Szeretem ezt a szót. "K" betűvel kezdődik, mint a nevem, szép kerek az írásképe, és egyből kompetensebbnek tűnök, amikor használom.
Én pedig szeretek kompetens lenni, főleg, amikor az anyaságomról van szó.
Ezért, amikor Iván fogzás miatt 2-3 éjszakát nyugtalankodik, teljesen kompetens karikákat növesztek a szemem alá.
Az az idegroham is magán viseli a kompetencia összes jegyét, amit akkor kapok, amikor a gyerekek az egész lakásban szétdobálják a játékaikat.
De szintén magas kompetenciámra utal az a "Jaj, Iván már megint mit csináltál!" felkiáltás is, amely akkor hangzik fel, amikor csöpp csemetém megint ruhástul mászik be bátyjaihoz a fürdőkádba.
Ám minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a legkompetensebb a gyermeköltöztetésben vagyok.
Tanítani kéne azt a technikát, ahogyan egy szinkronöltöztetés alkalmával, az akkor még 86/92-es ruhákat hordó Andrásra megpróbáltam ráadni öccse 62/68-as méretű alvós zsákját; a dolog 10 másodpercig tartott, és bár erősen kellett paszíroznom a gyerek kezére, de végül is sikerült!
Hiába, no, látszik, milyen kompetens anyuka vagyok!
No comments:
Post a Comment