderült, hogy csak az elrozsdásodott csavart kell kicserélni benne) kerékkel, egy autó (4), egy gyermekbicikli (2+ 2 pótkerék), 1 tricikli (az ugye 3 db), 1 futókerékpár (2).

Már az égi utakon szaporítja a kerekek számát az időközben elvérzett, lábbal hajtós kisautó (-4), illetve egy volt tricikli (-3).

Játék

(...) Játszom két színes szememmel,

a két kedves, pici kézzel,

játszom játszó önmagammal,

a kisgyermek is játékszer. (...)

/Kosztolányi Dezső: A játék- részlet/

A valós életben nem ilyen szép és felemelő a játék 3 sajtkukaccal.

A valós életben ez a játék felér egy kardiotréniggel. Meg egy erős imázsrombolással.

Még jó, hogy senki nem látja, amikor fogvicsorgatva, a levegőt karmolva rohangálok két, nálam több tíz centivel alacsonyabb emberkezdemény után és azt kiabálom nekik, hogy "Most megeszlek". A harmadik ezalatt rendszeresen bemászik az útvonalamba. Ilyenkor nem túl elegáns bakugrásokkal emelem produkcióm fényét.

És nemcsak fárasztó a játék, de roppant fusztráló is. Soha nem nyerhetek, ha ugyanis elkapom valamelyiket, akkor vagy rám szólnak, hogy ne csaljak (!), vagy kijelentik, hogy mivel megfogtam őket, ismét én vagyok Cicóka-Macóka (ne is kérdezzék, nem tudom mi az).

Az sem túlságosan személyiségépítő, amikor Középsőm kardozni akar velem. Ilyenkor általában úgy kell állnom a habszivacsfegyveres szúrásokat, hogy a saját habszivacskardomat ki sem húzhatom a hüvelyéből (pontosabban a melegítőnadrágomból).

Tehát napközben játszunk, este meg Kosztolányit olvasok.

Játék

(...) Játszom két színes szememmel,

a két kedves, pici kézzel,

játszom játszó önmagammal,

a kisgyermek is játékszer. (...)

/Kosztolányi Dezső: A játék- részlet/

A valós életben nem ilyen szép és felemelő a játék 3 sajtkukaccal.

A valós életben ez a játék felér egy kardiotréniggel. Meg egy erős imázsrombolással.

Még jó, hogy senki nem látja, amikor fogvicsorgatva, a levegőt karmolva rohangálok két, nálam több tíz centivel alacsonyabb emberkezdemény után és azt kiabálom nekik, hogy "Most megeszlek". A harmadik ezalatt rendszeresen bemászik az útvonalamba. Ilyenkor nem túl elegáns bakugrásokkal emelem produkcióm fényét.

És nemcsak fárasztó a játék, de roppant fusztráló is. Soha nem nyerhetek, ha ugyanis elkapom valamelyiket, akkor vagy rám szólnak, hogy ne csaljak (!), vagy kijelentik, hogy mivel megfogtam őket, ismét én vagyok Cicóka-Macóka (ne is kérdezzék, nem tudom mi az).

Az sem túlságosan személyiségépítő, amikor Középsőm kardozni akar velem. Ilyenkor általában úgy kell állnom a habszivacsfegyveres szúrásokat, hogy a saját habszivacskardomat ki sem húzhatom a hüvelyéből (pontosabban a melegítőnadrágomból).

Tehát napközben játszunk, este meg Kosztolányit olvasok.

A Zuram esete a lázmérővel

Ő.

Tipikus férfi. Már a legkisebb köhögésnél tüdőgyulladást vizionál.

De most tényleg beteg volt elkapta egy csúnya megfázás.

Már pár napja már otthon volt, amikor úgy érezte, a fejfájás, hányás, torokgyulladás, orrdugulás, rekedség, köhögés mellé még egy újabb tünetet is fel akar venni a repertoárjába, nevesül a lázat.

Már kora reggel óta kérdezgetett, hogy nem lázas-e. Többször végigfogdostam, de a válaszom nemleges volt.

Ő azért kötötte az ebet a karóhoz. Láza van, bizonygatta.

Olyan 10 óra magasságában gondoltam ideje pontot, tenni a dolgok végére, közölte vel, hogy nem vagyok javasasszony, tapogathatom órákig, nem lesz változás.

Jó,- mondta, - de mit csináljak, úgy érzem lázas vagyok.

Ott a lázmérő a fonott dobozban!- feleltem végső elkeseredettségemben.

A Zuram arcán megkönnyebbülés tükröződött, végre, itt a bizonyosság!

Felállt és kivette a dobozból a lázmérőt... a rosszat. A dobozban össz-vissz két lázmérő van (egy jó méréshez, egy rossz játékhoz), naná, hogy a rosszat veszi ki. No comment.

Az eredmény 35,6 volt. Nem érdekelte, hogy kihűlőfélben van, továbbra is ragaszkodott a lázához.

A biztonság kevédvéért odaadtam neki a jó lázmérőt.

35,9.

Nem igaz.

Gyorsan megmértem a saját testhőmet.

36,4.

Visszadtam neki

35,9.

Na....

Odaültem mellé, tartottam.

36,1

Anyáddal szórakozz!

Abba akartam hagyni, mert a számok változásának sebességéből azt már láttam, hogy biztos nincs lázra, kihűlni meg csak nem fog.

Mondtam is neki, de ő bizonyságot akart.

Nálam meg már szakadt a cérna...

Végső kétségbeesésemben lemostam, lefertőtlenítettem a lázmérőt és bedugtam a nyelve alá (a popsijába azért csak nem fogom).

36,7

Tehát nem szökött fel a láza.

Az én vérnyomásom viszont igen.

Retro

Hát nem gondoltam volna, hogy egy képemnek ilyen utóélete lesz.






A nagy érdeklődésre való tekintettel, most csak a KOFOLAval foglalkozom.


A kofola a létező szocializmus terméke..., és hát, olyan is.
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Illetve a cseheké, mert a rendszerváltás után ő szerezték meg a licencét és mentették át e becses teréket a létező kpitalizmusba
Keletkezéstörténete kiábrándítóan egyszerű, anno a 60-as, 70-es években a kávégyártás melléktermékeként keletkező koffeintartalmú löttyel nem tudtak mit kezdeni, de azért kidobni sem akarták, gondoltak egyet, és trá-trá! Megszületett a kofola.

Olyan kólautánzat, ám, ha külső megjelenése és szénsavtartalma miatt kólára számítana a gyanútlan kóstoló, igencsak meglepődne, mert íze inkább citromos-gyógynövényes oldatra emlékeztet.

Igazából nem tudom, hogy finom-e, mégis, gyakori csehországi és ritkább szovákiai kiruccanásaink során kötelező ital. A legjobban a csapolt formáját kedveljük, szerencsére a derék csehek és szlovákok is, ezért a legtöbb gasztronómiai egységben nemcsak sört, de kofolát is csapolnak.

Retro

Hát nem gondoltam volna, hogy egy képemnek ilyen utóélete lesz.






A nagy érdeklődésre való tekintettel, most csak a KOFOLAval foglalkozom.


A kofola a létező szocializmus terméke..., és hát, olyan is.
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Illetve a cseheké, mert a rendszerváltás után ő szerezték meg a licencét és mentették át e becses teréket a létező kpitalizmusba
Keletkezéstörténete kiábrándítóan egyszerű, anno a 60-as, 70-es években a kávégyártás melléktermékeként keletkező koffeintartalmú löttyel nem tudtak mit kezdeni, de azért kidobni sem akarták, gondoltak egyet, és trá-trá! Megszületett a kofola.

Olyan kólautánzat, ám, ha külső megjelenése és szénsavtartalma miatt kólára számítana a gyanútlan kóstoló, igencsak meglepődne, mert íze inkább citromos-gyógynövényes oldatra emlékeztet.

Igazából nem tudom, hogy finom-e, mégis, gyakori csehországi és ritkább szovákiai kiruccanásaink során kötelező ital. A legjobban a csapolt formáját kedveljük, szerencsére a derék csehek és szlovákok is, ezért a legtöbb gasztronómiai egységben nemcsak sört, de kofolát is csapolnak.

Felhívás

A környéken egy 3 főből álló banad garázdálkodik, melynek tagjai:

1.


András, a gonosz kalózhajó. (a képen egy öreg nénit használ álcának)

Reggelenként felveszi "gonosz kalózhajó" csizmáját, oldalára köti habszivacs kardját és portyára indul.

2.

Tamás, a tűzokádó sárkány.

Szélsebesen szágult keresztül a tájon, és pori éget mindet a környezetében.

3.

Iván, a zugharapó.

Angyali arca (pontosabban ajka) mögött komoly harapási potenciált jelentő, 4 darab tűhelyes fog van, amiket nem fél használni.

Fontos figyelmeztetés! Mivel legtöbbször nem egyedül, hanem bandába verődve

---->

találhatóak, ezért különösen figyelemigényesek. Soha, ismétlem SOHA, ne próbálkozzunk eszköztelenül közelíteni feléjük.
Ha tanácsatalnok lennénk, hogy mit kezdjünk velük, hívjuk fel az anyukájukat.

Pecunia non olet!

Vagyis a pénznek nincs szaga. Az anekdota szerint ezekkel a szavakkal nyomott egy maroknyi pént fia orra Vespasianus császár, amikor az nehezményezte, hogy apja meg akarja adóztatni a nyílvános illemhelyeket.

Ha a pénzne nincs is szaga, a pelusnak azért igen.
Pláne, ha mosható....
Pláne, ha nekem kell mosni...
Bár ha jobban beleondolok, annyi mindent kel mosnom, hogy szinte már fel sem tűnik a plussz egy adag.


Nálunk már az 5 ember alapruhája is megtölt minden estére egy mosógépet, de inkább kettőt, mert
- András ha kicsit is leeszi a pólóját, kicseréli, naponta többször is
- a Zuram két garnitúa alsótrikó-alsógatyó-póló együttes is elnyű naponta, mert biciklivel jár dolgozni
- Iván életkorból adódóan (9 hónap) igényli a napi többszöri átöltöztetést.
- és még nem szólam a judo ruhákról, az ágyneműről és egyébb mellékes darabokról....

Egy mosómedve velem összehasonlítva csak hobbi szinten űzi a mosást. Én mosok, mint Ágnes asszoy, éjjel-nappal. Igaz nem a hűs habokban kézzel, hanem a meleg lakásban géppel, de talán jobb is így, mert ha nem lenne mosógépem, akkor valószínűleg én is megbomlanék.

Proakció-Evokáció-Reakció

Újabb kirándulás a pszihológiába

A személyiség kialakulásával, és felődésével foglalkozó szakemberek szerint a felnövekvő gyermek mindent elkövet, hogy átlépje a szülei által fekínált kereteket, és a világot a saját igényeinek megfelelően alakítsa ki.

Ezt hívják szaknyelven proaktív interakciónak.

Ennek ugye a leggyakobb példája az amikor a büdös kölök b...ik hallgatni a szülői intéseke, röviden rosszalkodik.

A gyermek proaktív interakciója a szülő szemszögéből igazából egy evokatív interakció (ami azt jelenti, hogy az ember viselkedése sajátos válaszokat vált ki másokból), tehát ha a büdös kölök b...ik hallgatni a szülői intésekre (szóval megint rosszalkodik), a provokált szülő reagál, röviden büntet.

Ez a gyerekekből újabb interakciót vált ki, ezúttal reaktívat.

A reaktív interakció értelmében a különböző személyek eltérően értelmeznek és reagálnak ugyan arra a szituációra.

Tehát, ha a gyerekeim elkezdenek a falra rajzoli, hogy proaktívan túllépjenek az általam kínált környezeten, jelen esetben a papíron, én pedig evokatív válaszként megfenyegetem őket, hogy büntetésül elveszem a rajzeszközt,

Ekkor a következőképpen reagálnak

1. Tomi feláll és "nem is akarok rajzolni" felkiálltással elmegy.

2. András vizuális és verbális elemek (úgy, mint fejrázás és a "nem" szócska ismétlése) kíséretében vissztér a papírhoz

3. Iván mosolyogva felsikolt és folytatja, amit addig csinált.

Ginie, Neked is köszön a díjat!

És mindenkinek, aki jelölt és én bárdolatlan módon átolvastam rajta!

Köszönöm a díjat Sly!

Könnyek gyűlnek a szemembe..., hát ezt s megértem, egyszerű Blog létere díjat kaptam. Már Kis-Blog koromba is sokat álmodoztam egy ilyen elismerésről, de még a legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy ilyen hamar megkapom.

És most szeretnék köszönetet mondani egy nagyon különleges személynek, akinek tulajdonképpen a létezésemet, és így közvetve a díjat is köszönhetem.

Szóval Kata, ha most net közelben vagy, és olvasol, akkor had köszönjem meg Neked az eddig együt eltöttött 2 és fél hónapot, a közös munkát és a közösen elért sikereket.

Nem mondom, mozgalmas időszak van mögöttünk, melyben voltak nagy poénok és alkotói válságok egyaránt, de Te mindig mögöttem álltál (illetve a gép előtt ültél), és minden elkövettél azért, hogy elégedett, sikeres Blog lehessek.

Remélem még sok-sok időt fogunk együtt tölteni!

Még egyszer köszönöm!

Siker!

Én mondtam, hogy lesz öröm a szívekben....

És Isten megteremté...

... a számítógépet. És teremté hozzá az ember, mert az asszonyállat nem boldugula az ördöngős masinával.

Történt egysze hogy egy asszony fejébe vett, feltelepít valamit az új számítógépére.
Kezével be is kapcsolá a szerkezetett, majd megragadá a telepítő CD-romot, belehelyezé a futtatóba, és futtatni kezdi vala.
A gép cseles kérdéseire, furfangos asszonyésszel megválaszola vala, majd munkáját elégedeten szemlélve, hátradőlt vala és erősen próbálá fényképezőgépéről a képeket letölteni.
És próbálá egyszer, és próbálá kétszer, és próbálá háromszor, de nem sikerül néki (vala).

Majd feladá a próbálkozásait, és más támaszt nem találá vala, a Zurához, és parancsolójához fordul vala, és eme szavakkal nagyon kérni kezé vala:
- Drága Uram, tekints le reám, egyszeri bölcsészre, hibáim láttán ne fordítsd el tőlem arcodat! Tudom, vétkeztem, mikor történész létemre telepítenni akartam vala. Hozzád hasonlatos akartam lenni (vala). Önteltségem elvakított vala.
Bűnbánásom jeléül ruhámat megszaggatom, fejemre hamut szórok, és többé nem érintek bűnös kezemel egyetlen telepítésre alkalmas eszközt sem.
A férj kegyes volt, és így szóla:
- Térj meg hajlékodba, ó, Te bűnös lélek! Én böjtölök éreted, és másnapra, vagy harmadnapra csodát teszek, feltelepítem neked a fényképezőhöz tartozó programot!

És az asszony, szívében örömmel megtért hajlékába, és most reménykedik, hogy a Zura másnap-, vagy harmadnap feltelepíti az új gépre a fényképező szoftvert és akkor újra tud a blogbejegyzésekez képeket csatolni (vala).

És akkor majd lesz öröm a szívekben, ünnep a földön és nézivaló az interneten (vala).

perpetuum mobile

Perpetuum mobile, azaz a örökmozgó gép.

Elvileg nem létezik, hiszen a surlódás miatt ahhoz, hogy állandó mozgásban tudjon maradni, több energiát kéne termelnie, mint amennyit beleteszünk.

Szóval elvileg nem létezik

Elvileg nem, gyakorlatilag igen. Nekem például két perpetuum mobile-ről van tudomásom. Az egyik neve Tamás, a másiké pedig András.

A minimális mennyiségű étel és a korosztályukhoz képest kevés (9-10 óra) alvás ugyanis biztosan nem adja meg nekik azt energiamennyiséget, amit egy nap alatt elhasználnak. Tehát valahogyan energiát termelnek, bár még nem jötem rá, hogyan

Ezt az energiatöbbletet eddig mozgásban vezették le, ami nem is rossz, mert a legutóbbi tudományos kutatások szerint a mozgás növeli az agyban a hippokampális neutronok számát (mert én nem ám csak úgy blogolok bele a nagyvilágba, a bejegyzéseimhez felhasználom a legfriseb tudmányos eredményeket).

Ami jó, hisz okosodnak tőle a kölkeim, de nekem igazából az jutott eszembe, hogy az általuk termelt energiát másként is hasznosítani lehetne.

Komkrétan hálózati-áram termelésre.

Pici bicikiklikre ültetem őket, a kerekekhez kötök egy dinamót, aztán hajrá!

A mai energiaárak mellett, kész haszon!

Az alma láza

A fiam nyulat akart enni. Azonnal, és rögtön.

Nyulat? Eltekintve attól az apró - ám jelen esetben nem elhanyagolható - ténytől, hogy még életemben nem készítettem nyulat, azért is csodálkoztam ennyire, mert aznap este tojásrántotta volt, és 5 perccel azelőtt még ő is boldogan nyammogott rajta. Most meg nyulat akar?!

Nem, nincs nyúl, bizonygattam neki, de ő kötötte az ebet a karóhoz, nyulat kért.

Már kezdtem kétségbe esni, amikor hirtelen rámtört a felismerés. Nem nyulat kér a drága, hanem tojást.

Szlovénul ugyanis a nyuszi (zajček) és a tojás (jajček) hasonlóan hangzik, ő pedig összekeverte a kettőt, majd a hibás szót tette át magyarra...

A gyermeki agy már csak ilyen. Nem ragaszkodik a pontos egyezéshez, elég, ha részleges a hasonlóság.

Ezt a tulajdonságtá előszeretettel alkalmazza olyan szavak esetén, amik újak, vagy idegen hangzásuk miatt semmitmondóak a számára.

Ezek után nem meglepő, hogy a székesfehérvári "Alba Plaza" nagyfiamtól a keresztségben az "Alma Láza" nevet kapta, annak mégis csak van értelme...

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

A szerkesztőség ezen az úton tudatja a tisztelt (és tiszteletlen) olvasókkal, hogy élmény- és adatgyűjtés miatt munkatársunk pár napig nem lesz internetközelben, ezért szombaton, vasárnap és hétfőn nem lesz újabb bejegyzés.
(és ha kedden nagyon fáradt leszek, akkor sem....- a munkatárs)
Ettől függetelnül nyugodtan kattinsanak ide mindennap - akár kétszer is -, hogy ne essen az oldal nézetségi átlaga!

Megértésüket előre is köszönjük!

A Szerkesztők.

A férjem

A férjem.

Olyan, mint egy régi háztartási gép, aminek kisebb-nagyobb hibáin ugyan bosszankodunk, de annyira a szívünkhöz nőtt, hogy nem akarjuk kicserélni.

A férjem egyik ilyen hibája az erős feledékenység.

Oké, én is feldékeny szoktam lenni, de én azért teljesen legálisa.

A szoptatási demencia ugye, orvosi fogalom.

Meg a terhességi is.

Én pedig a Zurammal eddig együtt töltött 8 és fél évből 5 és félben vagy várandós voltam, vagy szoptattam, és most is szoptatok.

Hogy előtte mennyire voltam feledékeny, arra már egyikünk sem emlékszik....

Szóval orvosi igazolással felejhetek el dolgokat, és csinálhatok olyan furcsaságokat, mint pl a cukor berakása a hűtőszekrénybe, a vízforralóba szánt víz majdnem beleöntése a kenyérpirítóba, vagy a kávé felhígítása almalével, tej helyett.

Vicces történetek ezek, olyanok melyekkel hosszú téli estéken tudom majd szórakoztatni utódaimat és azok utódait is.

De erről ennyit, most térjünk vissza eredeti témámhoz!

Szóval a ...,

Izé ...

Mi is volt az?

A fenébe elfelejtettem!

Megvan Csilla!

Kicsit lassan reagáltam, de azért elkaptam :)

család: támogató háttér
szeretet: különleges dolog, minnél többet adsz belőle, annál több lesz nálad
gyerekek: nagyon szórakoztatóvá teszik az ember mindennapjait
tavasz: madárcsicsergés
vidámság: feltétel nélküli élvezet
boldogság: belefeledkezni abba, amit csinálunk
kitartás: nélkül nem lehet gyereket nevelni
vágyakozás: előre visz
szerencse: relatív

Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén!

Meg szerintem jövőre is. És a következő évben is, meg azután, és az követően stb.....

És a 4 év korkülönbség miatt Iván még akkor is fütyülni fog a nőkre, amikor Tomi már nem.

András (diszkriminatív módon nincs fent a képen) már most jóban van a másik nemmel, a játszócsoportjában begyűjtötte őt egy kishölgy, ő meg nem tiltakozott.

Szóval a három fiam mellé lassan (de biztosan) kapok lányokat is.

Tudom, hogy sokszor ez a tény a fiús anyákból (és a lányos apákból) mindenféle pánikreakciókat szokott kiváltani, mondván jön EGY némber és elviszi az egyetlen kicsi fiamat.

Nálam ez nem így van (és nem is lesz így).

Ennek alátámasztására rögtön 3 tényt is fel tudok sorakoztatni:

1. számú tény: nem csak egy fiam van, hanem 3.

2. számú tény: a pszihomókusok szerint a fiúk a párválasztásban az anyukájukhoz hasonló nőket részesítik előnyben.

3. számú tény: a latinok szerint similis simili gaudet (hasonló a hasonlónak örül).

Az elsőből logikusan következik, hogy minimum 3 némbernek kell jönnie, hogy elvigye az összeset. A másodikból az, hogy ezek a perszónák rám fognak hasonlítani. A harmadikból pedig, hogy én ezért nagyon fogok örülni nekik!

süti

Hólabda

Finom! Meg jól is néz ki.

1. 6 tojássárgáját összekeverek 20 dkg porcukorral, hozzáadagolok 2 ek kakaót, 14 dkg lisztet, és egy késhegyni szódabikarbónát, vagy 1 csomag sütőport.

2. 6 tojásfehérjét, csipet sót, és egy kis kanál vizet habbá verek, majd a kakaós masszához keverem óvatosan, hogy meg ne törjön, végül a tésztához még hozzáadok 14 dkg lisztet (így összesen 28dkg liszt lesz benne).

3. egy kb 30x 40-es tepsit kibélelek sütőpapírral (előtte érdemes a tepsi falát vízzel bekenni, hogy odaragadjon a papír), beleöntöm a tészát, és; légkeveréssel 170 fokon/

hagyományossal 190 fokon/

gázsütőben 4-es fokozaton, 20-25 perc alatt megsütöm (tűpróba).

4. a krémhez besamelt készítek, 1/2 liter tejet felfőzök 4 ek keményítővel, vagy liszttel (én a keményítőt jobban szeretem a semleges íze miatt).

5. Amíg a krém hűl, 20 dkg margarint összedolgozok 15 dkg porcukorral és egy kanál saját készítésű-, vagy egy csomag bolti vaníliáscukorral.

6. a cukros vajat beledolgozzuk a kihűlt besamelbe, majd fél-1 órára hűtőbe tesszük, hogy szilárduljon.

7. ha kihűlt a piskótalap, egy pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk belőle, és kettőt-kettőt összeragasztunk a krémmel, ezután, egy kés segítségével a piskóta oldalára és krémet kenünk, majd rögtön kókuszreszelékbe forgajuk.

Megjegyzés: kókuszreszelék helyett a darált dió is nagyon finom.

József Attila: Születésnapomra

Kissé átköltve, és lerövidítve, hallgatóságának elmondja, E. Iván.

Szóval:

Hófordulómra

Kilenc hónapos lettem én-

meglepetés e költemény

csecse

becse:

ajándék, mellyel meglepem

játszószőnyegi szegleten

magam

magam.

Kilenc hónapon elszelelt

s anyu nélkül még egy se telt.

Az ám,

Anyám!

Lehettem volna kismanó,

és nem ily pelus koptató

szerény

legény

de nem lettem, mert manó helyett

az anyukám szült engemet

ide

ide.

Ő, míg a földön élek én

Szeretni fog e féltekén

gagyogok,

s ő ragyog.

És én anyukámat fogom.

hozzám illő, baba-fokon

szeret-

getni!

Köszönöm Annus!

http://annus40.freeblog.hu/

Aludni jó....

Aludni jó...

Együtt,

vagy külön.

Ágyban,

vagy kanapén,

esetleg dobozban.

A szülőszobán,

vagy a zöldben

Kiterekedve,

és kitakarózva.

Mindegy, hogyan, aludni jó!