Történt egyszer, hogy egy fehérvárból való asszony, fejébe vette hatalmas örömet ültet az gyermekei szívébe, mivel őket erős szeretettel szereté vala.
És elindulá, hogy azok üres homokozójába új homokot szerezzen vala.
És a városba zarándokola vala, és gyenge kezeivel az kocsiba súlyos homokzsákokat raká vala. És akkoron haza hajtá vala.
És kezébe fogá az zsákokat és vivé fel azokat az lépcsőn az kertbe.
Mivel már harmad órája nem evék, és erős férfi karoknak amúgy is híjján vala, ám a zsákok nehezek valának, Isten nevét többször szájára vevé. De abban az Úrnak öröme nem tellék vala, mert e szók válogatott káromkodásokkal telel levének vala.
És tölté amaz zsacskókat az homokozóba és elégedetten szemlélé művét.
És az gyermekek között gyorsan terjedt az örömhír, és jövének nagy számban a homokozóhoz, és ott játszani kezdének vala.
És két kezükkel tapodják.
És elindulá, hogy azok üres homokozójába új homokot szerezzen vala.
És a városba zarándokola vala, és gyenge kezeivel az kocsiba súlyos homokzsákokat raká vala. És akkoron haza hajtá vala.
És kezébe fogá az zsákokat és vivé fel azokat az lépcsőn az kertbe.
Mivel már harmad órája nem evék, és erős férfi karoknak amúgy is híjján vala, ám a zsákok nehezek valának, Isten nevét többször szájára vevé. De abban az Úrnak öröme nem tellék vala, mert e szók válogatott káromkodásokkal telel levének vala.
És tölté amaz zsacskókat az homokozóba és elégedetten szemlélé művét.
És az gyermekek között gyorsan terjedt az örömhír, és jövének nagy számban a homokozóhoz, és ott játszani kezdének vala.
És két kezükkel tapodják.
És két lábukkal tapodják.
És a tapodástól kelék nagy homokfelhő és mindent betemeték vala.
És betemeté az ruhájukat, és betemeté az hajukat, és betemeté az mindenüket.
És az asszony szívében kél nagy komorság, mivel szemével látá az koszos gyermekeket és elképzelé vala az gyermekeket, ahogy az házba menének, és kezükkel és lábukkal az ház padlóját tapodják vala.
És valóban, mindőn gyermekei az homokot megunák vala, erős léptekkel indulának az ház felé.
Ekkor az asszony őrként az házajtóhoz álla és az gyermekeit sorban mezítelenre vetkezteté és az fürdőkádba raká vala.
És az asszony szívében elégedettség kelé vala, midőn az ragyogó gyermekarcokat és az tiszta házpadllót szemlélé vala.
Feleim ne gondoljátok, hogy az asszony gőgtől elvakítva, vagy gonoszsággal szívében cselekedett vala, midőn az koszos gyermekeket az házba nem engedé vala, hanem elébb mezítelenre vetkezteté, és megfürdeté őket.
Mert bizony mondom néktek, midőn ezt tevé az asszony, akkoron az én nevemben cselekedett, mert tudva tudá, hogy az homok az szilveszteri konfetikkel egy tőről fakadák vala.
És betemeté az ruhájukat, és betemeté az hajukat, és betemeté az mindenüket.
És az asszony szívében kél nagy komorság, mivel szemével látá az koszos gyermekeket és elképzelé vala az gyermekeket, ahogy az házba menének, és kezükkel és lábukkal az ház padlóját tapodják vala.
És valóban, mindőn gyermekei az homokot megunák vala, erős léptekkel indulának az ház felé.
Ekkor az asszony őrként az házajtóhoz álla és az gyermekeit sorban mezítelenre vetkezteté és az fürdőkádba raká vala.
És az asszony szívében elégedettség kelé vala, midőn az ragyogó gyermekarcokat és az tiszta házpadllót szemlélé vala.
Feleim ne gondoljátok, hogy az asszony gőgtől elvakítva, vagy gonoszsággal szívében cselekedett vala, midőn az koszos gyermekeket az házba nem engedé vala, hanem elébb mezítelenre vetkezteté, és megfürdeté őket.
Mert bizony mondom néktek, midőn ezt tevé az asszony, akkoron az én nevemben cselekedett, mert tudva tudá, hogy az homok az szilveszteri konfetikkel egy tőről fakadák vala.
Mert tudjátok meg, akár egyiket, akár másikat az házatokba béengeditek vala, onnan – légyen bármilyen márkájú porszívótok – hosszú hónapokig ki nem űzitek!
No comments:
Post a Comment