Mert minden nő életében eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy bele fog halni, ha nem varrhatja meg abból a narancssárga, madaras mintás anyagból azt a kis retro ruhát...
Persze lehet, hogy nem.
Lehet, hogy csak nálam jött el.
Midegy, de eljött,hát vettem maganak a bátorságot,
ezen kívül még egy "BURDA varróiskola" című könyvet, egy BURDA újságot, és nekiálltam.
És megvarrtam, ám amikor felpróbáltam láttam, hogy ezt jól elbasz... izé elszabtam.
Hát szétbontottam, és átrajzoltam, és átraktam és összeillesztettem.
És türelmes voltam hiszen ez egy tanulási folyamat és türelemre teszek szer, és önismeretre meg ott van a Nirvana is ( nem a Kurt Cobain féle).
És közben folyt az életem:varrás- gyerekek-férj-szétbontás-háztartás-varrás-judo-szétbontás- menedzserképzés-varrás-szétbontás-varrás-szétbontás-varrás.....
Végül már nem bírtam cérnával, úgy döntöttem, keresztényi jóindulatot tanusítok és elfogadom őt olyannak amilyen nem próbálom többet megváltoztatni.
Szóval most így nézünk ki:
De nagyon jó lett, megérte! :-)
ReplyDeleteSzerintem zsír. ikeás anyag?
ReplyDeleteNagyon tuti kis retro ruha :)
ReplyDeleteÓ hát köszönöm.
ReplyDeleteIgen az anyag Ikeás de nem igazán ruhának való csak én vagyok ilyen makacs hogy cssak
azért is....