X-Atkák

Éjszaka van, zajt hallok, hirtelen felriadok. Nee.... legszívesebben kiáltanék, de nem tudok. Valami nem engedi....
Köztünk vannak..., és ENGEM akarnak...

Mindig tudtam, hogy léteznek, már gyerekkoromban láttam őket. Aztán a TV-ben is mutattak néhányat, és persze újságokban is olvastam róluk.
Ettől függetlenül nem sokat törődtem velük. No, nem kételkedtem a létezésükben, csak valahogy olyan távoliak voltak nekem, ezért nem is foglalkoztam velük.

Aztán megérkeztek, hogy elhódítsák tőlem az éjszakáimat.

Először csak egy jött. Ekkor még nem csináltam belőle nagy gondod, hiszen ő gyorsan elintézte a dolgát és már tért is vissza állomáshelyére. Gyakran ki is maradtak látogatásai.
Bizonyára békés magatartásom volt az okat, hogy nem sokkal később már egy második példány is jelentkezett. Néha együtt jöttek, néha külön.
Tudtam, nem sokan hinnének nekem, ezért szinte alig beszélem ezekről az éjszakai „látogatásokról”. Legtöbbször csak a férjemnek tettem említést, aki maga is fel-felébred egy-egy ilyen alkalommal és látott-hallott egy-két dolgot.

De most úgy érzem, muszáj kiadnom titkomat, mert ők egyre többet akartak, erősítést is szereztek, hogy kialvatlanságom teljes legyen, és maradék akaraterőm is megtörjön.
Már hárman vannak, és már minden este jönnek, néha felváltva, de sokszor együtt.

Én pedig érzem, tehetetlen vagyok, egyetlen eszközöm, hogy próbálok minél korábban lefeküdni, mert tudom, hogy éjszaka megint fogom hallani a jellegzetes zajt, felriadok, de semmit nem tehetek....

köztünk vannak....

A gyerekek. A férjem és én köztem, általában Tomi, és Iván, az ágy széle és én köztem pedig András alszik, ha éjszaka átjön.

és ENGEM akarnak,

hogy takarjam be őket, hozzak nekik vizet, és simogassam meg a hasukat, ha éjszaka felriadnak.

BOLDOG NÉVNAPOT!

süti

Dino/sárkány torta

1. egy villa segítségével egy tálban összedolgozunk 10 dkg cukrot, 15 dkg margarint, 2 tojássárgáját és 5 dkg olvasztott étcsokit, majd hozzáteszünk 15 dkg lisztet és egy késhegyni szódabikarbónát

2. egy másik tálban, csipet sóval és 1 kk. vízzel felverjük a két tojásfehérjét, majd a csokis masszához adjuk



3. a masszát egy kis gyümölcskenyerformába (kb 10x24cm) öntjük (kb félig lesz tele), és 180 fokon (gázsütő 4-es) 25-30 percig sütjük (tűpróba!)
megjegyzés: a sütésidő előmelegítés nélkül értendő, előmelegített sütőben rövidebb ideig tart a dolog.

4. 20 dkg marcipánmasszához ételfestéket teszünk és jól kidolgozzuk, majd 10 percre betesszük a hűtőbe
megjegyzés: a szín tetszés szerinti, az intenzítása a festék mennyiségétől függ. A legjobb a por alakú ételszinező.

5. a masszát két sütőpapír között vékonyra nyújtjuk



6. a kihült tortalapból összeállítjuk a sárkányformát, és a kinyújtott marcipánnal betakarjuk a süteménydarabokat. (a leeső marcipánvégeket újra összegyúrjuk, és kinyújtjuk, ha közben nagyon lágyulna, tegyük vissza pár percre a hűtőbe)





7. 2-3 ek porcukorból és némi vízből cukormázat keverünk és kidíszitjük vele a tortát.



megjegyzés: ez egy kicsit torta lesz, ezért nincs is krémmel töltve, ha túl száraznak találjuk magában, némi tejszínhabbal lehet feldobni.

običajni mravec

Egy egyszerű, hétköznapi hangya..., vagyis Iván. Ez az új beceneve, amit az apjától kapott. Már hallgat is rá. Ha kétszázzal indul az internetzsinór felé, és én szólók, neki, hogy "Kishangya nem szabad!", visszafordul, teli pofával elmosolyodik, és... mászik tovább. Én pedig felkelek, elviszem onnan, tudom, felesleges lenne még párszor rászólni, hogy nem szabad, úgy se mtörődne vele, meg egyébként is, a harmadik gyereknél az ember már nem akar össze-vissza nevelni, képes kompromisszumot kötni a nevelési szakkönyvek tanácsai és a való élet lehetőségei között.

A harmadik gyereknél a szülő már belátja, hogy bármit tesz, a csemetéje:

- nem fogja 3 hóaposan átaludni az éjszakát

- nem lesz 1 évesen szobatiszta

- de még másfél évesen sem,

- 2 évesen biztos belép a hisztikorszakba

- 2,5 évesen már dietetikus szakembernek érzi magát és kiszolgálja magát a hűtőből

- 3 évesen óvodában szépen megtanulja az össze csúnya szót...

- ... és azok alkalmazási lehetőségeit is

- 4 évesen már határozott gyereknevelési elképzelései lesznek, amelyek nem egyeznek a szülőével, és ennek hangot is ad.

És még hol van a kamaszkor.

A pancsoló kislány (részlet)

illetve inkább a pancsoló kissrác(ok)

(...)Jaj úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyi a szép és jó,

(Az az igazság, hogy nem élvezem a strandot, már gyerekként sem élveztem. Én furcsa kislány voltam, a palacsintát sem szerettem, és a tejbegrízt sem.)


Oly sok vicceset látok, hallok,
(illetve látnék, és hallanék, ha nem kéne a két szememmel három felé figyelnem)

És még Bambi is kapható !
( és ha még csak Bambi lenne kapható, gyakorlatilag minden kapható, de én élelmes anyuka vagyok, vittem enni-, és innivalót)

A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek (...)

(pláne, ha mi is megjelenünk. Ilyenkor rögtön megsokszorozódik az egy négyzetméterre jutó, pancsoló kissrácok száma)

(...)De este szomorú a hazafelé út,
(már akinek...)

Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug.

(Naná, nekem is kell egy kis nyugi.)

Már volt vele ez'ét már nagyon sok vitám, Mert ki hallott még ilyen dolgot, fürdeni strand után. (...)

(bár ami igaz, az igaz, tisztának tiszta a gyerek, minek folyassak még plusszban rá a vizet ?)

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Kiegészítés "süti" című bejegyzésem 5. pontjához:

Miután beleöntöttük a kakaós tésztát a tepsibe, , még azon nyersen ráöntjük az másik, sima maszát is és csak ezután kerül sor a 6. pontban említett sütésre.

már az ókori görögök is....

A Danaidák - vagy görögül: Δαναΐδες - nászéjszakájukon megölték férjeiket (Drágám, ha olvasol, ne vedd célzásnak ), ezét haláluk után az istenek büntetést szabtak ki rájuk, állandóan vizet kellett hordaniuk egy lyukas hordóba.

Sziszifusz - ez is meg van görögül: Σίσυφος - elárulta Zeuszt, hordóba zárta Thanatoszt és átverte Hadeszt. Ezek után nem csoda, hogy az istenek megbüntették. A köves történetet szerintem mindenki ismeri.

Mindkét történet az értelmetlen munka szinonímája.

Én személy szeirnt, gyakran gondolok rájuk... Például, amikor összepakolom a duplokat és két percre rá András egy lökéssel újra szétteríti azokat a padlón, vagy amikor Tomi, minden gyereknevelési kísérletem dacára, már x.-szer veszi el a játékot az öccsétől.

Ekkor általában Sziszifusz jut eszembe.

Amikor a Zuram - többszöri, világos instrukciókat tartalmazó felszólításom ellenére - "még felveszem" felkiálltásal a kanapén tárolja koszosz zoknijait,vagy megint egy tiszta törölkzővel törli fel a fürdőszobát, akkor inkább a Danaidák fészkelik be magukat a fejembe (a vízhordós sztori, és nem a másik dolog miatt).

Tehát jól elvagyok, hiszen pakolás, gyereknyugtatás, szennyesválogatás közben csak rájuk gondolok, és eszembe jut hogy nekem mennyivel könnyebb dolgom van, hiszen ők az idők végezetéig csinálják értelmetlen munkájukat, az én gyerekeim meg előbb-utóbb felnőnek.

Ami pedig a férjemet illeti... nos ebben a témában majd tanácsot kérek az istenektől.

süti

Felüdülésképpen ma virtuálisan sütök .

A süti neve: rumos félhold

1. 40 dkg cukrot, fél margarint és 5 tojássárgáját összekeverek

2. hozzáteszek 2 dl kefírt vagy joghurtot, 35 dkg sima, fehérlisztet és 15 dkg teljes kiőrlésű lisztet (na jó, lehet 50 dkg sima liszt is)

3. ezután belekerül késhegyni szódabikarbóna (vagy 1 csomag sütőpor), 1 kanál sk. vagy 1 zacskó bolti vaníliáscukor, végül a tojások keményre vert habja.

4. ezután két részre osztjuk a tésztát, az egyikbe 2-3 ek. kakaóport keverünk.

5. egy közepes tepsit (kb 40cmx25, ha kisebb, túl vastag lesz a süti, ha sokkal nagyobb, nehéz lesz szépen rétegezni .) bekenünk vízzel és kibéleljük sütőpapírral (a víz szépen ráragasztja a falára a papírt), majd beleöntjük a kakaós masszát. Ezután óvatosan, hogy össze ne keveredjenek, ráöntöm a tészta másik felét.

6. most jönne, hogy hány fok és mennyi idő a sütés, de NEM TUDOM, csak tippelek kb 180 fokon légkeveréssel/200 fokon hagyományosban, gázsütőben közepes hőfokon, mondjuk 30 perc. Érdemes kézközelben tartani egy hústűt, villát, kötőtűt, akármit és azzal szúrkálni, átsült-e.

7. amíg sül a, egy tálban kikeverünk 3 ek kakaóport, 25 dkg porcukrot, 1/2dl rumot (vagy 1/2 dl vizet és egy rumaromát).

8. ha megsült, azon forrón kivesszük, a 7. pontban elkészített mázhoz hozzáteszünk még 3 ek forróvizet és az egészet a még meleg sütire kenjük.

Technika: a süti közepére öntjük apránként a mázat, majd álldogálunk mellette és az oldalt lecsorgó öntetet kanállal minduntalan öszegyűjtögetjük és megint a süti közepére tessékeljük. Egyszer úgy is megszilárdul a kis ravasz....

9. ha ezután még van kedvünk egy pogácsaszaggatóval félhold -formákra vágjuk a sütit

10. ha minden jól ment ilyesmi a végeredmény:

Nem dolgozom

Nem dolgozom. Eddig azt hittem igen, pedig nem is.

Amikor volt - gyermektelen, hímnemű - osztálytársam az osztálytalálkozón így kommentálta, hogy otthon vagyok a gyerekekkel:

"Aha, tehát nem dolgozol"- még csak legyintettem, mit tudhat ő a dologról.

Aztán elkezdtem rendszeresen olvasni az Eltern (a német Kismama- a szerk.) magazint, és rájöttem, mégis tudthat valamit.

Az újságban sorra-rendre jelentek meg cikkek kismamákról, aki alig várják, hogy végre dolgozhassanak és olyanokról aki végre kiszabadultak a gyerekszobából és dolgoznak.

Ezen kívül jöttek a postaládámba családi lapok, a szakszervezet lapja, a tartományi vezető brossúrái és mindegyikben a hónom alá akartak nyúlni, hogy, mint nem dolgozó anyát, visszavezessenek a munkapiacra.

Nem dolgozom, tudja az egész világ: tudja az osztálytársam, tudják a lapszerkesztők, tudja tartományi vezető. (Nem tudják viszont a gyerekeim és a háztartásom).

Nem dolgozom, itthon vagyok, nincs főnököm, sem kollégáim, igaz szabadságom, meg hétvégi pihenésem sem. Valami valamiért...

Most dühös is lehetnék, hogy ennyire leértékelnek, de az az igazság, hogy én örülök neki, hogy nem dolgozom, mivel van rajtam 2-3 kg plussz, amit szeretnék leadni és mint tudjuk, aki nem dolgozik, ne is egyék....

Férfiak

Nagyfiam lázasan tervezi a születésnapját. Igaz csak májusban lesz, de nem árt korán elkezdeni. A vendégek listája szinte napról napra változik, csak egy biztos pont van, LÁNY NEM JÖHET, hiszen ők nem tudnának a legoval játszani... meg amúgy is a lányok mások.
Hát igen, most jöhetne egy tanulmány arról, hogy az eltérő evulóciós kihívások miatt másként alakult az agyszerkezet, meg hogy férfi és nő soha meg nem értheti egymást (hisz mindkettő mást akar, a férfi a nőt, és a nő a férfit, mondta Karinthy).
Én most csak néhány jellegzetes férfiúi vonást mutatnék be:

1. szelektív hallás + képtelen magyarázat:

- Tomi, gyere le onnan!

- (...)

-Tomi, gyere már le onnan!

- (...)

- Tomi, hallod, amit mondok?

- Nem, mert túl magasan vagyok!

2. küzdőszellem, állandó győzni akarás:

- András, kakiltál?

- Igen, nyertem!

3. túlzott önbizalom:

Tomi: -Ügyes vagyok!

Én: - Igen, meg szerény is.

Tomi: - Igen, ügyes vagyok és szerény.

4. hipochondria:

Férjem kicsit megvágta az ujját: - Drágám nem kéne kórházba menni.?

-Nem, mindjárt bekötöm.

- De ugye nem fogok elvérezni?

5. feledékenység:

Én kedden: -mi lett a Tetthely vége vasárnap?

Férjem:- miért volt vasárnap Tetthely?

A szopatáson túl, avagy gyermekeim egymáshoz táplálása

(megjegyzés, a cím nem elírás, onnan ered, hogy külföldi illetőségű férjem még első fiúnknál egy nyelvbotlással szopatást, csinált a szoptatás szóból)

A hozzátáplálás egy kényes téma, mit szabad, mit nem, meddig, hogyan mennyit. Az előírások állandóan változnak.
Én nyugodtan állíthatom, 4 év folyamatos hozzátáplálás után, szakértője lettem a témának. Ha álmomból felébresztenek, akkor is fel tudom sorolni, mit illik egy 6,7,8 stb hónapos gyereknek enni.

Én természetesen mintaanyukaként 6 hónapig csak szopattam a gyerekeimet. Azután elkezdem mást is adni.
Tominál még nagyon akkurátusan jártam el, körültekintően, ám változatosan próbáltam etetni, elsősorban üveges bébiételekkel.

Andrást a mai napig hozzátáplálom... hozzá táplálom Tomihoz: a nagy megmondja mit akar enni, és ő is azt kapja.

Iván már keményebb dió, őt már nem lehet csak úgy a bátyjaihoz táplálni.

Az üveges bébiételek is ritkán kerülnek elő, mert környezettudatos anyuka olyannal, ugye, nem etet.

Hogy mégse kelljen kétfelé főznöm, inkábbmegpróbálom a nagyokat a kicsi étrendjéhez igazítani, ezért sokszor van nálunk mostanában ebédre krumpli-répa leves, spagetti, gnocci, rizs, sültalma és társaik.

És mindenki elégedett. De főleg én.

apró örömök, nagy konfliktusok

Ülök a nappaliban és nézem a kicsi fiamat, 7 hónaposan rájött , hogy ha a kezét és lábát összehangoltan használja, ügyesen előrejut. Elmúltak az azok az idők, hogy ha reggel letettem a szoba egyik végébe, akkor még délben is csak a közepén tartott.

Anyai szívem kivirul, milyen ügyes, gondolom, hiába apró örömökből áll az élet.

Ülök a nappaliban és nézem, ahogy a középső 2 év 7 hónaposan elmélyülten rakja a 4-5 éveseknek való kirakót.

Anyai szívem örül, milyen ügyes gondolom, hiába, apró örömökből áll az élet.

És itt véget is ér az idill mert a következő pillanatban az én ügyes kicsim bekúszik a látómezőbe és nekiáll elfogyasztani a másik kirakós játékát, mire ő egy laza lökéssel arréb gurítja a betolakdót, erre a nagy föláll rászól a középsőre, hogy ne nevelje a kicsit. No de már én is talpon vagyok, egyik kezemmel gyakorlott mozdulatokkkal kiemelem a tömegből az akkora már vinnyogó mászómestert, a másikkal felteszem a kirakó darabjait az asztalra, és felszólítom a középsőt, hogy ott dolgozzon tovább, majd rászólok a nagyra, hogy legyen szíves, ne nevelje a testvéreit, az az én dolgom.

Aztán csönd... a kicsit kuszik, a középső elmélyülten rakja az asztalon a kirakót, a nagy nem nevel. Anyai szívem pedig örül, no lám, tudnak ezek szépen, egymás mellett is játszani. Aztán pillantásom Ivánra vetődik, ahogy odakúszik András asztalának lábához és érdeklődve néz felfelé.

Már érzem, ahogy megérint a következő konfliktus előszele....

Mi lesz, ha Iván feláll?

Ecce Homo!

Íme az ember! A homo sapiens sapiens. Sokáig törzsfejlődtünk, mire eljutottunk ideáig és a tudomány mai állása szerint most nincs tovább.

Én ezt viszont cáfolnál, élből 3 újfajta embertípust is meg tudok nevezni, ezek pedig: 1, homo ovis 2, homos histis 3, homo mobilis.

1. homos ovis

külső jegyek: 108-109 cm magas, 18 kg, szőkéshajú, barnaszemű, arányos testfelépítésű, vékony csontozatú, fogazata teljes

jellemző viselkedésformái: még nem teljesen önálló, de tápláléka jelentős részét (gyümölcsök, tejtermékek, édesség) már képes egyedül beszerezni. Kitartó, ellenálló elsősorban felmenőivel szemben. Segítőkész, alapvetően jószándékú, bár nem hagyja ki az alkalmat, ha homo histis-t szekálhatja.

2. homo histis

külső jegyek: 95-96 cm magas, 15 kg, szőkéshajú, barnaszemű, testfelépítése hasonlít a homo oviséhoz, ám annál kicsit husisabb, fogazata teljes

jellemző viselkedésformái: eszik, alszik, hisztizik , a fennmaradó kevéske időben játszik és örül. Táplálékszerzésben még segítségre szorul, de arra már rájött hogy fejoldalrahajtással és egy jól irányzott mosollyal könnyen juthat némi ételhez (szalámiszelet, minifánk) boltokban és pékségekben.

3. homo mobilis

külső jegyek:74-75 cm magas, 8,5 kg, vöröses hajú, szürkés szemű, vékonycsontozatú, jellegzetes, ún. "bébipoci"-val rendelkezik, fogazata hiányos, jelenleg 2 db-ból áll.

jellemző viselkedésformái: halad. Alapvetően három módon, három féle irányba:I. elgurul oldalra II. saját tengelye körül körbe III. hernyózó mozgással előre.

Táplálkozást tekintve teljesen a szüleire van utalva, bár ez nem zavarja, mindent megeszik ami a szája elé kerül.

Hadzsime!!!!!!

Kesa-gatame, a kedvenc fogásom.
És most nem egy egzotikus ételről beszélek. Á, dehogy, a kesa-gatame egy judo földharc-technika, amit elsők között tanulnak meg a kezdő küzdősportolók, és az élelmes anyukáik is, hogyha rendszeresen figyelemmel kísérik az edzéseket.

Én megtanultam..., és szeretem, hiszen a lakás bármely pontján könnyen kivitelezhető, az ember jól tudja vele kontrolálni a gyereke fejét és testét, miközben egyik keze szabadon marad, tehát ideális testhelyzet az orrszíváshoz.

De hogy is kerültem a tatami (a szőnyeg, amin a küzdelmek folynak-a szerk.) közelébe?

2008 nyarán a Zuram (a képen éppen a kesa-gatame kivitelezése közben) :


úgy gondolta, eljött az idő, hogy az akkor 4 éves nagyfiamat:


edzésre vigye. Mivel még relatíve fiatal volt (itt 6-7 évesen kezdik ezt a sportot), és a Zuramnak más gyerekekkel is foglalkoznia kellett, én is mentem, hogy ha kell, tudjam őt terelgetni (a fiamat, nem a Zuramat).


A középsőnek, (a képen kedvenc edzőpartnerével):

aki logikus módon jött velünk, szintén megtetszett a judo, ezért 2 évesen magától elkezdett részt venni az edzéseket.

A legkisebb (most 7 hónapos)



még nem nyilatkozott a témáról, de nemsokára ő is megkapja az első egy judo-gi-t (komplett judo-ruha-a szerk.), hogy ne lógjon ki a sorból.
Sőt talán én is beszerzek magamnak egyett...

1+1=1, valamint 3-1=1

Néha nem tudom, hány gyerekem van.
Ha férfi lennék, biztosan nem hangozna ilyen furcsán ez a mondat, de hát nő vagyok és a nők azért általában tudni szokták a gyerkeik számát...

a nők, de nem ÉN.

Amíg egy gyerekem volt, addig egyszerű volt a dolog. 1=1.

Aztán itt meg is állt a számtantudományom, ezután, függetlenül a "=" jel előtti műveletektől az eredmény nekem mindig 1-re jött ki.

Második fiam alig volt pár hetes, amikor a család boltba ment. A nagyot beraktam a bevásárlókocsiba, a kicsi békésen aludt a babakocsiba. Én pedig a szokásos bevásárló körömet róttam: zöldséges pult, kenyerek, stb. Közben beszélgettem a naggyal. A kicsi pedig békésen aludt a kocsiba. Senkinek nem tűnt fel..., még nekem sem, úgy otthagytam a zöldséges részlegen, mint a pinty...
Hiába no nekem 1+1=1.

Oké, oké ekkor hibát csak egyszer követ el az ember...,
az ember, de nem ÉN.

Harmadik fiam pár hónapos volt, amikor szokás szerint, a legnagyobbat kísértük az oviban. Van az előtérben egy ülőzsák, roppant praktikus, oda szoktam fektetni a legkisebbet, amíg a nagyot rendezem. Most is ráfektettem a kicsit, a nagyra ráadtam a cipőt, aztán kézen fogtam a középsőt, és elindultam vele kifelé az oviból. Már jó pár métert megtettünk, amikor gyanússá vált számomra a rajtam lógó, üres hordókendő...

Hiába no, nekem 3-1=1.

"... Carthaginem esse delendam."

"Ceterum censeo Carthaginem esse delendam." (hogy egészen pontosak legyünk: "ΔοκεI δέ μοι καI Καρχηδόνα μn εIναι"), ismételte el minden szenátusi beszéde után idősebb Marcius Portius Cato. A mondat szabad fordításban ennyit tesz: Egyébként az a véleményem, hogy Karthagót el kell pusztítani.

Nem tudom, hogy mennyire játszott ez közre a III. pun háború kirobbanásában, de tény, hogy Karthagó elpusztult. A római katonák teljesen úgy viselkedtek a városban, mint csemetéim a gyerekszobában, feldúlták, majd otthagyták a romokat, és továbbmentek, hogy a világ többi részét is felforgasság és uralmuk alá hajtsák....

Akárcsak a gyerekeim a lakás többi részét (a mellékelt fotón épp a nappali leigázását láthajuk).

Karthagó feldúlásának története úgy folytatódik, hogy a lakosságot eladták rabszolgának, majd felszántották, és bevetették a várost (illetve már csak a helyét) sóval. Igaz, a szántás-sózás történet csak legenda, mégis megihletett, azt hiszem holnap, a szokásos takarítás helyett, én is fogok egy ekét, és felszántom a gyerekszobát... aztán bevetem... paradicsommal, mert az szeretem.

Megváltom a világot!

Mert mindenki eljuthat egyszer arra pontra, hogy úgy érzi, sürgőssen meg kell mentenie a világot. Meg kell változnia, felhagyni addigi életével. Ez sok nőnél akkor kezdődik, amikor tárgyi felajánlásal támogatja a jövő nemzedéket, vagyis szül egy gyereket. Meg vagyok győződve, hogy pár év múlva a pszihológia a "fészekrakási ösztön" mellé felfogja venni a "világjobbító szándék" fogalmát is, amikor a várandós nők lelkivilágát fogja taglalni.

Engem 2004 tájékán kapott el eme érzés első hulláma, amikor az első fiam született. Szépen meg is szabadultam a vegyszereimtől, lemondtam a hajfestésről, a gyerekre mosható nadráspelus került. Akkor azt gondoltam ezt már nem tudom fokozni.

Dehogy nem, derült ki 2 év múlva, amikor másodszor is kopogtatott a gólya. Szinte szárnyakat kaptam, és került mind többször az asztalra teljes kiőrlésű biokoszt méltányos alapanyagokból, energiatakarékossan elkészítve.

Ám ekkor megjelentek az első dilemmák is . Minnél több információt szereztem be, annál nehezebb lett a választás. Bio banán Costa Ricaról, a szállítás miatt sok CO2 szennyezéssel, vagy helyi alma, vegyszeres permettel, de alacsony CO2 értékkel? Tök üres buszon egyedüliként "tömegközlekedni", vagy inkább autóval menni. De nem sorolom.

Ráadásul a valós élet is egyre több olyan problémáva szembesített, amit csak "természetes" módszerekkel nem tudtam megoldani (Aki akart valaha kétnapos, beszáradt alamafoltot fehér polóról eltüntetni, tudja mire gondolok, aki nem, az meg ki se próbálja , nem lehet.), ezért néhol kompromisszumokat tettem.

Már látom, nem én fogom megmenteni a világot. És ez így van jól....

Az élet körforgása

Az élet egy nagy körforgás, miközben állandóan változik, lényegét tekintve mimdig ugyanaz marad. Akár egy kisgyerek, aki napról napra formálódik, miközben makacsul ragaszkodik a szokásaihoz. Minden este ugyanaz a lefektetési szertartás, minden reggel ugyanaz a reggeli és a mindennap rendszeres testmozgás a szabadban, vagyis séta.

A séta..., aminek mostanában a puszta gondolata átrendezi a meridián vonalaimat. És nem a hideg, hanem a gyerekeim miatt. (Persze ha nem lennének gyerekeim, nem is sétálnék a hidegben, de ez már más kérdés.) Mert mindegy, hogy mennyit aludtak, ettek, verekedtek előtte a gyerekeim, az előkészületek szinte mindig kísértetiesen hasonló módon játszódnak le:

1, nekiállok, hogy a nagyot verbálisan ("könyörgöm vedd már végre fel a ........"), a középsőt pedig manuálisan felöltöztessem.

2, középső félig kész (harisnya, poló, nadrág, pulóver), nagyon elvégzem az utolsó előtti simításokat,mert verbális üzemmódban még nem működik tökéletesen, kicsit tisztába teszem

3, előszoba, kicsi kezeslábasa a kezemben, nagy ül a széken kér, hogy adjam rá a csizmát, megteszem, aztán egy lendülettel lekapom a kiszékről és teszem helyére a középsőt, aki már ott áll lábbelivel a kezében.

4, a nappali közepén nekiállok, hogy a kicsit belgyömöszköljem a kezeslábasba ezalat:

4/a, a nagy bejön és megkérdezi, hogy elég-e a pulóver, vagy kabát is kell-e ("Drágám kint hideg van, kell, és kérlek, ne gyere be koszos cipővel a nappaliba")

4/b, a középső bejön, hogy neki akkor kéne a macija a sétához ("Drágám, majd ÉN kihozom a szobából és kérlek, ne gyere be koszos cipővel a nappaliba")

5, kicsi a nappali közepén a kezeslábasban ordít, amíg én visszaterelem az udvarról a nagyot, mert ebben a hidegben mégsem kéne sál nélkül, nyitott kabátban kimenni.

6, kihozom a kicsit a nappaliból az előszobába, hogy ne ordítson, fél kézzel befejezem a középsőt, aki kimegy, az ajtót persze nyitva hagyja, így ömlik rám a hideg.

7, dideregve ráteszem a kicsire a sapkát, sálat,mert ugye a gyerek az első, becsukom az ajtót és fél kézzel felöltözöm.

8, eszembe jut, hogy a kicsi takaróját bent hagytam a szobába, cipő le (lásd 4/a, 4/b pontokat), takaró ki, cipő fel.

9. a kicsit beleteszem a kocsiba, a másik kettőre ráteszem a kesztyűt és indulunk.

10. majd fél óra múlva visszafordulunk, mert a középső üvölt, hogy fázik, a kicsit, meg üvölt, mert a kezeslábastól, meg a takarótól nem tud mozdulni,a nagy meg éhes.

És ez így megy nap-napután, hisz az élet egy nagy körforgás.

Újévi fogadalom

Alulírott, Kata, fogadom, hogy 2009-ben:

- naponta általogasan 100 hajszálat fogok elveszíteni

- minden percben átlagosan 22-szer fogok pislogni

- naponta átlagosan 15-ször fogok ásítani (persze ha fáradt leszek, többször)

- egész éven körülbelül 70-80 kilogramm krumplit fogok elfogyasztani

ezzel szemben 2009-ben sem fogok:

- több időt tölteni a gyerekeimmel,(ám kevesebbet sem)

- kínaiul megtanulni

- házat, állást, gyereket, férjet cserélni

- 55 kilóra fogyni

- megtanulni rétestésztát nyújtani

Az emberek közel 70%-a tesz valamilyen újévi fogadalmat, de igen kevesen vannak, akik hosszabb távon is tartják magukat ehhez.

Én optimista vagyok, bizom benne, hogy sikerül.