Heuréka!

Állítólag ezt kiabálta Arkhimédész, amikor rájött, hogy minné ljobban belemerül a fürdővízébe, annál magasabb lesz a vízszint (minden vízbe mártott test..., mint tudjuk).
Ezután még rohangált egy kicsit meztelenül Szürakuszai utcáin, majd felöltözött és szépen megmérte, vajon tényleg színaranyból van-e a szürakuszai fejedelem koronája.

Én nem szoktam kiabálni, sem mezítelenül rohangálni, amikor rájövök egy probléma megoldására, ez nem az én stílusom. Én a megszülető gondolatokat legtöbbször a férjemmel osztom meg.
És várom a hatást. Várom, hogy az ő meglévő gondolatai keveredjenek az enyémmel és az így keletkezett új gondolat szavakban is testet öltsön.

De a Zuram legtöbbször másként gondolkodik... pontosabban másról. Annyira, hogy az ő gondolatai valószínűleg meg sem próbálnak keveredni az enyéimmel. Úgy sem illenének össze.
Azért az én gondolataim sem vesznek el az agyában.
Pár percig köröznek körbe-körbe a szürkeállományában, majd uram-s-parancsolóm szinte szó szerint visszamondja, úgy tálalva azokat, mintha a saját ötletei lennének, amikre az azt megelőző néhány percben, egyedül talált ki...

Nekem ettől új gondolatom szokott támadni, lehet, hogy Arkhimédész nem is egyedül fürdőzőtt?