látószögek

Az ember elindulhat Debrecenből (vagy Szegedről) és eljuthat Brémáig (vagy Gdanskig) annélkül, hogy nagyobb meglepetések érnék.
A szállodák kb ugyan azt nyújtják, az éttermekben mindenhol kaphat rántott húst sült krumplival, és a benzinkutak felépítése és felszereltsége is hasonló.

Olaszország azonban más. Azt már korábbi kiruccanásaink alkalmával megszoktam, hogy nem érdemes elhajtani a kis bodegából, és két kútból álló töltőállomás mellett, "komolyabbat" keresni, mert ott maximum csak a bodega nagyobb, és 2 helyett 4 kút van.
Mint ahogy most nem kerestem a "másik" takarót sem az ágyamon, mert itt a dupla ágyon nem két, "egyemberes", hanem egy, "kétemberes" takaró van. Már előre lazítottam a nadrágövemen, amikor "könnyű" olasz vacsorára hívtak ismerőseink, mert az igaz, hogy az egyes fogások könnyűek, de annyi van belőlük, hogy mire a feléig érek, pukkanásik jóllakom.

Szóval nekem kicsit bel kellett szoknom a dolgokba. A fiaimat viszont nem zavarták az apró különbségek, kifejezetten élvezték a dolgot. Főleg azt, hogy minden, általunk látott wc mellett ott ált egy bide (lásd a képen).
Tomi már megérkezésünk másnapján közölte velem:
Anya, tudod, mi a legjobb Olaszországban? Hogy minden wc mellett van gyerekkézmosó!

Allulról nézve, minden egészen másmilyen...