Sugárzó!

Ma hivatalosan is beírattam Andrást az óvodába. Ő megkapta a jelét (traktor), én pedig a kitöltendő papírokat.
Nyilatkoznom kell többek között arról, hogy ki hozhatja el rajtam kívül a gyerekemet az óvodából, hogy baleset esetén kit, és hogyan értesítsenek, illetve, hogy beleegyezek-e abba, hogy atomkatasztrófa esetén már az óvodában beadhatják-e Andrásnak a káliumjodid tablettát.
Ha valaki nem tudná, ez arra való, hogy megakadályozza a radioaktív jód a pajzsmirigybe kerülését.

Minek, kérdezné az ember lánya, hiszen egy atomtragédia bekövetkezésének esélye többszörösen kisebb, mint annak a lehetősége, hogy az ember fejére esik egy virágcserép. Ráadásul ha kiszámoljuk, hogy a hétvégéken (52x2=104 nap), hivatalos ünnepeken (kb 10-12 nap), szünetekben (kb 3 hónap, cirka 90-95 nap), betegségek alatt (nálunk kb 14nap/év) alatt a gyerek úgy sincsen óvodában, még inkább csökken ez az arány.
Ha pedig szőrszálhasogatásként hozzáteszem, hogy az óvodában töltött napokon is a 24 órából mindössze 4-et (sem) tölt ebben a közösségi intézményben, beláthajuk, hogy nagyobb az esélye annak, hogy a káliumjodid tablettáról szóló információs papírral megvágom a kezemet, mint, hogy a gyerekemnek az óvodában kelljen beadni a fent nevezett orvosságot.

Nem hiszek az összeesküvés elméletekben, nem hiszek abban, hogy egy nyomtatómaffia keresné halálra magát az információs iratok elkészítésével.
Sokkal inkább arról van, szó, hogy itt politikai presztizskérdést csinálnak abból, hogy mindeneszközzel fellépjenek a szomszédos ország határközeli erőműve ellen.
Érzésem szerint, valami olyasmi lehet a hátsó szándék, hogy ha minden óvodában felhívják a figyelmet egy esetleges atomkatasztrófa következményeire, akkor a csemetéjüket féltő anyukák előbb-utóbb áttörik a határokat (bár már nem kell, Schengen óta nincsenek) és elsöprik az erőművet.

Sugárzóan jó ötlet, nem mondom!