Töréstesz

Mert jó dolog a bizalom de még jobb az ellenőrzés.

Gondolhatta András is, amikor életében először felvette a gördeszka védőfelszerelését.
Kéz- csukló-, könyök-, és tédvédő, valamint egy bukósisak.
Mindent szépen felvett, majd....

felszált a deszkára, gondolhatnánk, de NEM!
Mielőtt száguldani kezdett volna párszor hasra vetette magát a betonon, hogy kipróbálja, tényleg véde-e a védőfelszerelés.

Hiába szép dolog a bizalom, de.....

Vak tyúk is....

Ülök az autóban és látom ahogy egy pais közeledik és ezerrel rázza a kezét miközben lefelé néz.
Semmi extra gondoltam, biztos a falu bolondja sétál egyet a bevásárlóközpontban.

Csak amikor kikerült az autó takarásából, akkor látom hogy a másik kezében mobiltelefon van, ő pedig jelnyelvel - gonodolom a kamerába.
Aztán kis idő múlva befejezi a beszélgetést, kikapcsolja és még egy ideig mosolyogva nézi a mobilt.

Hát ezt is megértük, a néma telefonál.
Szerintem ez nagyon ott van.

12 euro

Pontosan ennyibe került az a szintetizátor, amelyet András vett magának.
És amire én nem egészen egy hónap múlva rátehénkedtem.
( mert minek hagyta a büdös kölyök a szintetizátorát a földön... és miért nem teszi az asztalra az a büdös anyja, amikor látja, hogy a földön van.... )

ÉS akkor a Zuram bejeletette hogy egy félig működő szintetizátorral nem lehet gyakorolni, és ha már amúgy is tönkre ment, akkor vegyün már neki valami jobbat (nem tudom hogy gyermekkorában melyik játékboltban nem vették meg neki a szülei azt a szintetizátort...).
Szóval vettünk.

És a gyerek szorgalmasan gyakorolt.
És persze ha már szorgalmasan gyakorol, akkor már vigyük el a zeneiskolai nyílt napra, mert ha már Tomi úgy is gitározik hátha neki is kedve támad...

Hát támad.
Alighogy beléptünk a terembe és András meglátta azt a hatalmas szintetizátort (igazából zongora de ezt ő nem tudta, meg szerintem nem is érdeklte...) és  határozott mozdulattal félretolta az ott félénken álldogálló gyerekeket, leült, és szépen két kézzel, fejből eljátszotta a kedvenc dalát.

A zongoratanárő persze rögtön lecsapott rá. Ránktukmálta a mobilszámát, megadta a tankönyv címét, és azt mondta júniusban mindenképpen vigyük a gyereket egy próbaórára.

Szóval szeptembertől András zongorára fog járni. Így a kezdeti, és egyszeri 12 eurós beruházás nekem most a többszörösébe fog nekem kerülni.
Havonta.

(Persze tudom, ne sírjon a szám, mert ez tök jó, mert ott a kultúra, meg a szellemi fejlődés, meg a zene jótékony hatása, meg háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi.......)

AKAROM!

Mert minden nő életében eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy bele fog halni, ha nem varrhatja meg abból a narancssárga, madaras mintás anyagból azt a kis retro  ruhát...

Persze lehet, hogy nem.
Lehet, hogy csak nálam jött el.
Midegy, de eljött,hát vettem maganak a bátorságot,
ezen kívül még egy "BURDA varróiskola" című könyvet, egy BURDA újságot,  és nekiálltam.

És megvarrtam, ám amikor felpróbáltam láttam, hogy ezt jól elbasz... izé elszabtam.
Hát szétbontottam, és átrajzoltam, és átraktam és összeillesztettem.
És türelmes voltam hiszen ez egy tanulási folyamat és türelemre teszek szer, és önismeretre meg ott van a Nirvana is ( nem  a Kurt Cobain féle).

És közben folyt az életem:varrás- gyerekek-férj-szétbontás-háztartás-varrás-judo-szétbontás- menedzserképzés-varrás-szétbontás-varrás-szétbontás-varrás.....

Végül már nem bírtam cérnával, úgy döntöttem, keresztényi jóindulatot tanusítok és elfogadom őt olyannak amilyen nem próbálom többet megváltoztatni.
Szóval most így nézünk ki:

Tamás első fellépése

Otthon:
-És ha a mandzsetta is piros lenne mint a gallér?
- Jó de akkor legyenek rajta piros gombok.
- És ahhoz mit szólnál, ha a mandzsettagombok feketék lennének?

...

A rövidáru boltban:
- Ehhez mit szólsz?
- Igen ezek szépen fénylenek. Ez a fekete jó lesz?
- Ez túl nagy nézds ilyen kicsinek kell lenniük.
- Jó, akkor ezt választom.

....

Mert a legtöbb gyerek a fellépése előtt azzal törődik, hogy nem fog-e beégni. Tomi ebben is más.
Neki az volt a fontosabb hogy az ing, amit a fellépésre varrok neki, igazán szép és különleges legyen.

A felvételen persze ebből nem sok látszik.

Tökeletes anya...

lennék, ha nem volnának gyerekeim.

Mert tökéletesen rensdben tudnám tartani a lakást ha a gyerekeim nem amortizálnák minden nap le.
És tökéletesen össze tudnám egyeztetni a gyerekvállalást a munkával ha a gyerekeim körüli teendők megengednék hogy dolgozni menjek.
És tuti hogy a legtrendibb módon és a legegészségesebb ételekkel tudnám etetni a gyerekeket ha ők nem a nutellás palacsintát részesítenék előnyben.

Sőt valószínűleg még a sminkem is tökéletes lenne és a hajam is minden időben jól állna, dehát ott vannak a gyerekek....

Mi a szép?

Mert  valamikor  azt tanultuk az nagy gimnáziumban, hogy az a szép, ami érdek nélkül tetszik.

Hát szerintem meg nem.
Mert szerintem a fogszabályzóm szép.
Pedig nem is érdek nélkül tetszik.

A kéz, amely...

a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja.
Állítólag.

Persze én nem vagyok az az anya, aki a lányának akarja továbbadni a hivatását.
Nem, nem fogok elkeseredni, ha a lányom nem a "történész-kineziológus-edző-családanya-háziasszony" hivatást választja.
Nem fogok.
Ugyanis nekem nincsen lányom.

Persze ettől függetlenül a fiaimtól sem várom el, hogy az szülők által eszményített, "jól kereső-magas társadalmi-poziciót-hozó"(úgy, mint agysebész, sztárügyvéd, milliomos) szegmensben találják meg életük hivatását.

És nemcsak azért, mert én egy kúl anyuka vagyok, aki pszihokarmatikus szinten próbálja megteremteni csemetéi számára az ideális nevelési környezetet, amiben a gyerekek optimálisan fejlődve szabadon döntenek az életükről.
Nem,
hanem azért, mert az én fiaimon már most látszik, hogy Tamás művész, András mérnök, Iván pedig élsportoló lesz.


És ez így nekem meg is felel....

Hurrá!

Szóval nem hiában élek én itt, Ausztriában.
Mert az sportszervezetekre vonatkozó adó- és társadalombiztosítási szabályok szerint a háziasszonyság teljes munkaidejű állásnak számít.

Szóval dolgozom.
Teljes munkaidőben.
Hivatalosan.

"Pukkancs", négy betű.....

Megfejtettem.
Hiszen ha valami "pukkancs", és négy betű, az csak Iván lehet

Csak tudnám, hová kell beküldeni, mert akkor beküldeném, és talán nyernék is.
Ha mást nem, akkor egy kis nyugalmat.

Mert amíg Iván posta fodultával visszajönn 1-2 hét biztosan eltelik majd.
Csak tudnám hová kell beküldenem a helyes megfejtést...

Mert ő igazi négybetűs pukkancs.
Neki az első szava akkor is "nem", és az első 10 perce  akkor is hiszti, ha pontosan azt akarja, amit én.
Ha pedig mást akarunk, akkor a második, harmadik..... ikszedik szava is "nem", a hiszti időtartama pedig a "nem"-ekkel egyenes arányban növekszik.

Megfejtettem.
Azért pukkancskodik,
mert ő egyedül szerene dönteni, csakhát még nem megy neki, mert fél attól, hogyha rosszul dönt, visszautasítják.
Szeretné rögtön meghozni a helyes döntés, de az én kész "döntés-konzerveimet" túl büszke elfogadni, mert utálja, ha más segít neki.
Mert ő egyedül szeretne dönteni.
Csakhát  fél attól, hogyha rosszul dönt, visszautasítják. Ettől pedig  tiszta ideg lesz.
Tehát jön a hiszti.

Megfejtettem.
Nem az én idegrendszerem totális összeomlását akarja elérni, hanem a saját belső feszültségét vezeti le a hiszitvel.

Megfejtettem.
szóval most próbálok neki segíteni úgy, hogy egyszerre több "konzervvel" kínálom meg, persze olyan furmányos módon, hogy azt gondolja, ezek tulajdonképpen az ő ötletei.
Ha pölö ordítva akar elsőnek fürödni, de a kádban már a bátyja ül, akkor felajánlom neki, hogy választhat, második, vagy  harmadik lesz, esetleg nem fürdik.
Ő persze még pár percig ordít, hogy dehát mondta, hogy első akar lenni, aztán megnyugszik, és dönt.
Én pedig megdícsérem, hogy egyedül milyen jó döntést hozott.

Megfejtettem.
Csak tudnám, hova kell beküldeni a helyes megfejtést.

Kollektiva

Az anyai nagyanyám.
Sütött-főzött ő mindent, de azokra már nem nagyon emlékszem, csak a krumplis tésztára.
Igazi, kézzel nyúrt tojásos házitésztából.
Mint kiderült, nemcsak én vagyok ezzel így. A nővéremnek is ez ragadt meg az emlékezetében, és, mivel egy család vagyunk, gondolom a húgaim fejében is hasonló kép lehet.
Úgy néz ki, hogy a kollektív családi emlékezetben ő marad a krumplis tészta nagymamája.

Évekig nem ettem krumlis tésztát. Meg nem is csináltam. Mert én olyat biza nem tudok nyúrni, a bolti meg nem megy.
Illetve nem ment. De most megtaláltam az "Eier-Spätzle"-t
Magyarul "tojásos nokedli"nek lehetne fordítani, de sok köze nincs a salátával tálalt névrokonához.
Sokkal inkább hasonlít nagyanyám kézzel gyúrt tésztájához.
Persze ő ezt biztosan másként gondolná...

Soha ne mondd!

Meg ne is gondold.

Mert aki úgy fejezte be a gimnáziumot, hogy
semmi német, semmi sport és Ausztriábsa biztosan ne költözök, és
most ausztriában németül sportedzéseket tart, az csak tudja.

Ennek ellenére továbbra is mondok dolgokat, meg gondolok is.
Legutóbb például azt, hogy mi a francnak csinál extrán nekem a nővérem lencsés fasírozottat.
Oké, hogy semmi  eszem hús alapon élek, de abba sem halok bele, ha pár napig csak köretet eszek.
Ráasdásul a fasírozottat még húsos formában is kerültem....

Persze Kata gondol, Luca meg süt.
És jól tette! Mert ilyen finom vega kaját ritkán eszik az ember. Tökéletes fűszerezés (fokhagyma hmmm.....), kellemes állag, harapható, nem toggyogós, mégsem kemény.

Az elején azt gondoltam:
ki a fene fogja megenni ezt a menniységet, mert én biztos nem!?

Válaszolni felesleges, az osztrák-német-sport párhuzam alapján szerintem bárki kitalálhatja a választ...

Családi kirándulás

A fiúk szépen felvették a hótaposót, majd kiosztottam a kesztyűket.
Ezután Janez a hóna alá csapta a szánkót, és elindultunk a közeli erdőbe szánkózni.
A levegő csípős volt, de mindenki jól érezte magát.
A fiúk csúsztak párat a, majd  hazamentünk és megebédeltünk.

Az asztalon ott virítottak a szépen festett húsvéti tojások a fiúk pedig a nyuszi által hoztott csokikat majszolták.

Én türelmes ember vagyok és tudom bárki hibázhat, de a barna medvék kinyalhatják a seggemet!

Nélkül

Megy.
Simán.
Persze biztosan már születésem óta bennem bújkált a rejtet vegetarianista, de hogy ilyen egyszerű lesz nem húst enni, azt nem gondoltam volna.
Mert ott vana finom rántott hús, az isteni ananászos csirke, vagy a leveszöldségekkel megbolondított, főtt marhahús saláta.

A gyerekeimnek, mert ők továbbra is imádják.
Ha félistennőt akarok játszani, akkor ketchupös csirkeszárnyat sütök, ha egészet, akkor "pecsenkát" (a pecsenka András szerint olyan csirkecomb, aminek ott van a hasa és a négy lába is).

Én meg eszem a köretet és valami ovo-lacto dolgot hozzá, esetleg halat, bár azt is inkább homeopatikus mennyiségben.

Aztán meglátjuk, mert  akkor is tovább fog fogorni a világ, ha netán megint húst fogok enni.
De most nem eszek, mert nem is kívánom.

Nils Horgerson

Andrásnak.
A gyerek, aki síp nélük is egészségügyi határértéke meghaladó decibeleket képes kibocsájtani magából...
Talán pontosan ezért gondoltam, hogy pont neki való lenne egy piros horgolt sapi, aminek a végén egy igazi fém labdarúgóbíró síp van.

Amikor elkészültem vele, és használatba is került a multifunkciós hallásszerv melegítő- és megrengető egység,    hirtelen Tamás és Iván is rájött, hogy mivel tudják színesebbé tenni gyeremekkorukat:
egy lila és egy almazöld  Nils Horgerson sapival!



Persze Tomi sapi nélkül is bearanyozza a gyerekkorát:

Cukorka

Iván.
A pukkancs.
Aki képes lenne fejjel menni a betonfalnak, ha az az útjában állna.

Csak hogy én nem vagyok betonból.
Ami egyrészt az jelenti, hogy képes vagyok rugalmasan alkalmazkodni az adott helyzethet,
másrészt azt is, hogy nem tudok rendithetelenül órákig állni, ha valaki fejjel nekem rohan.
Vagy a tesrvéreinek.
Mert ő mindig első akar lenni, és persze mindengy játék az övé. És ha nem akkor rúg, csíp harap.
Persze lehet büntetni.
Csak rájöttem egy bizonyos határon túl nem érdemes, mert az éppen az ellenkező hatást váltja ki nála.
Szóval nem büntetek, hanem jutalmazok.

A testvéreit.
Ha ugyanis Iván megint bepörög és hisztizve veszi el a báytjától annak féltett játékát, majd még bele is rúg, mert az vissza veszi tőle, akkor András kap egy cukrot.
Vagy Tamás,
vagy mindkettő,
Sőt, ha nagyon hülye, akkor én is kapok egy kis idegnyugatót édességet.

És meg kell mondjam működik.
Mert Iván továbbra is egy pukkancs, de megpróbálja magát kordában tartani,
hátha kap érte egy cukrot....

Egyre megy/ Auf eins

Nem tudom, hogy három után mi jön.
Mármint ami nem 4.
Ez azért jutott eszembe, mert,  ha már századszor kérek valamit a fiúktól, akkor ennyit szoktam mondani:
"jó, akkor háromig számolok, egy..., kettő..."
háromig ritkán jutok, mert általában már egyre megy a gyerekeknek a dolog elvégzése.
Mondjuk jó is, mert azt nem tudom, három után mi jön.
Szerencsére ők meg azt nem tudják, hogy én nem tudom!

----------------------------------

Ich weiß nicht, was nach 3 kommt.
Ich meine nicht die 4.
Es ist deshalb wichtig, weil wenn ich meine Kinder zum zigmalsten um etwas bitte, dann sage ich nur:
"okay, ich zähle bis 3, eins.., zwei..."
drei sage ich selten, weil die Kinder die Sache meistens auf eins erledigen .
Und es ist gut so, weil ich nicht weiß, was nach 3 kommt.
Zum Glück sie wissen das nicht.

Anya 20 fokon köt/ Den Faden verlieren

Meg horgol.
Szerencsére, különben nem tudom, honnan lett volna Tominak vadóc oroszlánsörénye.
Hát nem mondon (csak írom)  van benne némi idő, de megérte, mert a gyerek örült a sörényének,
meg a farkának ist, mert azt is kanyarítottam a jelmezhez.

A többi gyerek szerencsére nem volt ennyire igényes.
András maga készítette a jelmezés. (Nem, nem papgáj volt, hanem egy színes kisfiú.)
Iván meg Tamás tavalyi jelemzében ninja (az anyja kínja...)

Hát ennyi.
A jelmezeket gondosan elraktam, és ha rajtam múlik akkor jövöre az egyik gyerek oroszlán  a másik színes kisfiú, a harmadik pedig ninja lesz.

----------------------------
 Den Faden habe ich zum Glück nicht verloren, sonst hätte ich das Kostum von Tamás machen können.
Er hatte nämlich eine gehäkelte Perücke auf seinem Kopf.
Und es hat eine Weile gedauert bis ich mit alles fertig war, aber es hat sich gelohnt, Tamás war sehr zufrieden.

Meine anderen Kinder brauchten zum Glück nicht so viel Zeit.
András hatte seinen Kostum selbst gebastelt (Nein, er war kein Papagei, sondern ein bunter Bub.)
Iván hat das Kostum von Tamás wiederverwertet, leztes Jahr war sein Bruder Ninja, heuer er.

Ich habe alle Kostüme sogfälltig eingepackt und für mich wäre es am besten, wenn nächstes Jahr zum Fasching ein Kind Löwe, das andere ein bunter Bub und der dritte ein Ninja wäre.

Farsang/Fasching

balkézről/auf links drehen

Balos.
A konyhám.
Mivel balkezes vagyok, a konyhát is úgy alakítottam ki hogy minden bal kézre esssen.
Kivéve a csaptól jobbra eső szekrényt. Mert az jobbra esik.

És nem vagyok egosita, mert bár a társadalom nagy része jobbkezes, dehát a társadalom ritkán jár  a konyhámba.
A családdal meg egyszerűen elintéztem a dolgot.
A három gyerekemből kettőt balkezesre szültem.
A többieknek  meg ott van a csaptól jobbra eső szekrény...

-------------------------------

Auf links drehen...
muss man schon in meiner Küche.
Weil ich Linkshändlerin bin, habe ich meine Küche so gestaltet, dass die wichtigsten Sachen sich auf der linken Seite befinden.
Einzige Ausnahme ist der Schrank, der rechts vom Spülbecken steht.

Und ich bin kein Egoistist. Ich weiss, dass die meisten Leute Rechtshändler sind, aber diese Leute kommen sehr selten in meine Küche.
Und mit meiner Familie habe ich schon alles erledigt.
2 von meinen drei Kinder sind Linkshändler.
Für den Rest bleibt der Schrank, der rechts vom  Spülbecken steht.

pirománia

Szóval Iván  játszik a tűzzel.
Ami azért marhára nem frankó, ezért aztán elveszek tőle mindent.
Még  a gyertyát is elfújom.

Persze ő nem hagyja annyiban, fogja a gyertyát és keres.
Egy forrást, ahol ismét meggyújthatja.
És nem talál, de azért leleményes (mint Odüsszeusz), ezért oda megy a számítógéphez.
Az optikai egér alján pici piros fény világít.
Ő oda tartja a kanócot, hátha...

Hát nem.

--------------------------------------------------------


Iván spielt mit dem Feuer.
Das gefällt mir überhaupt nicht, so nehme ich das Zeug weg.
Ich blase sogar die Kerze aus.

Er lässt das natürlich nicht zu, er nimmt die Kerze und er sucht etwas.
Eine Quelle, wo er die Kerze wieder anzünden kann.
und er findet keine, aber er ist einfallsreicher und geht zum Laptop.
Auf der Unterseite der optischen Maus gibt es einen leuchtenden roten Punkt.
Er setzt den Docht auf den Punkt, vielleicht....

És ledobta../ Und es geschah...

Pontosabban elhagyta. A pasim (röviden MM).
A húsevést. És peszketriánus lett.
Először én is megkérdeztem, hogy akor ezentúl milyen szektának utalja a fizetését, aztán előkotrotam (erősen poros) latintudásomat.
Azóta hús helyett kizárólag halat eszünk.

És most mindenki örül.
A Zuram örül mert nagyon egészségesen eszik (olvasta Wikipédian).
Én örülök, mert ideológiaia, meg idegi alapon amúgy sem voltam nagy húsfogyasztó, mert sok negativ hatása van (olvastam a Wikipédián).
A gyerekek is örülnek. Mert utálják a halat.
És ebben nincsen semmi ellentmondás. 
Mert ha apa is halat eszik,
és anya is halat eszik, akkor
több hús marad nekik!(Ezt nem a Wikipédián olvasták, ezt ők találták ki.)

------------------------------------------

MM ist seit fast eine Woche ein Pescetarian.
Zum ersten mal habe auch ich ihn gefrag, im welche Sekte er eingetreten ist, dann habe ich zu meinem    (sehr sehr) alten Lateinwissen zurückgegriffen.
Seit dem essen wir, anstatt Fleisch, ausschießlich Fisch.

Und jetzt sind alle glücklich.
MM ist glüklich, weil er sehr gesund isst. (Er hat es im Wikipedia gelesen).
Ich bin glücklich, weil ich aus ideologischen Gründen sowieso weing Fleisch aß, weil es viele negativen Wirkungen hat. (Ich habe es im Wikipedia gelesen.)
Und auch die Kinder sind glücklich, weil sie Fisch hassen.
Und hier gibt es kein Widerspruch.
Weil wenn Papa kein Fleisch isst, und
Mama kein Fleisch isst, dann
bleibt mehr Fleisch für sie übrig! (Das haben sie nicht im Wikipedia gelesen, das haben sie gesagt.)

Pasi, dobd le! /Passo doble

Mert amolyan viccnek indult.
Miért is ne táncoljunk passo doble-t. Janez ritmikusan tud egy helyben állni én pedig majd körbemászkálom.
Szóval táncoltunk. Először azért össze-össze akadtunk más párokkal. Aztán egyszer csak nem.
Mert a tánctér kiürült. Pont, mint a filmekben.
Az emberek körülálltak, még egy kamera is előkerült.
A végén nagy tapsot kaptunk.

A felvételt nem láttam, úgyhogy most nem tudom eldönteni, mi voltunk tök jók, vagy a többiek tök részegek!

-----------------------------------------------------

Wir haben es nicht ernst gemeint.
Wir wollten nur aus Spaß Passo doble tanzen. Der Janez kann hervorragent zum Ritmus stehen bleiben und ich kann ihn umtanzen.
So, wir tanzten. Am Anfang stießen wir uns an andere, aber dann nicht mehr, weil das Tanzparkett leer war. Genau so wie im Film. Die Leute standen um uns rum und schaute auf uns. Jemand hatte alles sogar gefilmt.
Am Ende haben wir Applaus bekommen.

Die Aufnahme habe ich nicht gesehen, so weiß ich nicht, waren wir so gut, oder waren die anderen so betrunken?!

Anya nyomoz/ Mutti ermittelt

Pont úgy, mint Derrick.
Tudjátok, az a nyomozó, aki soha sem nyomozott, hanem addig hergelte kérdésekkel a bűnöst, amíg az bevallotta.
Sokat tanultam tőle.

Egyik nap András jön sírva hozzám:
-Anya, Iván megütött a karddal.
Iván persze védekezett:
- Nem én voltam, hanem a kard!
Én persze résen voltam:
- És ki fogta a kardot? -tettem fel a kérdést.

-Én.- válaszolta Iván. Aztán elgondolkozott.
-Hát akkor mégis inkább én voltam.

--------------------------------------

Genau wie Derrick.
Der Detektiv der niemals ermittelt, sondern so lange den Verdächtigen befragt, bis dieser alles gestanden hat.
Ich habe viel von ihm gelernt.

Eines Tages kam András weinend zu mir:
- Mutti der Iván hat mich mit einem Schwert geschlagen.
Iván verteidigte sich natürlich.
-Das war nicht ich sondern das Schwert!
Aber so dumm bin ich nicht
- Und wer hatte das Schwert in der Hand gehabt? - stellte ich die Frage.
- Ich - sagte Iván, dann denkte er ein bisschen nach.
- Okay, dann  habe ich  es gemacht...

Néznivaló/ zum Anschauen