Baywatch

És szó szerint már csak watcholok a partról.
Mert eljött az az idő, hogy az össze gyerekem elvan nélkülem a vízben és ha Ivánra még egy karúszót is teszek, akkor már nem kell szívrohamot kapva utánna rohanni, ha elindulnak a mélyebb víz felé, elég csak nyugodttan megvárni amíg a hullámzással kiér a medence partjára.
Ez nekem, aki köztudomásul utálja strandot és a vizet hatalmas megkönnyebbülés.

Mostanában tehát csak ott állok (ülök) a medence partján és figyelek, mint anno Pamela Anderson vagy (a mellméreteim alapján inkább)  David Hasselhoff...

Kultur-sokk (inkább kevés)

Miután már minden itthoni könyvet legalább 3szor kiolvastam, és rájöttem, hogy ha állandóan új könyvet vásárolok, akkor helyhiány miatt hamarosan elkezdhetem a gyerkeimet beadni a zaciba, végre beiratkoztam a helyi könyvtárba.

Persze nem voltak nagy elvárásaim, tudtam, sem OSZK-t sem Szabó Ervint, de még csak egy Szfvári Városi Könyvtárt sem vártam. Tudtam, ez igy egy kisváros egy nagyon vidékies vidéken (ahol még a polgármesternek is van traktorja) de azért meglepődtem.

Nem kicsit, nagyon.
Annyira, hogy amikor bementem, az volt az első dolgom, hogy kijöttem.
No nem sznobságból, hanem mert azt gondoltam, beiratkozás előtt megnézem hogy az előtéren kivül még milnyen helyiségek vannak.

Nos...
Nem voltak helyiségek. Az "előtér" volt maga az egész könyvtár.
Hát mindegy, azért beiratkoztam, kivettem néhány könyvet, amiket most igen-igen lassan olvasok, mert

1. a családom fele már itthon
2.  a tagságom jövő júniusig szól , én meg nem akarom már szeptemberre az összes érdekes könyvet elolvasni

Ha nincs kéznél gyerek...

jó lesz egy darab anyag is.

Jó sok időm van. Már az összes pókot kiharaptam a sarokból ...
és közben rájöttem  valamire.

A varrás az olyan mint a gyereknevelés.
A szabásminta (szóval a gyerek alaptermészete) adott.
Ha nem követjük a vonalakat (egy introvertált gyereket extrovertáltnak próválunk nevelni és fordítva),
vagy túlságosan belvágunk (állandó rászólásssal),
esetleg túl sok anyagot hagyunk (nem neveljük mert "úgyis-tudja-mi-kell-neki", pedig nem, nem tudja és ebből élnek a játékgyártók),
akkor a végeredmény hordhatatlan lesz
(mielőtt a gyámügy kijönne: nem szoktam a gyerekeimet ruházkodási célra használni ez csak olyan metafóra).
Ráadásul folyamatosan igazítani alakítani kell az anyagon, gombostűkkel szúrkálni, hogy ne csússszon szét. (Azt hiszem ez világos, a szüléssel még messze nem tudtuk le a gyerekekkel kapcsolatos összes  teendőnket)

Viszont flexibilis is a dolog hiszen a varrásokat vissza lehet fejteni és a szabásmintán is lehet apróbb igazításokat eszközölni, amitól igazán egyedivé válik a ruhadarab (mindhárom fiunk ugyanazt a nevelést kapja, csak más eszközökkel, mivel mindháromnak egész más a személyiség. Pedig testvérek- sőt még az apjuk is ugyanaz-becsszóra!)

Szóval a varrás az olyan, mint a gyereknevelés.
Persze azért nem,
a ruhaanyag ugyanis nem pofázik vissza!

Nyaralás

A Zuramat elküldtem Anyósékkal Horvátországba nyaralni.

Én pedig ezalatt szépen nyugodtan kifestem és átrendezem a lakást, kapálok a kertben, levendulázok, elvégzek kisebb és a  nagyobb javításokat és táskát varrok.

És ezalatt senki nem macerál, hogy adjak neki enni, nem kell soför játszanom, a szennyesláda üres, és én addig használom azt az egy tányért és poharat, amit reggel előveszek, amíg a Köjál ki nem jön.

Ezalatt a Zuram nyaral. Anyóssal, apóssal, három gyerekkel.
És mind az ötre neki kell vigyázni, hogy ne csináljanak hülyeséget, hogy minnél kevesebbet veszekedjenek és, hogy elégedettek legyenek.

Szóval elvileg én dolgozom és a Zuram nyaral.
Mondom elvileg....

Missing

Na most hova lett a június?
Mert megmondhatná nekem valaki.

Volt egyáltalán június?
Biztos volt, csak én nem  vettem észre.

Na majd a júlisunál résen leszek.....

Töréstesz

Mert jó dolog a bizalom de még jobb az ellenőrzés.

Gondolhatta András is, amikor életében először felvette a gördeszka védőfelszerelését.
Kéz- csukló-, könyök-, és tédvédő, valamint egy bukósisak.
Mindent szépen felvett, majd....

felszált a deszkára, gondolhatnánk, de NEM!
Mielőtt száguldani kezdett volna párszor hasra vetette magát a betonon, hogy kipróbálja, tényleg véde-e a védőfelszerelés.

Hiába szép dolog a bizalom, de.....

Vak tyúk is....

Ülök az autóban és látom ahogy egy pais közeledik és ezerrel rázza a kezét miközben lefelé néz.
Semmi extra gondoltam, biztos a falu bolondja sétál egyet a bevásárlóközpontban.

Csak amikor kikerült az autó takarásából, akkor látom hogy a másik kezében mobiltelefon van, ő pedig jelnyelvel - gonodolom a kamerába.
Aztán kis idő múlva befejezi a beszélgetést, kikapcsolja és még egy ideig mosolyogva nézi a mobilt.

Hát ezt is megértük, a néma telefonál.
Szerintem ez nagyon ott van.

12 euro

Pontosan ennyibe került az a szintetizátor, amelyet András vett magának.
És amire én nem egészen egy hónap múlva rátehénkedtem.
( mert minek hagyta a büdös kölyök a szintetizátorát a földön... és miért nem teszi az asztalra az a büdös anyja, amikor látja, hogy a földön van.... )

ÉS akkor a Zuram bejeletette hogy egy félig működő szintetizátorral nem lehet gyakorolni, és ha már amúgy is tönkre ment, akkor vegyün már neki valami jobbat (nem tudom hogy gyermekkorában melyik játékboltban nem vették meg neki a szülei azt a szintetizátort...).
Szóval vettünk.

És a gyerek szorgalmasan gyakorolt.
És persze ha már szorgalmasan gyakorol, akkor már vigyük el a zeneiskolai nyílt napra, mert ha már Tomi úgy is gitározik hátha neki is kedve támad...

Hát támad.
Alighogy beléptünk a terembe és András meglátta azt a hatalmas szintetizátort (igazából zongora de ezt ő nem tudta, meg szerintem nem is érdeklte...) és  határozott mozdulattal félretolta az ott félénken álldogálló gyerekeket, leült, és szépen két kézzel, fejből eljátszotta a kedvenc dalát.

A zongoratanárő persze rögtön lecsapott rá. Ránktukmálta a mobilszámát, megadta a tankönyv címét, és azt mondta júniusban mindenképpen vigyük a gyereket egy próbaórára.

Szóval szeptembertől András zongorára fog járni. Így a kezdeti, és egyszeri 12 eurós beruházás nekem most a többszörösébe fog nekem kerülni.
Havonta.

(Persze tudom, ne sírjon a szám, mert ez tök jó, mert ott a kultúra, meg a szellemi fejlődés, meg a zene jótékony hatása, meg háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi.......)

AKAROM!

Mert minden nő életében eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy bele fog halni, ha nem varrhatja meg abból a narancssárga, madaras mintás anyagból azt a kis retro  ruhát...

Persze lehet, hogy nem.
Lehet, hogy csak nálam jött el.
Midegy, de eljött,hát vettem maganak a bátorságot,
ezen kívül még egy "BURDA varróiskola" című könyvet, egy BURDA újságot,  és nekiálltam.

És megvarrtam, ám amikor felpróbáltam láttam, hogy ezt jól elbasz... izé elszabtam.
Hát szétbontottam, és átrajzoltam, és átraktam és összeillesztettem.
És türelmes voltam hiszen ez egy tanulási folyamat és türelemre teszek szer, és önismeretre meg ott van a Nirvana is ( nem  a Kurt Cobain féle).

És közben folyt az életem:varrás- gyerekek-férj-szétbontás-háztartás-varrás-judo-szétbontás- menedzserképzés-varrás-szétbontás-varrás-szétbontás-varrás.....

Végül már nem bírtam cérnával, úgy döntöttem, keresztényi jóindulatot tanusítok és elfogadom őt olyannak amilyen nem próbálom többet megváltoztatni.
Szóval most így nézünk ki:

Tamás első fellépése

Otthon:
-És ha a mandzsetta is piros lenne mint a gallér?
- Jó de akkor legyenek rajta piros gombok.
- És ahhoz mit szólnál, ha a mandzsettagombok feketék lennének?

...

A rövidáru boltban:
- Ehhez mit szólsz?
- Igen ezek szépen fénylenek. Ez a fekete jó lesz?
- Ez túl nagy nézds ilyen kicsinek kell lenniük.
- Jó, akkor ezt választom.

....

Mert a legtöbb gyerek a fellépése előtt azzal törődik, hogy nem fog-e beégni. Tomi ebben is más.
Neki az volt a fontosabb hogy az ing, amit a fellépésre varrok neki, igazán szép és különleges legyen.

A felvételen persze ebből nem sok látszik.

Tökeletes anya...

lennék, ha nem volnának gyerekeim.

Mert tökéletesen rensdben tudnám tartani a lakást ha a gyerekeim nem amortizálnák minden nap le.
És tökéletesen össze tudnám egyeztetni a gyerekvállalást a munkával ha a gyerekeim körüli teendők megengednék hogy dolgozni menjek.
És tuti hogy a legtrendibb módon és a legegészségesebb ételekkel tudnám etetni a gyerekeket ha ők nem a nutellás palacsintát részesítenék előnyben.

Sőt valószínűleg még a sminkem is tökéletes lenne és a hajam is minden időben jól állna, dehát ott vannak a gyerekek....

Mi a szép?

Mert  valamikor  azt tanultuk az nagy gimnáziumban, hogy az a szép, ami érdek nélkül tetszik.

Hát szerintem meg nem.
Mert szerintem a fogszabályzóm szép.
Pedig nem is érdek nélkül tetszik.

A kéz, amely...

a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja.
Állítólag.

Persze én nem vagyok az az anya, aki a lányának akarja továbbadni a hivatását.
Nem, nem fogok elkeseredni, ha a lányom nem a "történész-kineziológus-edző-családanya-háziasszony" hivatást választja.
Nem fogok.
Ugyanis nekem nincsen lányom.

Persze ettől függetlenül a fiaimtól sem várom el, hogy az szülők által eszményített, "jól kereső-magas társadalmi-poziciót-hozó"(úgy, mint agysebész, sztárügyvéd, milliomos) szegmensben találják meg életük hivatását.

És nemcsak azért, mert én egy kúl anyuka vagyok, aki pszihokarmatikus szinten próbálja megteremteni csemetéi számára az ideális nevelési környezetet, amiben a gyerekek optimálisan fejlődve szabadon döntenek az életükről.
Nem,
hanem azért, mert az én fiaimon már most látszik, hogy Tamás művész, András mérnök, Iván pedig élsportoló lesz.


És ez így nekem meg is felel....

Hurrá!

Szóval nem hiában élek én itt, Ausztriában.
Mert az sportszervezetekre vonatkozó adó- és társadalombiztosítási szabályok szerint a háziasszonyság teljes munkaidejű állásnak számít.

Szóval dolgozom.
Teljes munkaidőben.
Hivatalosan.

"Pukkancs", négy betű.....

Megfejtettem.
Hiszen ha valami "pukkancs", és négy betű, az csak Iván lehet

Csak tudnám, hová kell beküldeni, mert akkor beküldeném, és talán nyernék is.
Ha mást nem, akkor egy kis nyugalmat.

Mert amíg Iván posta fodultával visszajönn 1-2 hét biztosan eltelik majd.
Csak tudnám hová kell beküldenem a helyes megfejtést...

Mert ő igazi négybetűs pukkancs.
Neki az első szava akkor is "nem", és az első 10 perce  akkor is hiszti, ha pontosan azt akarja, amit én.
Ha pedig mást akarunk, akkor a második, harmadik..... ikszedik szava is "nem", a hiszti időtartama pedig a "nem"-ekkel egyenes arányban növekszik.

Megfejtettem.
Azért pukkancskodik,
mert ő egyedül szerene dönteni, csakhát még nem megy neki, mert fél attól, hogyha rosszul dönt, visszautasítják.
Szeretné rögtön meghozni a helyes döntés, de az én kész "döntés-konzerveimet" túl büszke elfogadni, mert utálja, ha más segít neki.
Mert ő egyedül szeretne dönteni.
Csakhát  fél attól, hogyha rosszul dönt, visszautasítják. Ettől pedig  tiszta ideg lesz.
Tehát jön a hiszti.

Megfejtettem.
Nem az én idegrendszerem totális összeomlását akarja elérni, hanem a saját belső feszültségét vezeti le a hiszitvel.

Megfejtettem.
szóval most próbálok neki segíteni úgy, hogy egyszerre több "konzervvel" kínálom meg, persze olyan furmányos módon, hogy azt gondolja, ezek tulajdonképpen az ő ötletei.
Ha pölö ordítva akar elsőnek fürödni, de a kádban már a bátyja ül, akkor felajánlom neki, hogy választhat, második, vagy  harmadik lesz, esetleg nem fürdik.
Ő persze még pár percig ordít, hogy dehát mondta, hogy első akar lenni, aztán megnyugszik, és dönt.
Én pedig megdícsérem, hogy egyedül milyen jó döntést hozott.

Megfejtettem.
Csak tudnám, hova kell beküldeni a helyes megfejtést.

Kollektiva

Az anyai nagyanyám.
Sütött-főzött ő mindent, de azokra már nem nagyon emlékszem, csak a krumplis tésztára.
Igazi, kézzel nyúrt tojásos házitésztából.
Mint kiderült, nemcsak én vagyok ezzel így. A nővéremnek is ez ragadt meg az emlékezetében, és, mivel egy család vagyunk, gondolom a húgaim fejében is hasonló kép lehet.
Úgy néz ki, hogy a kollektív családi emlékezetben ő marad a krumplis tészta nagymamája.

Évekig nem ettem krumlis tésztát. Meg nem is csináltam. Mert én olyat biza nem tudok nyúrni, a bolti meg nem megy.
Illetve nem ment. De most megtaláltam az "Eier-Spätzle"-t
Magyarul "tojásos nokedli"nek lehetne fordítani, de sok köze nincs a salátával tálalt névrokonához.
Sokkal inkább hasonlít nagyanyám kézzel gyúrt tésztájához.
Persze ő ezt biztosan másként gondolná...

Soha ne mondd!

Meg ne is gondold.

Mert aki úgy fejezte be a gimnáziumot, hogy
semmi német, semmi sport és Ausztriábsa biztosan ne költözök, és
most ausztriában németül sportedzéseket tart, az csak tudja.

Ennek ellenére továbbra is mondok dolgokat, meg gondolok is.
Legutóbb például azt, hogy mi a francnak csinál extrán nekem a nővérem lencsés fasírozottat.
Oké, hogy semmi  eszem hús alapon élek, de abba sem halok bele, ha pár napig csak köretet eszek.
Ráasdásul a fasírozottat még húsos formában is kerültem....

Persze Kata gondol, Luca meg süt.
És jól tette! Mert ilyen finom vega kaját ritkán eszik az ember. Tökéletes fűszerezés (fokhagyma hmmm.....), kellemes állag, harapható, nem toggyogós, mégsem kemény.

Az elején azt gondoltam:
ki a fene fogja megenni ezt a menniységet, mert én biztos nem!?

Válaszolni felesleges, az osztrák-német-sport párhuzam alapján szerintem bárki kitalálhatja a választ...

Családi kirándulás

A fiúk szépen felvették a hótaposót, majd kiosztottam a kesztyűket.
Ezután Janez a hóna alá csapta a szánkót, és elindultunk a közeli erdőbe szánkózni.
A levegő csípős volt, de mindenki jól érezte magát.
A fiúk csúsztak párat a, majd  hazamentünk és megebédeltünk.

Az asztalon ott virítottak a szépen festett húsvéti tojások a fiúk pedig a nyuszi által hoztott csokikat majszolták.

Én türelmes ember vagyok és tudom bárki hibázhat, de a barna medvék kinyalhatják a seggemet!

Nélkül

Megy.
Simán.
Persze biztosan már születésem óta bennem bújkált a rejtet vegetarianista, de hogy ilyen egyszerű lesz nem húst enni, azt nem gondoltam volna.
Mert ott vana finom rántott hús, az isteni ananászos csirke, vagy a leveszöldségekkel megbolondított, főtt marhahús saláta.

A gyerekeimnek, mert ők továbbra is imádják.
Ha félistennőt akarok játszani, akkor ketchupös csirkeszárnyat sütök, ha egészet, akkor "pecsenkát" (a pecsenka András szerint olyan csirkecomb, aminek ott van a hasa és a négy lába is).

Én meg eszem a köretet és valami ovo-lacto dolgot hozzá, esetleg halat, bár azt is inkább homeopatikus mennyiségben.

Aztán meglátjuk, mert  akkor is tovább fog fogorni a világ, ha netán megint húst fogok enni.
De most nem eszek, mert nem is kívánom.

Nils Horgerson

Andrásnak.
A gyerek, aki síp nélük is egészségügyi határértéke meghaladó decibeleket képes kibocsájtani magából...
Talán pontosan ezért gondoltam, hogy pont neki való lenne egy piros horgolt sapi, aminek a végén egy igazi fém labdarúgóbíró síp van.

Amikor elkészültem vele, és használatba is került a multifunkciós hallásszerv melegítő- és megrengető egység,    hirtelen Tamás és Iván is rájött, hogy mivel tudják színesebbé tenni gyeremekkorukat:
egy lila és egy almazöld  Nils Horgerson sapival!



Persze Tomi sapi nélkül is bearanyozza a gyerekkorát:

Cukorka

Iván.
A pukkancs.
Aki képes lenne fejjel menni a betonfalnak, ha az az útjában állna.

Csak hogy én nem vagyok betonból.
Ami egyrészt az jelenti, hogy képes vagyok rugalmasan alkalmazkodni az adott helyzethet,
másrészt azt is, hogy nem tudok rendithetelenül órákig állni, ha valaki fejjel nekem rohan.
Vagy a tesrvéreinek.
Mert ő mindig első akar lenni, és persze mindengy játék az övé. És ha nem akkor rúg, csíp harap.
Persze lehet büntetni.
Csak rájöttem egy bizonyos határon túl nem érdemes, mert az éppen az ellenkező hatást váltja ki nála.
Szóval nem büntetek, hanem jutalmazok.

A testvéreit.
Ha ugyanis Iván megint bepörög és hisztizve veszi el a báytjától annak féltett játékát, majd még bele is rúg, mert az vissza veszi tőle, akkor András kap egy cukrot.
Vagy Tamás,
vagy mindkettő,
Sőt, ha nagyon hülye, akkor én is kapok egy kis idegnyugatót édességet.

És meg kell mondjam működik.
Mert Iván továbbra is egy pukkancs, de megpróbálja magát kordában tartani,
hátha kap érte egy cukrot....

Egyre megy/ Auf eins

Nem tudom, hogy három után mi jön.
Mármint ami nem 4.
Ez azért jutott eszembe, mert,  ha már századszor kérek valamit a fiúktól, akkor ennyit szoktam mondani:
"jó, akkor háromig számolok, egy..., kettő..."
háromig ritkán jutok, mert általában már egyre megy a gyerekeknek a dolog elvégzése.
Mondjuk jó is, mert azt nem tudom, három után mi jön.
Szerencsére ők meg azt nem tudják, hogy én nem tudom!

----------------------------------

Ich weiß nicht, was nach 3 kommt.
Ich meine nicht die 4.
Es ist deshalb wichtig, weil wenn ich meine Kinder zum zigmalsten um etwas bitte, dann sage ich nur:
"okay, ich zähle bis 3, eins.., zwei..."
drei sage ich selten, weil die Kinder die Sache meistens auf eins erledigen .
Und es ist gut so, weil ich nicht weiß, was nach 3 kommt.
Zum Glück sie wissen das nicht.

Anya 20 fokon köt/ Den Faden verlieren

Meg horgol.
Szerencsére, különben nem tudom, honnan lett volna Tominak vadóc oroszlánsörénye.
Hát nem mondon (csak írom)  van benne némi idő, de megérte, mert a gyerek örült a sörényének,
meg a farkának ist, mert azt is kanyarítottam a jelmezhez.

A többi gyerek szerencsére nem volt ennyire igényes.
András maga készítette a jelmezés. (Nem, nem papgáj volt, hanem egy színes kisfiú.)
Iván meg Tamás tavalyi jelemzében ninja (az anyja kínja...)

Hát ennyi.
A jelmezeket gondosan elraktam, és ha rajtam múlik akkor jövöre az egyik gyerek oroszlán  a másik színes kisfiú, a harmadik pedig ninja lesz.

----------------------------
 Den Faden habe ich zum Glück nicht verloren, sonst hätte ich das Kostum von Tamás machen können.
Er hatte nämlich eine gehäkelte Perücke auf seinem Kopf.
Und es hat eine Weile gedauert bis ich mit alles fertig war, aber es hat sich gelohnt, Tamás war sehr zufrieden.

Meine anderen Kinder brauchten zum Glück nicht so viel Zeit.
András hatte seinen Kostum selbst gebastelt (Nein, er war kein Papagei, sondern ein bunter Bub.)
Iván hat das Kostum von Tamás wiederverwertet, leztes Jahr war sein Bruder Ninja, heuer er.

Ich habe alle Kostüme sogfälltig eingepackt und für mich wäre es am besten, wenn nächstes Jahr zum Fasching ein Kind Löwe, das andere ein bunter Bub und der dritte ein Ninja wäre.

Farsang/Fasching

balkézről/auf links drehen

Balos.
A konyhám.
Mivel balkezes vagyok, a konyhát is úgy alakítottam ki hogy minden bal kézre esssen.
Kivéve a csaptól jobbra eső szekrényt. Mert az jobbra esik.

És nem vagyok egosita, mert bár a társadalom nagy része jobbkezes, dehát a társadalom ritkán jár  a konyhámba.
A családdal meg egyszerűen elintéztem a dolgot.
A három gyerekemből kettőt balkezesre szültem.
A többieknek  meg ott van a csaptól jobbra eső szekrény...

-------------------------------

Auf links drehen...
muss man schon in meiner Küche.
Weil ich Linkshändlerin bin, habe ich meine Küche so gestaltet, dass die wichtigsten Sachen sich auf der linken Seite befinden.
Einzige Ausnahme ist der Schrank, der rechts vom Spülbecken steht.

Und ich bin kein Egoistist. Ich weiss, dass die meisten Leute Rechtshändler sind, aber diese Leute kommen sehr selten in meine Küche.
Und mit meiner Familie habe ich schon alles erledigt.
2 von meinen drei Kinder sind Linkshändler.
Für den Rest bleibt der Schrank, der rechts vom  Spülbecken steht.