Pecunia non olet!

Vagyis a pénznek nincs szaga. Az anekdota szerint ezekkel a szavakkal nyomott egy maroknyi pént fia orra Vespasianus császár, amikor az nehezményezte, hogy apja meg akarja adóztatni a nyílvános illemhelyeket.

Ha a pénzne nincs is szaga, a pelusnak azért igen.
Pláne, ha mosható....
Pláne, ha nekem kell mosni...
Bár ha jobban beleondolok, annyi mindent kel mosnom, hogy szinte már fel sem tűnik a plussz egy adag.


Nálunk már az 5 ember alapruhája is megtölt minden estére egy mosógépet, de inkább kettőt, mert
- András ha kicsit is leeszi a pólóját, kicseréli, naponta többször is
- a Zuram két garnitúa alsótrikó-alsógatyó-póló együttes is elnyű naponta, mert biciklivel jár dolgozni
- Iván életkorból adódóan (9 hónap) igényli a napi többszöri átöltöztetést.
- és még nem szólam a judo ruhákról, az ágyneműről és egyébb mellékes darabokról....

Egy mosómedve velem összehasonlítva csak hobbi szinten űzi a mosást. Én mosok, mint Ágnes asszoy, éjjel-nappal. Igaz nem a hűs habokban kézzel, hanem a meleg lakásban géppel, de talán jobb is így, mert ha nem lenne mosógépem, akkor valószínűleg én is megbomlanék.