Egyetértés

És ez most nem az a fajta, amikor én is értek egyet, meg te is...
Nem, én most az igazi egyetértésről beszélek, arról, amikor több ember is ugyan azt gondolja valamiről.

Egyetértést, ami tömegeket képes megmozgatni, politikai pártok és közhasznú egyesültek jönnek létre, amikor az emberek egyetértenek és úgy gondolják, ez olyan jó, hogy erre alapozva létrehoznak valamit, ami megváltoztatja a közvetlen környezetüket/az országot/jobbá teszi a világot.

Egyetértés, igen, láttuk már milyen nagy dolog születtek abból, amikor két fél megegyezett valamiben.
Városok épültek, falak omlottak le, békeszerződések és nagy nemzetközi egyezmények jöttek létre, mert egyetértettek.

Mert egyetérteni nem könnyű. Az embernek látni, és értenie kell hozzá a másik álláspontját. Átgondolni és meggyőzően tálalni a saját érveit, ezután közösen végiggondolni, hogy melyik megoldás hoz létre ún. győztes-győztes pozíciót, amikor mindkét fél elégedett és egyetért.

Egyetérteni még a felnőtteknek is nehezükre esik, hát még a gyerekeknek!
Én azonban büszkén jelenthetem, hogy András (3) és Iván (1) már sok mindenben egyet tudnak érteni, annak ellenére, hogy még egyik sem lépett a kognitív fejlődés azon szakaszába, ahol el tudná sajátítani az egyetértéshez fent felsorolt elemeket.
Még csak a közelében sincsenek, mégis egyetértenek.

Egyetértenek abban, hogy mindig az a legjobb játék, amivel a másik akar játszani.