A ruha teszi.../ Kleider machen...

Egy piros pólót akartam venni.
Gyerekkel.
Pontosabban Ivánnal.

Kiválsztottam három jelöltet és bevonultunk a próbafülkébe.
Már akkor gyanússá kellett volna válni a dolognak, amikor Ivám is alsótrikóra vetkőzött, de legkésőbb akkor menekülnöm kellett volna, amikor ő is nekiállt magára gyömöszkölni a pólókat.

Nem tettem meg, azt hittem, ha visszaöltözök, ő is utánozni fog.
Nem tette meg, hanem elkezdett hisztizni.

Próbáltam menteni a helyzetet, a gyerekrészlegről kiválasztottama legolcsóbb, legegyszerűbb trikót - úgy is kell neki alapon . Először nem tetszett neki, alsótrikóban kivonult és válogatni kezdett a pólok között. Végül elvette ugyanazt a kék darabot, amit én korábban kiválasztottam.
Boldogan próbálta fel.
És nem akarta levenni....

Én leszedtem róla, és mentem fizetni.
A gyerekem meg egész idő alatt mozdulatlanul feküdt a bolt padlóján. Én hiába vittem oda neki a ruhát, ő csak durcásan nézett rám,
és nem akarta felvenni....

------------------------------------
Ich wollte ein rotes T-Shirt kaufen.
Mit Kind.
Genauer gesagt mit dem Iván.

Ich wählte drei Kandidaten aus, und marschierte in die Kabine.
Ich hätte misstrauisch sein sollen bereits dann, als Iván sich bis zum Unterhemd ausgezogen hatte, aber spätestens dann hätte ich flüchten sollen, als er das T-Shirt auf sich zu stopfen begann.
Ich habe es nicht getan, dachte, als ich anfing mich zu kleiden, macht er das nach.
Er hat es nicht getan, sondern begann zu jammern.

Ich versuchte die Situation zu retten, habe in der Kinderabteilung das billigste und einfachste T-Shirt ausgewählt - er braucht es sowieso, dachte ich.
Aber er woltte es nicht, und fing an, im Unterhemd, zwischen den T-Shirts zu suchen.
Schließlich nahm er genau das blaue Stück heraus, das ich schon vorher ausgewählt hatte.
Er ging glücklich in die Kabine. Er probierte es.
Und er wollte es nicht ausziehen ....

Ich nahm es, und ging zur Kasse.
Mein Kind lag die ganze Zeit bewegungslos auf dem Boden des Ladens.
Ich ging zu Ihm, gab ihm das Kleidungsstück, vergebens, weil er troztig auf mich schaute, und das T-Shirt nicht anziehen wollte.....

Change happens/ Change happens

Biztosan mindenki ismeri azt a viccet hogy a szovjet hadseregben fehérneműcsere van; Szergej cserél Szásával Mása Igorral...
...és Iván Andrással.

Történt ugyanis hogy én éppen cselgáncs edzésen voltam és a Zuram vite az esti programot.
Igaz hogy én előtte kikészítettem a gyerekek ruháit, ám András egy laza mozdulattal Iván pizsamájához dobta levetett alsógatyóját.
A Zuram meg ráadta a gyerekre.

Én észrevettem.
Kicseréltem.

-------------------------

Ich denke jeder kennt den Witz, wenn die Soldaten der sowjetischen Armee ihre Wäsche wechseln; Sergej mit Sasha, Igor mit Masha....
.....und Iván mit András.

Es war nämlich so: ich war beim Judo, deshalb machte MM das ganze Abendprogram
mit den Kinder.
Wahr ist, dass ich die Kleidung den Kindern vorbereitete, aber András warf mit einer lässigen Bewegung seine gebrauchte Unterhose auf den Schlafanzug von Iván
Und MM zogte sie dem Iván an.

Ich habe es bemerkt.
Ich habe sie gewechselt.

Fény az éjszakában/ Licht ins Dunkel

Vezetek. Este van.
A kilométeróra mutatója alulról súrolja a 100-as jelet.
Egyszerre csak feltűnik mögöttem egy autó.
Ő százzal dönget, hiszen ez a megengedett sebesség.
Szemmel láthatólag túl lassú vagyok neki, előzne.
Nem mer 100 fölé menni, ezért arra gondol, mi lenne, ha én lassítanék...
Elkezd hát ezerrel belereflektorozni a visszapillantó tükrömbe.

Nem lassítok, 97-98 km/hval megyek tovább.
Ő persze nem adja fel, kell neki az a plussz 2 km, hát villant még kétszer-háromszor, hátha nem volt elég világos....
Persze nekem világos volt, de továbbra sem érzek kényszer arra, hogy lassítsak.
Ő azért kitartóan villogtat, én felcsapon a visszapillantót....
Aztán egyszer csak elfogy a türelme, egy egyenes szakasznál 110-re gyorsul, és beelőz.
Végre száguldhat!
Kemény 500 méteren keresztül, ekkor ugyanis eléfordul egy kamion.
Az 90 km/h val megy.
Ennek reflektorozhatsz gondolom magamaban....
Persze ennek nem reflektorozik.

Nyugisan haladunk, egy faluhoz érünk, útkereszteződés.
A sor megáll, fickókám jobbra indekszel. Én egyenesen megyek majd , elválnak útjaink, tehát stílusosan elköszönk tőle...
...2szer, 3szor belereflektorozok a visszapillantótükrébe.

-------------------------------

Ich fahre. Nachts.
Der Zeiger des Kilometerzählers ist knapp unter 100.
Plötzlich taucht ein Auto hinter mir auf.
Er stürmt mit 100, da dies die Geschwindigkeitsbegrenzung ist.
Ich bin anscheinend viel zu langsam für ihn, er will mich überholen.
Er traut sich nicht über 100 zu gehen, deshalb, denkt er, soll ich langsamer fahren.
Er beginnt mit dem Scheinwerfer in meinem Rückspiegel zu blitzen.

Ich fahre nicht langsamer, bleibe bei 97-98 km/h.
Er gibt nicht auf, braucht diese zusätzlichen 2 km, deshalb betätigt er noch 2-3 mal die Lichthupe, vielleicht war es für mich nicht klar genug....
Natürlich war es mir klar, aber ich fühle mich immer noch nicht gezwungen langsamer zu fahren.
Er hält konsequent durch, und es blitzt in meinem Spiegel....
Dann plötzlich hat er keine Geduld mehr, beschleunigt auf 110 und überholt mich.
Jezt kann er rasen!

Ganze 500 meter lang, dann reiht sich vor ihm ein LKW ein.
Er fährt 90.
Na, da kannst du drängeln, denke ich.
Natürlich tut es da nicht....
Wir fahren entspannt, wir kommen in ein Dorf. Straße, Kreuzung.
Unsere Kolonie hält. ER blinkt nach rechts. Weil ich geradeaus fahren werde, verabschiede ich mich stilgemäß....
mit der Lichthupe.

Homo habilis/ Homo habilis

Az "ügyes ember" mintegy 1,44 millió évvel ezelőtt élt.
Az első előember volt, aki eszközöket használt.
Bár nem bizonyított, hogy a Homo sapiens sapiens, tehát a modern ember elődje lett volna, azért az eszközhasználat nálunk is megvan.

Igaz a kőeszközöknél sokkal kifinomultabb tárgyakkat készítünk.
Például fehér táblát, amiről le lehet törölni a filctollat.
Az újratölthető filctollat.
Mert én előre gondolkodtam, ezért vettem újratölthető íróeszköz. És tintát is hozzá.

Aztán egyszercsak eljött a nagy nap, kiürült az egyik toll. Tomi szomorúan hozta nekem, én pedig vidáman kaptam elő a tintát, pár perc, és újra írhat vele!
Előírásszerűen lecsavartam a tetőt és fejjel lefelé beleállítottam a dolgot.
És vártam, hogy az előírászszerűen felszívja a tintát.
Nem tette.
Ekkor megfordítottam az egészet, filctoll lent, tintásüveg fent.
Ekkor már folyta tinta, vékony sugárban a toll oldalán.
Akkor lecsavartam a filctoll tetejét, hogy majd beleöntöm kézzel, ám ekkor meg nem akart folyni a tinta.....

Ha anno a homo habilis képest volt néhány kődarabbal állatokat elejteni, akko talán én is meg fogom tudni oldani a helyzetet, gondoltam magamban.
Odasétáltam a konyhaszekrényhez, kivettem belőle egy kést, néhány laza mozdulattal lyukat fúrtam a tintásüveg oldalán, és azon keresztül végre sikerült feltöltenem a tollat.

Azt hiszem, elég habilis vagyok.

-------------------------------

Der "fähige" Mensch lebte vor etwa 1.440. Jahre.
Er war der erste Vormensch, der Werkzeuge verwendete.
Obwohl es keinen Beweis gibt, dass er der Vorgänger des Homo sapiens sapiens, des modernen Menschen, wäre, auch wir verwenden Geräte.

Nun ja, aber wir arbeiten mit viel feineren Werzeugen, als mit denen aus Stein.
Zum Beispiel mit Whiteboard, auf dem der Marker entfernt werden kann.
Den Mehrweg-Marker.
Weil ich vorausdachte, und einen nachfühllbaren Filzstift kaufte. Und Tinte dazu.

Und endlich kam der große Tag, einer entleerte sich. Tamás kam mit taurigem Gesicht zu mir, und ich nahm die Tinte glücklich heraus, nur ein par Minuten und er kann wieder schreiben!
Ich schraubte vorschriftsmäßig den Deckel ab, und legte das Ding hinein
Und ich wartete, dass es vorschriftmäßig die Tinte aufsaugt.
Aber es tat es nicht.
Dann kehrte ich das Ganze um, Stift unten, Tintenfaß oben.
Und die Tinte fing an zu fließen, in einem dünnem Strahl auf die Seite des Stiftes.
Dann schraubte ich den oberen Teil des Markers ab, um die Tinte per Hand hineinzugießen, aber dann wollte die Tinte nicht fließen....

Nun ja, dachte ich, wenn anno der Homo habilis mit einem Stück Stein ein Tier erlegen konnte, dann bin auch ich in der Lage diese Situation zu lösen.
Ich ging zum Küchenschrank, zog ein Messer raus und mit ein par losen Bewegungen bohrte ich ein Loch in das Tintenfaß und so gelang es mir die Feder zu füllen.

Ich glaube, ich bin ziemlich habilis.

Az új ágy / Das neue Bett

A gyerekem áll az óvodaajtóban, és üvölt.
Kivülről.
Hogy engedjék be.
Talán az én gyerekem az egyetlen a világtörténelemben, aki azért sír, mert NEM járhat óvodába.

Már azóta megy a műsor, hogy András is oviba került. Ő csak azt látta, hogy a bátyjusok minden reggel ott maradnak. Ő meg nem.
Már kezdett megbékélni a helyzettel, amikor eljött a beiratkozása ideje.

Másnap boldogan indult az oviba, van jele, helye, most már biztosan marad.
Hát igen, egy fél év múlva, de ő ezt akkor nem tudta.
Másnap már igen, és nem örült neki.
Azért lassan elfogadta a helyzetet.

Ám a hétvégén András új ágyat kapott. Iván pedig megörökölte az övét.
Nagy ágyban pedig csak nagy -érsd, óvodás- gyerekek alhatnak, tehát mostmár biztosan óvodába megy.
Hát igen, másfél hónap múlva, de ő ezt akkor nem tudta.
Másnap már igen, és nem örült neki.

Csak állt az óvodaajtóban és üvöltött.
Kivülről.
Hogy engedjék be.....

----------------------

Mein Kind steht vor der Kindergartentür und heult.
Von außen.
Dass man ihn reinlässt.
Vielleich ist er das einzigste Kind der Weltgeschichte, das darum weint, weil er NICHT im Kindergarten bleiben darf.

Diese Show gibt es seitdem auch András in den Kindergarten geht. Er sah jeden Morgen, dass seine Brüder dort bleiben. Und er nicht....
Er fing sich schon an mit der Situation abfinden, als seine Zeit der Anmeldung in den Kindergarten kam.
Und er ging glücklich in den Kindergarten, jetzt hat er ein Zeichen, einen eigenen Platz, jetzt darf er bestimmt dort bleiben.
Nun ja, nach einem halben Jahr bestimmt... aber er wußte es, da noch nicht.
Am nächsten Tag schon, und er freute sich überhaupt nicht.
Aber er akzeptierte langsam auch die neue Situation...

Am Wochenende bekam András ein neues Bett, und Iván hat dessen altes geerbt.
Und er hat gedacht, nur große, d.h. Kindergartenkinder schlafen im großen Bett, jetzt darf er bestimmt dort bleiben.
Nun ja, nach einenhalb Monaten ... aber er wußte es, da noch nicht.
Am nächsten Tag schon, und er freute sich überhaupt nicht.

Er stand vor der Kindergartentür und heulte.
Von außen.
Dass man ihn reinlässt...

Csináld utánnam!/ Mach's nach!

Mert a gyerek utánoz.
Ami néha mosolyt csal az acomra

Bevásároltunk Ivánnal, és én adtam neki egy gyere bevásárló kocsit.
Ő pedig pont úgy viselkedett, ahogy tőlem látta, tolta a kocsit és levette a polcról a dolgokat.
Igaz, hogy kutyaeledelre, csipős szószra és kefírre semmi szükségünk nem volt, de ezeket csomagolták a legszínesebb dobozokba, így bekerülhettek a kocsiba.
Aztán meg vissza a polcra....
Amivel Iván ugyan nem értett egyet, de engem nem érdekelt.

Végül eljutottunk a pénztárhoz és fizettünk (na jó, fizettem). Én be akartam rakni a cuccokat a szatyorba, amivel Iván nem értett egyet, de engem nem érdekelt...
...volna, ha a gyerek nem fut el a bevásárlókocsival.
Hát ráhagytam, tolja ki az autóig.
Ki is tolta, majd rutinos mozdulatokkal a csomagtartóhoz ment, kinyította, belehelyezte az 1 liter tejet és a 5 db zsemlét és jó hangosan bevágta az ajtót.
Pont úgy viselkedett, ahogy tőlem látta.

------------------------------------------

Weil das Kind alles nach macht..
Und es zaubert ein Lächeln auf mein Gesicht

Ich war einkaufen mit Ivan und ich gab ihm einen Einkaufswagen.
Und er hat sich so benommen, wie er es bei mir sah, schob den Wagen und nahm Dinge aus dem Regal.
Es stimmt, dass wir Hundefutter, scharfe Sauce und Kefir gar nicht benötigten, aber sie hatten die buntesten Verpackungen und deshalb landeten sie im Wagen.
Dann landeten sie wieder auf dem Regal....
Obwohl Iván damit nicht einverstanden war. Aber es interessierte mich nicht.
Endlich waren wir bei der Kasse und bezahlten (okey, ich bezahlte). Ich wollte die Sache in die Tasche packen, aber war Iván war damit nicht einverstanden.

Aber es interessierte mich nicht.... bis mein Kind mit dem Einkaufswagen weglief.
Und ich überlistete ihn, dass er ihn zum Auto schob.
Er machte es, ging zum Gepäckraum, sperrte die Tür auf, legte die Milch und die Semmeln hinein, und knallte die Tür laut zu.
Und er hat sich so benommen, wie er es bei mir sah.

Apja fia/ Wie der Vater so der Sohn

Néha eljön hozzánk az apósom.
Igen, tudom, más emberekhez is elszoktak járni a férj, és a feleség szülei, a dolog nem szokott bekerülni az újságba.

Nem is igazán az az érdekes, ami az első napon történik, ajándékok, mosolygó gyerekek, kaja, mint mindenhol máshol.
Ám amikor a gyerekek lefekszenem, akkor a férjem és az apósom összeülnek, valahogy úgy, ahogy egykoron nagyapáik és azok apjai is összeültek, és titkos megbeszélés folytatnak.
Aztán másnap kalapácsot, ütvefúrót, és egyéb alkalmas szerszámokat ragadnak, és nekiállnak szétverni egy falat, vagy kiütnek egy ablakot, valahogy úgy, ahogyan egykoron nyagyapáik és azok apjai is kivertek valamit.
Végezetül vakolókanalat ragadnak és bevakolják, amit kivertek, valahogy úgy, ahogy egykoron nagyapáik, és azok apjai is vakoltak.

Tamás, András és Iván feszülten figyelik az eseményeket, én pedig biztos vagyok benne, hogy eljön az ideje ők viszik tovább ezt a szép hagyományt.

-------------------------------------

Manchmal kommt mein Schwiegervater zu uns.
Ja, ich weiß, dass auch andere Leute von den Eltern der Frau und des Mannes regelmäßig Besuch bekommmen, es ist nichts Besonderes, darüber schreibt keine Zeitung.
Am ersten Tag passiert ja sowieso nicht viel, Geschenke, lachende Kinder etwas zu Essen...
wie bei den anderen.

Aber, wenn die Kinder schlafen gehen, dann sitzt MM und mein Schwiegervater zusammen, ungefähr so, wie ihre Großväter und deren Väter es taten, um ein geheimes Gespräch zu führen.
Und am nächsten Tag greifen sie zum Hammer, Schlagbohrmaschine und andere, geeignete Werkzeuge, ungefähr so, wie ihre Großväter und deren Väter es taten, und sie fingen an eine Mauer oder ein Fenster auszuschlagen, ungefähr so, wie ihre Großväter und deren Väter es taten
Schließlich verputzen sie mit einer Maurerkelle alles, was sie vorher ausklopften, ungefähr so, wie ihre Großväter und deren Väter es taten

Tamás, András, Iván beobachten das Ereignis mit gespannter Aufmerksamkeit, und ich bin sicher dass sie an einem Tag diese gute Tradition fortsetzen.

Azokon a napokon/ An einem deiser Tage

Azonkon a napokon, amikor az ember úgy érzi, felállni sincs kedve...../
An einem dieser Tage, wenn man keine Lust hat zum aufstehen ....



Azonkon a napokon, amikor az ember inkább elbújna a világ elől..../
An einem dieser Tage, wenn man sich eher vor der Welt verstecken würde....



Azonkon a napokon, amikor az ember legszívesebben egész nap zacskóval a fején közlekedne..../
An einem dieser Tage, wenn man lieber den ganzen Tag mit einer Papiertüte auf dem Kopf herumgehen würde...



Azonkon a napokon, amikor az ember jól behúzna annak, ki beszó' neki...
An einem dieser Tage, wenn man jemand, der was gesagt hat, eine runter hauen würde...



Nos ezeken a napokon fontos, ha az ember nem veszíti el a humorát!/
Nun genau an einem dieser Tage ist es wichtig, dass man seinen Humor nicht verliert.



(ui.: A fényképeket András csinálta..../
p.s.: Die fotos sind von András....)

Miért utálom a legót? / Warum ich Lego hasse?

Nos, nézzük csak:

1. Mert Iván nem tud vele játszani.
Mégis akar.
Alternatív módon, mondjuk úgy, hogy nem egymásra illeszti a kis vacakokat, hanem beledobálja azokat az akvárium.
Mondanom se kell, azok lényegesen gyorsabban süllyednek, mint ahogy én ki tudom azokat halászni.

2. Mert András tudja, hogy össze lehet illeszteni azokat a kis vacakokat.
Csak még kivitelezni nem tudja, dehát mire van egy anya.....

3. Mert Tamás tudja, hogy össze lehet illeszteni azokat a kis vacakokat, és meg is tudja csinálni.
De! Ha csak egy kis darab is hiányzik, nem pótolja ki hasonlóval, hanem nem rakja tovább a játékot. Ettől pedig frusztrál lesz és olyat csinál, amitől én is frusztrált (meg ideges) leszek.

4. Mert bár a lego film nagyon érdekes, és vicces és izgalmas, no meg szórakoztató, ha az emberek két hét leforgása alaatt 9x kell megnézni, akkor már nem annyira.
---------------------------------------------

Nun, mal sehen:

1. Weil Iván nicht in der Lage ist damit zu spielen.
Er will es trotzdem.
Auf alternative Art, zum Beispiel steckt er die kleinen Dinger nicht zusammen, sondern schmeißt sie alle in das Aquarium.
Ich denke, es ist übeflüssig zu sagen, dass sie viel schneller sinken, als ich sie fangen kann.

2. Weil András weiß, dass man die kleinen Dinger zusammenstecken kann, aber er kann es noch nicht.
Aber wofür ist eine Mutter...?!

3. Weil Tomi weiß, dass man die kleinen Dinger zusammenstecken kann, und er kann es auch....
Aber! Wenn auch nur ein kleiner Teil fehlt, ersetzt er ihn nicht mit einem geeigneten anderen Stück, sondern spielt nicht weiter.
Und deshalb wird er frustriert, und macht solche Dinge, dass auch ich frustriert (und nervös) werde....

4. Weil obwohl der Lego-Film sehr interessant, und lustig, und spannend ist, könnt ihr mir ruhig glauben, dass wenn man ihn innerhalb von zwei Wochen neunmal anschauen muss, dann ist er es doch nicht.....

Képben vagyok/ im Bilde sein

A Zuram absztrakt ikonográfus.
Szerinte.
Nekem mindegy, a lényeg, hogy nem cseppfertőzés útján terjed, mert én eddig kimaradtam.
A fiúk viszont elkapták.

Tomi már egész kis műalkotásokat (lásd a fenti képet) hoz létre, vászonra ecsettel, Iván viszont még abban leli a legnagyobb örömét, ha lila krétával lyukasra dörzsölheti a papírt.
András épp a kettő között van. Még nem olyan ügyes, mint a bátyja, ám hiányzó szaktudását hatalmas lelkesedéssel pótolja ki.
Az ecsetkezeléssel még vannak nehézségei, ám a művészi szabadság fogalmával már tisztában van.És alkalmazza is mindenhol.
Az óvodába is.

Legutóbb például "Ősz uraság"-ot kellett a lurkóknak papírra vetniük.
Születtek is a szebbnél szebb műalkotások, a csizmás, hol vidám, hol komor úriemberről.
András is rajzolt.
Szép, egészalakos képet készített
Mokányról, a Jégkorszak híres mókusáról.
-------------------------------------

MM ist ein Abstraktikonograf.
Meint er.
Für mich ist es egal, Hauptsache dass es sich nicht durch Tröpfchen verbreitet, weil ich es noch nicht habe.
Aber die Jungs schon....
Sie zeichnen und malen rund um die Uhr.

Tomi macht schon richtige Kunstwerke (siehe das Bild oben) mit Pinsel auf Leinwand, während für Iván es die größte Freude ist, dass er mit einer lilafarbenen Kreide ein Loch in das Papier reiben kann.
András steht zwischen seinen Brüdern. Er ist noch nicht so geschickt wie Tomi, aber die fehlende Fachkenntnis ergänzt er mit Begeisterung.
Mit der Pinselführung gibt es noch einige Schwierigkeiten, aber den Begriff der künstlerichen Freiheit kennt er schon. Und er verwendet ihn überall.
Auch im Kindergarten.

Vor kurzem brachten die Kinder "Herrn Herbst" zu Papier.
Wirklich schöne Kunstwerke wurden geboren über den gestiefelten, manchmal glücklichen, manchmal finsteren Herrn.
Auch András hat etwas gezeichnet.
Es war ein ganzkörperliches Bild....
Scrat, das berümte Eichhörchen von Ice Age.

Csehül állok/ Eine geht noch rein!

Egészségben, betegségben.
Persze.
Szegénységben gazdagsában.
Naná.
De nyelvtanulásban is?

Mert erről nem volt szó.
Aztán persze lett.
Valamikor akkor, amikor rájöttem csak a férjem tud magyarul, a rokonsága nem.
És nem is fog megtanulni, még az én kedvemért sem.
Mit volt mit tenni, hát megtanultam én szlovénül.
Aztán meg németül.
Mert bár igaz kapcsolatunk kezdetén arról sem volt szó, hogy nekem németül is kell tanulonom, de aztán mégis kellett.

Aztán 10 év együttélés után a Zuram úgy vélte, a kettőnk kapcsolata van olyan erős, hogy kibírjon még egy nyelvet. Legyen ez a cseh, gondolta, és nekiállt a cseh kapcsolat kialakításához.

Én pedig most nekilállhatok a cseh nyelvkönyvek kiolvasásához.
Hát mit mondjak?
Csehül állok!

---------------------------

In Krankheit und auch in Gesundheit,
Ja natürlich!
in Armut und auch in Reichtum
Na sicher!
Aber auch im Sprachstudium?
Darüber hat man nicht geredet

Und dann doch....
Ausgerechnet an diesem Tag, als ich realisierte, dass nur MM Ungarisch spricht, die anderen seiner Familie nicht.
Und sie werden das auch nicht wegen meinen schönen Augen lernen.
Was kann man in diesem Fall machen?
Ich habe Slowenisch gelernt.
Und dann auch Deutsch.
Obwohl wir am Anfang unserer Beziehung nicht darüber geredet haben.
Und dann musste ich das trozdem.

Es muss schon reichen, denkt man, aber nach 10 Jahren war MM der Meinung, dass unsere Beziehung so stark ist, dass sie noch eine Sprache aushält. Es soll das Tschechische sein, dachte er, und so fing er die Tschechische Verbindung auszubauen.
Und ich, ich fing an, das Tschechische Sprachbuch auszulesen.
Jezt könnte ich singen: Eine geht noch rein!
Aber sicher bin ich nicht...

Férfias tévesztések/ Männliche Irrwege

A Zuram és a fiaim leggyakoribb tévedései:

1. összetévesztik a nappalit a szennyestartóval.
Pedig a nappali sokkal nagyobb.

2. összetévesztik a cipőspolcot a ruhafogassal.
Igaz cipőt még soha nem tettek a kabát helyére, de fordítva rendszeresen megteszik.

3. összetévesztik az étkezőt a cipőspolccal.
ahol a kabátok miatt már úgy sincs hely.

4. összetévesztik az autót az étekezőasztallal.
Szerencsére csak a szájból a gyomorba megy az étel és nem onnan visszafelé.

5. összetévesztenek engem egy takarítógéppel.
Pedig nem is zümmögök portörlés közben!

----------------------------------

Die häufigsten Fehler von MM und meiner Söhne:

1 Sie verwechseln den Wohnzimmer mit dem Wäschekorb.
Obwohl das letztere viel kleiner ist.

2. Sie verwechseln den Schuhschrank mit dem Kleiderhaken.
Obwohl ich noch nicht einen Schuh auf einem Haken gefunden habe, nur umgekehrt.

3. Sie verwechseln das Esszimmer mit dem Schuhschrank.
Na ja, wenn auf dem Schuschrank wegen der Jacken, sowieso kein Platz ist...

4. Sie verwechseln das Auto mit dem Tisch.
Zum Glück geht das Essen nur vom Mund bis in den Magen, und kommt nicht zurück.

5. Sie verwechseln mich mit einer Putzmaschine.
Obwohl ich während des Staubwischens gar nicht brumme!

Κασσάνδρα/ Κασσάνδρα

Kassandra, egy világszép trójai királylány volt, akit Apolló jósképességggek ajándékozta meg, de a hölgy visszautasította az isten közeledését. Mivel az isten nem vehette vissza az ajándékot, ezért egy extrával egészítette ki a csomagot,elintézte, hogy senki se higgyen a jóslatainak.

Hát igen, András fiam bizonyáras nem rendelkezik látnoki képességekkel, mégis előszeretettel jósolgat.
És még Apollónak sem kellett megátkoznia ahhoz, hogy én ne higgyek neki.

Szombat esti jóslata a következőképpen hangzott:
-Ha az oviban tornaóra lesz, akkor megint körbe-körbe fogunk futni és én el fogok esni. Akkor valaki át fog rajtam menni és akkor kimegy belőlem az energia.

Így, szó szerint.
De én nem hiszek neki.

-----------------------------------

KKassandra war eine sehr schöne trojanische Prinzessin. Apollo verliebte sich in sie, und schenkte ihr die Gabe der Vorhersehung. Die Dame verschmähte ihn jedoch.
Weil ein Gott sein Geschenk nicht zurücknehmen kann, fügte er eine Kleinigkeit hinzu: niemand wird ihren Vorhersagen glauben.

Nun ja, mein Sohn András hat bestimmt keine visionären Fähigkeiten, und trotzdem macht er gerne Vorhersagen.
Und Apollo musste ihn nicht extra verfluchen, um ihm nicht zu galuben.
Seine neue Vorhersage (am Samstag Abend) ist, wie folgt:
-Wenn wir wieder im Kindergarten turnen, werden wir hin-und her laufen. Und dann werde ich auf den Boden fallen, und jemand kommt und wird durch mich hindurchgehen, und deshalb wird die Energie aus mir rausfliegen.

Es war buchstäblich so.
Aber ich glaube ihm doch nicht.

Én és a lakás/Ich und die Wohnung

Komolyan eldöntöttem.
Már három hete.
Egészen pontosan ez már a harmadik péntek, hogy komolyan elhatározom, alaposan kitakarítom a lakást.
És aztán nem.

Hétközben nem is próbálkozom. Mire átrágom magamat az az napi ruha- és edény adagon, afdigra indulni kell a fiúkért az oktatási intézményekbe, aki pedig már valahi is próbált 3 kisgyerek mellett takarítani az tudhatja, a lehetetlenre vállakozik.
Mert vagy a konyha van rendben, vagy a nappali. Vagy egyik sem.
Vagy a gyerekszobában szedegetem a legót, vagy az előszobában a behordott leveleket.

Ahogy közeledik a péntek, úgy nő benne is az elhatározás: a hétvégén nagytakarítást csinálok!
És aztán nem.

A hétvége egyszerűen túl rövid. Mire átrágom magamat az az napi ruha- és edény adagon, addigra indulnom kell a fiúkkal, mert a Zuram megint szervezett valami jó programot, akinek pedig valaha is volt 3 kisgyereke (meg egy férje), az tudhatja, ekkora családnak mindig akad valalmi csinálnivalója.

Ahogy közeledik a vasárnap este, úgy nő bennem a kétségbeesés: a hétvégén már megint alig csináltam valamit....

--------------------

Ich hab’s ernsthaft beschlossen.
Seit drei Wochen.
Na ja, genauer gesagt, es ist der dritte Freitag, dass ich mich entschied die Wohnung wirklich gründlich zu putzen.
Und dann nicht.

Unter den Woche lohnt ein Versuch nicht. Kaum bohre ich mich durch die tägliche Dosis von Kleidung und schmutzigem Geschirr, schon ist es Zeit die Jungs von verschiedenen Bildungeinrichtungen abzuholen. Und wer schon jemals versucht hat die Wohnung in Anwesenheit von drei Kleinkindern zu putzen, weiß, dass das fast unmöglich ist.
Entweder ist die Küche in Ordnung oder das Wohzimmer. Oder keines von beiden.
Entweder sammle ich die Legostücke im Kinderzimmer oder die hereingetragenen Blätter im Vorzimmer.

Sowie sich der Freitag nähert, so wird auch mein Wunsch größer: am Wochenende möchte ich die Wohnung gründlich putzen!
Und dann nicht.

Das Wochenende ist dafür einfach viel zu kurz. Kaum bohre ich mich durch die tägliche Dosis von Kleidung und schmutzigem Geschirr, schon ist es Zeit mit den Jungs irgendwohin zu gehen. Und wer schon jemals 3 kleine Kinder (und einen Mann) hatte, weiß, dass es in solchen Großfamilien immer etwas Interessantes gibt.

Und wie der Sonntagabend sich nähert, so wird auch meine Verzweiflung größer: am Wochenenede schaffte ich wieder fast nichts...

Te jó ég! / Ach du meine Güte!

Anya vagyok.
A gyerekeim - megjegzem teljes joggal- tőlem várják el, hogy egy-egy nehezebb helyzetben segítsek nekik.
Persze néha nem szabad segíteni, néha hagyni kell, egyedül nézzenek szembe a nehézséggel.
Főleg, ha a gyermekünk kényelmesebb, vagy visszahúzódó típus.

Mint például András. Ő legszívesebben az össue konfliktushelyzetét átadná nekem, boldoguljak velük én.
Én persze résen vagyok, nem hagyom magamat.
Ma este sem tudott behúzni a csőbe.
Épp ültem az asztalnál, amikor ő sírva jött oda hozzám.
-Jaj anya- zokogta- APA MA ESTE IS MESÉLNI AKAR NEKEM!
Gondolom azt várta tőlem, hogy bemenjek a szobába és beszéljek a Zurammal, hogy ugyan már, hagyja az a gyereket élni, de én nem avatkoztam be, hagytam, hogy egymás között oldják meg a dolgot.
----------------------
Ich bin eine Mutter.
Meine Kinder - mit vollem Recht - erwarten von mir, dass ich ihnen in schwierigen Situationen helfe.
Natürlich darf man manchmal nicht helfen, und soll die Kinder lassen, dass sie alleine die Schwierigkeiten meistern.

Besonders, wenn das Kind ein bequemer Typ.
Genau wie András.
Er würde mir am liebsten alle Konfliktsituationen übergeben, aber dass lass ich nicht mit mir machen.

Auch heute Abend konnte er mich da nicht reinziehen.
Ich saß gerade am Tisch, als er weinend zu mir kam.
Oh Mutter,- schluchzte er - PAPA WILL MIR AUCH HEUTE ABEND EINE GUTE NACHT GESCHICHTE VORLESEN!
Ich glaube, er erwartete von mir, dass ich ins Zimmer gehe und mit MM bespreche, so würde das nicht gehen, er solle doch das Kind in Ruhe lassen.
Aber ich habe mich da nicht eingemischt, sie sollen doch das Problem alleine lösen.

A vadászat/ Die Jagd

Vidéken élni nagyon szép. Madarak, fák, csicsergés.
A természet testközelből!
Néha talán túl közelről is....

Amióta nagy kertünk, és kis házunk van, azóta már igen sokféle rovarféle megfordult nálunk; pókok, darazsak és egyéb szárnyas jószágok, akikkel hol barátságban, hol haragban váltunk el.
Legfrisebb inszektológiai élményem most egy szöcskéhez kötődik.

Emlékszem, szép őszi este volt, az eső halkan verte a tetőt, én pedig éppen aludni készültem, amikor felhangzott egy szöcske jellegzetes hangja.
-Te, ez honnan szól? - szegezte nekem a kérdést a Zuram.
- Hát kintről!- vágtam rá félálomba. Aztán elkezdtem gondolkoni, vagy egy nagyon kitartó rivar koncertezik a kertben, vagy egy nagyon kényelmes a házban.
Nos egy kényelmes példányról volt szó....
Mivel sem én, sem a Zuram nem akartunk felkelni, ő azt mondta, hogy egy monoton hsangra jobban lehet aludni, én meg elhittem neki.
17 másodpercig. Akkorra már annyiras idegesített a vekkerórára hasonlító hang, hogy inkáb elindítottam a vadászatot.
Félórán keresztül szórakoztattuk egymást a kis piszokkal, de végül meglett.
A ruhászszekrénybe volt.

------------------------------------

Auf dem Land leben... oh, wie schön ist das!
Die Bäume wachsen, die Vögel zwitschern...
Man kann die Natur hautnah erleben.
Manchmal sogar sehr nah ....

Seitdem wir einen grossen Garten und kleines Haus haben, haben wir schon sehr viele verschiedene Insekten getroffen; Spinnen, Wespen, und andere geflügelte Geschöpfe, mit denen wir uns manchmal freundlich, manchmal feindlich trennten.

In dem Mittelpunkt meiner neuesten insektologischen Erfahrung steht eine Heuschrecke
Ich kann mich noch gut erinnern, es war ein schöner Herbstabend.
Der Regen klopfte sanft auf dem Dach, und ich war bereit zum Schlafen, als wir den charakteristischen Klang einer Heuschrecke hörten.
-Hey, woher kommt das? - Stellte MM die Frage
- Na ja, von außen natürlich!- Antwortete ich im Halbschlaf.
Dann begann ich nachzudenken; entweder sie ist eine sehr mutige Heuschreke, die im unserem Garten trotz dem Regen ein Konzert gibt, oder eine sehr komfortable, die im Haus spielt.
Nun .... es war ein bequemes Insekt.
Da weder ich noch MM aufstehen wollte , er sagte, dass man bei einem monotonen Klang besser schlafen kann, und ich glaubte ihm.

Ganze 17 Sekunden lang.... Und dann war ich schon so nervös von diesem Klang, der einem Wecker ähnelte, dass ich die Jagd eröffnete.
Mit dem kleinen Nervensäger unterhalteten wir uns eine halbe Stunde lang, aber endlich fangte ich ihn.
Er war in meinem Schrank.

Egy csepp, két csepp, keCSEP/ Ich sehe Rot....

Minden általam ismert gyerek imádja. Az én fiaim is.
Nálam valahol a palacsinta és a strand között van, de most nem rólam va szó.

Hanem a fiúkról, akik imádják a ketchup.
Mindegyik a maga vérmérséklete szerint.
Tomi a maga válogatós módján a ketchupot ízfokozónak használja, és ha véletlenül nincs itthon, még a sültkrumplit is csak fenntartásokkal hajlandó elfogyasztani.
Nemúgy, mint Iván. Neki mindegy, hogy van ketchup, vagy nincs. Ha a nagyok ketchupot esznek ő is kér, hsa nem, akkor ő is nagy fűjjulások köpette tolj el a tányért.
András viszont nem törődik mások véleményével, és evési szokásaival ő igazi ketchup-rajongó, olyan, mint Schneider Mátyás (Kabos Gyula a Hippolit a lakájból); még a ketcupot is ketchuppal enné...
Kedvenc ételei közé tartozik a ketchup sültkrumplival és a vajas-ketchupos zsemle.

Ez utóbbi étel valószínűlrg magas kulináris élvezetet jelent, ám biztos vagyok benne, hogy koránt sem akkorát, mind középső fiam másik nagy kedvenc, a lekváros, sonkás szendvics.
-------------------------------------

...fast jeden Tag.
Warum? Wegen meiner Kinder natürlich!
Weil sie so oft Ketchup essen.
Sie lieben Ketchup, jeder nach seinem Geschmack.

Tomi ist eher wählerisch. Er verwendet den Ketchup als Geschmacksverstärker, für ihn gilt das Motto: "ohne Dip (in diesem Fall Ketchup), ohne mich!"
Er isst sogar seine Pommes ohne Ketchup nicht gerne.
Beim Iván ist alles anders. Für ihn ist es egal, ob es Ketchup gibt, oder nicht. Er folgt immer seinem Bruder, wenn sie Ketchup essen, auch er will welchen, wenn nicht, dann schiebt auch er seinen Teller weg.

Im Gegensatz zu Iván ist Andsrás ganz souverän. Ihn interessiert es nicht, was andere machen. Er ist ein großer Fan von Ketchup, am liebsten würde er Ketchup mit Ketchup essen.
Seine Lieblingspeisen sind Ketchup mit Pommes und Semmeln mit Butter und Ketchup.

Letzteres ist mit hoher Wahrscheinlichkeit ein kulinarischer Genuss, aber ich bin sicher, dass es nicht so gut schmeckt, wie der andere Liebling meines zweiten Sohnes: Brot mit Schinken und Marmelade.

Mindennapi elmélkedéseim/Alltägliche Gedanken

Komolyan, idegbeteg leszek, ha ez így megy tovább.

Igazából nem értem mi van...
Először Ajsát vittük óvodába, aztán Orrót valahova máshová.
Aztán Orrót vittük valahová máshová, és Ajsát óvodába.
Aztán megint. Aztán mégegyszer.....
Aztán már kezdtem megszokni a dolgot, amikor belépett a képbe apa.

És ő először Orrót vitte valahová máshová, aztán hazajött, és megint erlindultunk.
Apa, Anya, Ajsa, meg Én.
De csak a biciklitárolóig jutottunk, mert ott Apa, és Ajsas biciklire pattant, Engem meg anya betuszkolt az autóba.
Hét én ordítottam, hogy anya nem idegeljé' már, mert én is biciklizni akarok, nem autózni, de biztos nem volt elég szabatos a fogalmazásom, mert anya ahelyett, hogy kivett volna, ő is beszállt az autóba, majd hátrafordult és rám szólt, hogy, idézem,
- Kisfiam, ne idegeljé' már! - majd elindultunk.
Valahová....
Mint később kiderült a dokinénihez, akitől kaptam egy szurit, meg egy csokit. Az utóbbi jobban tetszett...

Aztán hazajöttünk. Apa már itthon volt. Ajsa nem.
Tök jól elvoltunk így hármasban, és felőlem még nyomhattuk volna így egy darabig, de egyszercsak apa, és anya úgy döntött, megint elindulunk.
Na már kezdett felszökni a vényomásom, hogy most mi lesz, de kellemes meglepetést ért, mert anya biciklire ültetett.
Elhoztuk Ajsát az oviból, apa meg Orrót a valahonnan máshonnan.

Azóta nyugi van itthon.
De szerintem ez csak amolyan vihart előtti csend...

------------------------------------------

Ich werde ernsthaft neurotisch, wenn alles so weitergeht.
Ich weiss nicht was los ist.

Zuerst brachten wir András in den Kindergarten und dann Tamás in die Schule.
Am nächsten Tag war alles umgekehrt: zuerst Tomi in die Schule und dann András in den Kindergarten.
Mittwoch und Donnerstag waren ziemlich ruhige Tagen, aber dann...
...dann kam der Papa und alles ging durcheinander.

Er brachte Tamás ganz allein in die Schule, dann kam er nach Hause.
Und dann ging er mit dem András in den Kindergarten. Mit Fahrrad.
Auch ich wollte mit, aber meine Mutter hatte eine andere Meinung, sie packte mich ins Auto.
-Mutter, mach mich nicht nervös!- schreite ich, aber war ich vielleicht nicht klar genug, weil auch sie in den Wagen stieg, anstatt mich da rauszuholen.
-Mein Sohn mach mich nicht nervös! - fügte sie noch dazu, und startete den Motor.
Zehn Minuten später waren wir schon bei der Kinderärztin. Von der bekam ich eine Impfung und ein Stück Schokolade. Das Leztere gefiel mir besser.
Dann kamen wir nach Hause, und weil mein Papa schon da war, spielten wir zu dritt.

Das war echt gut, aber alles hat ein Ende, nach einige Stunden sezte sich mein Papa wieder auf das Fahrrad.
Na super- dachte ich, -wieder muss ich zur Ärztin!
Und doch nicht, ich blieb zuhause und er holte meine Brüder.

Seitdem ist es schön ruhig, aber ich fürchte, es ist nur die Ruhe vor dem Sturm...

A (teg)nap képe/Ein bild von gestern

Oké, ne mérjünk felnőtt mércével.
Hiszen, aminekünk 5 perc, az a gyereknek végtelenü hosszú idő, a 200 méteres táv meg már komoly túra.

De azért 500 centimétert (!) minden egészséges gyerek gond nélkül képes megtenni.
Minden gyerek, kivéve Andrást.
Ő ugyanis egyik este elindult a szobánkba, majd, mintegy 100-150 centi megtétele után annyira elfáradt, hogy lefeküdt az öcse mellé az ágyba.
Itt mintegy röpke másfél-2 óra alatt sikerült kipihennie az út fáradalmait, és ezután képes volt gond nélkül megtennnie a mi ágyunkig hátra lévő, uszkve 350-400 centimétert.

Jól nyomja a kissrác!

-------------------------------------

Okay, wir dürfen nicht alles von unserer Perspektive bewerten.
Was für uns nur 5 minuten dauert, ist für ein Kind eine Ewigkeit, und 200 Meter ist eine große Reise.

Aber 500 Zentimeter kann jedes gesundes Kind gehen.
Jedes, außer András.
An einem Abend wollte er in unser Zimmer gehen, aber nachdem er zirka 100-150 zenti ging, wurde er so müde, dass er sich im Bett seines Brudes legte.
Dort schlief er ungefähr 1,5-2 Studen, um sich auszuruhen, dann konnte er die restlichen 350-400 zenti ohne große Probleme zurücklegen.

Was soll ich noch dazu sagen?

Táviratban

Szóval a gyerekek elég okén nyomulnak.
És én is képes vagyok 6 körül kikelni az ágyból, és még teát is főzök.
A két nagy beszélget, Iván ordít....

Tomi müzlit eszik joghurttal András savanyú uborkát (nem, én sem értem, de legalább nem keverik).
Iván nem eszik semmit, Iván ordít....

Iván az egyetlen, akinek semmi dolga, csak statisztál.
A maga módján, vagyis ordít...

Gyerekek kocsiba be, táska, tízórai megvan.
Örülnek, András nagyon szeret óvodába járni, Tomi meg nagyon kiváncsi az iskolára.
Iván ordít....

Tomit leadom az iskolában, András becsekkol az oviba.
Mindkettő időben!
Iván ordít...

Fél tizenkettő, elhozom Tomit az iskolából.
Hát tudod, nem könnyű anyának lenni!- jegyzi meg a hátsó ülésről.
Hát ő már csak tudja....
De most kivételesen igaza van.
Tényleg nem könnyű, akkor sem, ha Iván éppen nem ordít....

Iskolás-előkészítő

1990-et írtunk.
Mögöttünk volt a rendszerváltás, az első szabad választás és a Antall kormány megalakulása.
És mindez engem nem érdekelt.
Egyrész túlságosan is fiatal voltam ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzak, másrészt teljesen lekötötte a figyelmemet az, amit a rádióban hallottam.
T.i., hogy német nyelvterületen az iskolások első tanítási napjukon egy papírból készült tölcsért kapnak, amit mindef féle földi jóval töltenek meg a szülők.
Hát nem igaz!- fakadtam ki akkoriban. Nekünn ilyen nem jár.
Iskolaköppeny, menza, napközi az bezzeg.....
No mindegy, azok az idők elmúltak, én megbékéltem a Sorssal, és úgy néz ki, hogy Sors is velem.

Ha nem költözünk el Magyarországról, akkor valószínűleg el is felejtem az egészet, és vígan élem a magyar anyukák mindennapi életét.
Dehát elköltöztünk, és én most az osztrák anyukák mindennapi életét élem, amibe bizony beletartozik az elsősöknek adott iskolatöltcsér.
Idén először testközelből, hiszen legnagyobb csemetém elkezdte az iskolát.

Az, hogy veszek egyet, szóba se jöhetett. Én valami igazán személyeset akartam a fiamnak, ezért magam készítettem el.
Jóóó nagyoot. És jóóó feltűűűnőt.
Vágtam, és ragasztgattam, a legapróbb részletekig kidolgoztam rajta mindent.
Amikor kész lett, kiraktam az asztalra, hogy gyönyörködjek benne....

És mielőtt bárki megjegyezné, igen, tudom, hogy nem jó, ha a szülő a gyerekével akarja bepótolni azokat a dologkat, amik az ő életéből kimaradtak,
de kit érdekel?

Goldenblog

A tíz legjobb a komplex kategóriában:

1. zakuszka-tanya

2. bünti
3. cyclechelic

4. hírcsárda

5. manzárd café

6. mosolyka

7. citromblog

8. zsebró

9. viharsarki kattintos
10. hanna és az ikrek követendő lábnyomai

Nem akarok iskolába menni!

Remélem a szeptembert megtartják mert augusztus második fele, gondolom érdeklődés hiányában, elmaradt, és helyette októbert játszott az időjárás.
Nem díjaznám, ha ilyen pocsék időjárásban kéne kezdeni Tominak az iskolát.
Pontosabban nekem a gyerek iskolába cipelését.
Mert amúgy is trugyi as kedvem, ha arra gondolok, hogy ezentúl minden reggel vihetem autóval a gyereket az iskolába, nem kell még erre az időjárással is ráerősíteni....

Az az igazság, hogy nem akarok iskolába menni,
mert még nem igazán sikerült vizualizálnom magamban, hogy fogok minden reggel három gyereket időre megreggeleiztetni, felöltözésre bírni, és autóba tuszkolni.
Nem mintha nem kelnénk fel így is legkésőbb 3/4 hétkor minden reggel (vasár- és ünnepnapok inkluzíve), dehát azért mégis más fél óráig kómás fejjel a kanapén elmélkedni a világ dolgairól, mint fél óráig kómás fejjel készteni a gyerekeket az útra.
Mert az ovi, az ovi az más volt, ott nem kellett pontosnak lenni. Sem autóvl menni. Szép kényelmesen, biciklisen érkezhettünk minden reggel 8 KÖRÜL, és nem 8-ra.

Persze meg fogom oldani és mindenki örülni fog, de azért izgulok a hétfő miatt.
Tomi iskolába megy.
Az anyósom meg látogatóba jön.
Kiváncsi vagyok milyen idő lesz.....

Palacsintás királynő

Aki régóta olvas (vagy már gyerekkorom óta ismer), az tudja, hogy furcsa kislány voltam.
Aki nem régóta olvas, az meg sejtheti.

Szóval furcsa voltam, nem szerettem a strandot, nem bírtam a krumplipürét és ki nem állhattam a palacsintát.
Azóta sem sokat változtam, ma sem kedvelem egyiket sem, ám mivel gyerekeim vannak, nagy üzembe csinálom mindegyiket.

Főleg a palcsintasütést. Hetete legalább egyszer ez a kaja, mert a Zuram is imádja.
Már szépen kitanultam mindent, menniyt tojás, liszt, ilyenek.
Persze megérteni továbbra sem fogom, hogy mit eszik rajt az egész család.
Vékony, enyhén olajos, meg nagyon tojásos....
Én ebből a műfajból továbbra is csak a palacsintás nutellát vagyok hajlandó elfogyasztani.

És nemcsak az íze miatt nem szeretem a palacsintát, hanem azért sem mert elég melós kaja, és maximum túl keveset lehet belőle sütni, eleget tuti nem.
Mert mindegy mekkora vájlingban keverem ki a cuccot, estére elfogy.
Vagy másnap reggelre,
de elfogy!

Kispál és az Anya

Nosztalgiáztam. A Kispál és a borz kamaszkorom kedvenc zenekara volt.
A Szigeten tartották a búcsúkoncertjüket.
Hát nem voltam ott, de úgy rákívánkoztam egy-két számukre, ezért előkerestem néhány CDjüket és betettem a lejátszóba.

Hát megvolt az "ereszd-el-a-hajam" fíling.
Igaz kicsit másként, mint anno.
Most Ivánnal pöröltem állandóan, hogy engedje már el.
Persze nem ez volt az egyetlen különbség, hiszen a konyhám is egészen más hátteret szolgáltatot a daloknak, mint anno a Bahnhof nevű kultintézmény.

Nem baj, azért énekeltem.
Egészen addig amíg Tomi ki nem jött, és egy laza mozdulattal ki nem húzta a konektorból a magnót.
Valami fontosat akart mondani....
Én meg valami fontosat akartam volna nosztalgiázni, de sebaj a gyerek az első.
Meg a második is, mert Tomi még referált, amikor Ivánra jött rá a pisilhetnék.
Menetközben Tomi visszakapcsolta a lejátszót, ment tovább a buli a konyhában.

Persze nélkülem, mert a folyóügyek elintézése után megakadt a tekintetem az előző este óta a fürdőben punnyadó mosott ruhán.
Hát nekiálltam teregetni.
Aztán vissszamentem a konyhába. Épp jó időben ahhoz, hogy elkapjam a CD utolsó számának néhány végtaktusát

Nem sokat hallgattam végig a zenéből, de azért nosztalgiázatam.
Jó volt.