Hurrá, NEM nyaralunk!

Mindenki nyaral (tisztelet a kivételnek).
Földön, vízen, levegőben özönlnek a tömegek az ismert, és a kevésbé frekventált nyaralóhelyek felé egyaránt.

Mi nem nyaralunk.
No nem ideológiai okokból. Egyszerűen nem jön össze.
Mivel az összes nagymama, nagypapa, és kapcsolódó pereputty messze él, az évi 2-3 látogatás közelebb áll a véres kard (jelen esetben a gyerekek) országban való körül hordozása ősi magyar szokásához, mint egy igazi nyaraláshoz.
Ettől persze még mehetnék "igazit" nyaralni, de a Zuramnak meg épp attól van sok munkája, hogy mások nyaralnak.

Szóval mi nem nyaralunk
Pontosabban: Hurrá, NEM nyaralunk!

De miért is gondolom így? Nos...
Amikor még csak ketten voltunk a párommal, üdüléseink alkalmával, kiszakadva a midennapi rutinból, rohanásból, végre jutott időnk egymásra. Mi pedig éltünk is a lehetőségekkel és hozva a (pszihológiai) papírformát, a nyaralások jelentős részét nézetkülönbségeink kulturált és/vagy kulturálatlan rendezésével töltöttük.
Általában én kiabáltam hangosabban....

Mire a nyaralások is rutinná váltak, jöttek a gyerekek és ezzel a újabb kérdések.
Hol tudok pelenkázni? Vajon a szobaszomszédunk 2, vagy 3 átordított éjszaka után akar majd meglincselni? Érdemes-e magamnak is ételt rendelni a vendéglőben, ha mind a két gyerek ott van? Jó-e a 2 szülő, 3 kisgyerek felállás, ha strandra megyünk, vagy várjam meg amíg a kölykök felnőnek?

És a csomagokról még nem is szólam... minden újabb családtag érkezésével a négyzetére nőtt a nyaralásra vitt bőröndök, utazótáskák, szatyrok száma, miközben a kocsiban egyre kevesebb lett a hely, a dolog pedig inkább hasonlított egy megoldásra váró logisztikai problémához, mint igazi kikapcsolódáshoz.
És én ezért úgy döntöttem, egy ideig hanyagoljuk a hosszabb kiruccanásokat, inkább maradunk az 1-2 napos túráknál.

Szóval idén nem nyaralunk.
Majd jövőre.
Esetleg azután...