Mivel a nagy már elég nagy, a többieknek meg nincs más választásuk, a szokásos anyós-após (illetve gyerkszemmel a "mamapapa") látogatás alkalmával úgy döntöttünk nemcsak játszótérrel él az ember, elmegyünk kultúrálódni is.
Mivel nem vagyunk öngyilkos típusok és mert a hajókázásból (is) okultunk, a célpontunk a kis kiállítóteremmel, de nagy udvarral, és sok lépcsővel ellátott közeli vár lett.
A fiúk nagyon élvezték, csak éppen kultúrálódni nem akartak.
Tomi azzal volt elfoglalva, hogy meredek lejtőkön és egyébb lehetetlen helyeken jusson fel oda, ahová a többiek a normális utat használják
Andrást jobban érdekelte a kiállított makettek szédszedési módja, mint az, hogy mit ábrázolnak
Iván, tiltakozásul a ráerőltetett program miatt, az egész várlátogatást végigaludta.
A (valóban kis számú) kiállítóhelyiségek megtekintése villámsebességgel folyt a gyerekek számára én csak éppen beléptem az ajtón, amikor ők már jöttek is ki. Egyetlen "műtárgy" kötötte le hosszasabban a figyelmüket. Ez a kis fülkében bemutatott pottyantós vécé volt (mit is írt Freud az anális szakszról?), még a vármaketten is meg kellett mutatnom, hol folyt le egykor a végtermék....
No comments:
Post a Comment