jó lesz egy darab anyag is.
Jó sok időm van. Már az összes pókot kiharaptam a sarokból ...
és közben rájöttem valamire.
A varrás az olyan mint a gyereknevelés.
A szabásminta (szóval a gyerek alaptermészete) adott.
Ha nem követjük a vonalakat (egy introvertált gyereket extrovertáltnak próválunk nevelni és fordítva),
vagy túlságosan belvágunk (állandó rászólásssal),
esetleg túl sok anyagot hagyunk (nem neveljük mert "úgyis-tudja-mi-kell-neki", pedig nem, nem tudja és ebből élnek a játékgyártók),
akkor a végeredmény hordhatatlan lesz
(mielőtt a gyámügy kijönne: nem szoktam a gyerekeimet ruházkodási célra használni ez csak olyan metafóra).
Ráadásul folyamatosan igazítani alakítani kell az anyagon, gombostűkkel szúrkálni, hogy ne csússszon szét. (Azt hiszem ez világos, a szüléssel még messze nem tudtuk le a gyerekekkel kapcsolatos összes teendőnket)
Viszont flexibilis is a dolog hiszen a varrásokat vissza lehet fejteni és a szabásmintán is lehet apróbb igazításokat eszközölni, amitól igazán egyedivé válik a ruhadarab (mindhárom fiunk ugyanazt a nevelést kapja, csak más eszközökkel, mivel mindháromnak egész más a személyiség. Pedig testvérek- sőt még az apjuk is ugyanaz-becsszóra!)
Szóval a varrás az olyan, mint a gyereknevelés.
Persze azért nem,
a ruhaanyag ugyanis nem pofázik vissza!
Kurvára ráérsz, nem jössz el? :-D Vagy küldjek néhány gyereket innen? Felőlem alakíthatod, meg vissza is fejtheted Őket, csak a végén egybe kapjam vissza mindkettőt.
ReplyDeleteJaja MákVirág is nyígott, hogy túl szorosra van öltve Ausztriában, oszt idén is be van sózva hogy mikor mehet.
ReplyDelete