Szabad a vásár!

mottó: A kindertojást azért hívják meglepetéstojásnak, mert a szülő igencsak meglepődikk, amikor a pénztárnál meglátja a többi áru között.

Gyerekekkel bevásárolni kiváló program!
A gyerekeknek.

A 30 perces bevásárlás első 25 perce úgyaniss a játékosztályon telik, ahol csemetéim gondosan körbejárnak mindent, majd kiválassztják azokat a tárgyakat, amelyek elengedhetetlenül szökségesek egy átlagos kisgyermek kielégítő testi-lelki fejlődéséhez, végül megígértetik velem, hogy a soron következő ünnepek valamelyikén meg is fogom nekik venni.
Én pedig megígérem, annak ellenére, hogy már abban a pillanatban tisztába vagyok vele, nem fogom tudni ígéretemet megtartani, mert a kívánságlista meglehetősen hosszú.

Esetleg ha ezentúl megünnepelnénk a hannukaht, a kínai holdújévet, a rammadan végét, a napéjegyenlőséget, és Brúno, a prágai állatkert vizilovának születésnapját, akkor talán cirka 37 év alatt képes lennék rá...
Mindegy, a lényeg, hogy a gyerekek annyir lekábulnak az élménytől, hogy a maradék 5 percben zavartalanul vehetem meg a szükséges árukat.

Aztán a bevásárlás végén jön sa sorbanállás. Ennke ideje napszaktól, nyugdíjas néni- sűrűségtől, és leárazástól függően minidg változik.
Nem szoktam nézni az órámat, mégis pontosan meg tuom mondanik, hány percet áltam sorba, pontosan annyit, ahány csokoládét Iván várakozás közben a futószalagra pakolt.

Kis magyar abszurd II.

Felhívtam.
Beszélt a felettesével.
Azzal, amelyikel együtt szokott kávézni.
Ő azt mondta, nekem kell beszerezni az igazolást.

Felhívtam.
Beszéltem a felettesével.
Azzal, amelyikkel nem szokott együtt kávézni.
Ő azt mondta, neki kell beszerezni az igazolást.

Szerintetek?

Óh, mondd, te MIT választanál?

Tomi hosszasan álldogált a három doboz fölött.
Vizipisztoly? Esetleg a gyűrű....
Az édesség szóba sem jöhet!

András rögtön felteteszi a döntő kérdést: cukrot is lehet választani?

Iván nem kérdez. Ő megfigyel. Aztán kiválasztja a legnagyobb, és legkülönlegesebb műanyag vackot a kupacból.

Kint azért vannak apró problémák, Tomi sóvárogva figyeli, ahogy András cukrot majszol, Ivánnak pedig a gyűrűre fáj a foga.....

Azért még nincs vége, jön a második menet.
Az általános látásvizsgálat után jön a szem anatómiai megtekintése.
Új rendelő, új orvos, újabb választás.
Ám előtte röpke 3/4 órás várakozás.

Végre bekerülünk, a három gyerek libassorban járul, előbb a doktornőhöz, majd a kis asztalkához.

Most Iván csap le elsőre, egy kis teherautót vesz ki.
Tomi céltudatosan lép a kossárkákhoz, a tárgyat már begyűjtöte, most jöhet az édesség.
András gondolkozik, ha Tomi most cukrot majszol és előtte játékot választott, akkor neki ugye most .... de nem az nem lehet.
- Anya, választhatok megint cukrot?
Pár másodperc múlva már a papírral zörög.

Iván kicsit megzavarodik. Most akkor a játék, vagy a cukor a menő?
Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak, az orvosnál meg nézd meg, mit csinálnak a bátyjáid!- jut eszébe a régi közmondás.
Nem sokat teketóriázik, bal kezével a teherautót ejti vissza a halomba, a jobbal meg az édességek közül választ.

Nemsokára kint vagyunk az utcán, a gyerekek elégedetten nyamnyognak, én pedig irigyen figyelem őket.
Én nem választhattam semmit!
Pedig megérdemeltem volna....

Kis magyar abszurd I.

Nem vagyok kötekedő típus.
Pláne nem a magyar hivatalokkal.
Nem firtatom, hogy miért van szükségük mondjuk a (nem magyarországi) kertemben élő szarvasbogarak átlagos szaporodási sebességére.
Ha erről kell nekik irat, azt is beszerzem.
Előfordul azonban, hogy minden igyekezetem ellenére valamit nem tudok beszerzni.

-Jónapot kívánok X.Y. vagyok, abban az ügyben keresem, amiről már tegnap beszé....
Még be sem tudom fejezni a mondatot, amikor Ő közbevág:
- Már elküldem emailen, milyen hivatalos papírokat kell beszereznie!
Hangsúllya közvetíti a másodlagos üzenetet: Maga csak ne zaklasson. Lehet, hogy önnek van ideje mindenféle ügyintézőket hivogatni, de nekem nincs időm ügyfelekkel törődni, én itt kérem dolgozom!
Azért nem tántorít el:
-Igen, megkaptam, de az egyik hatóság azt mondta, magánszemélynek nem állítanak ki igazolást, ezt önöknek kell kérni Magyarországról.
Ő egy kicsit meglepődik, nem érti, miként fordulhat elő, hogy, bár Európa nagy részét már 2004-ben Magyarországhoz csatolták, az eltelt 6 évben mégsem sikerült maradéktalanul átvenni a magyar közigazgatási menetet.
- Hát mi nem kérhetünk, a jogszabály szerint ezt önnek kell csatolni!
Talán én nem fogalmaztam elég világosan...
- Igen, de a hatóság nekem nem fogja kiállítani ezt a papírt, mert azt csak egy másik hivatal kérheti tőle.
Ő füllel hallhatólag ideges. A bénázásommal feltartom. Hát nem igaz, hogy képtelen vagyok egy igazolás beszerzésére.
Nekiáll kioktatni.
-Hát akkor szerezzen egy másik hatóságtól, nem hivatalos úton!
Ööööö.... Igen ez itt Nyugat-Európa, meg piacgazdaság, de azért még itt sem úgy működik, hogy ha a vízügy nem ad nekem csatornázási engedélyt, akkor elmegyek a pénzügyhöz és kérek a portástól áfavisszaigénylési igazolás.
Igaz mindkettő papír, meg pecsétes, de talán érezzük a helyzet komikumát.
Ő mindenesetre nem érzi.
Csak szabadulni akar tőlem.
Én nem hagyom magamat, végül is nekik kell a papír.....
Persze nem jutunk sehová.

Aztán rájön, hogy telefonos nyomásgyakorlása nem ér célt, nem fogom addig csapkodni az itteni hivatali asztal, amíg ők magánszemélyek számára is ki fogják adni az igazolást, hogy végre megfeleljenek a magyarországi kormányrendelet szövegének.
Nem tud mit tenni, megígéri, megkérdezi a felleteseit, mi ilyenkor a teendő.

Én leteszem a telefont,
és most várok.....

Kormányválság

Külsőre tetszetős.
Itt-ott vannak lakksérülések, de minden basleset után elvisszük átnézetni.
Van benne pár száz kilométer, de a futóművei még kiváló állapotban vannak.
Mint ahogy a motor, és egyéb belső alkatrészek is kifogástalanul funkcionálnak.

Alig 6 éves modellról van szó, ám az irányítószerkezetével állandóan gondok vannak.
Ha én jobbra akarok menni benni, ő gyakran balra fordul, ha én egyenesen haladnék, ő hirtelen rükvercbe vált.
Nehéz, na.
A kormányzási problémát még az is nehezíti, hogy egy különleges, egyedi darabról van szó, ami az én kívánságomra készült, szóval lehetetlenség benne alkatrészt cserélni.

Bevallom nem is akarok, hiszen minden irányítási gond ellenére nagyon elégedett vagyok a teljesítményével.
Meg hát a szívemhez is nőtt, no.

Így hát egy-egy kormányválság alkalmával megpróbálom uralni a helyzetet, és türelemre intem magamat.
Mégiscsak egy 6 éves gyerekről van szó.

Levél nővéremnek

Állandóan hozzám szól.
Mindenféle tréfásnak vélt (vagy valós) üzeneteket hagy a falamon.

Hát most én fogok neki üzenni.

Te, figyelj!

Én tudom ám,
milyen autót vezetsz,


ki a gyereked,



hogy néz ki a párod, és




hogy pontosan hol laksz (igaz autóval nem találnék el hozzátok, de a Zuram igen).



Te figyelj, mert én jövök!

Tűz és víz

Én és a strand nem jövünk ki egymással.
Egészen pontosan azt nem tudom, hogya strand mit gondol rólam, de én nem szeretem.
Csak így, egyszerűen, minden hátsó gondolat nélkül.
És ezen még a büfében elfogyasztott jégkrém sem tud sokat változtatni.
Fagyizni máshol is lehetne.

Olyan helyen, ahol mindegy, hogy frissen borotváltam-e a lábamat, vagy, hogy elegedendő mennyiségű naptejet kentem-e a gyerekekre.
És ahol nem lőnek pofán átlagosan 3 és fél percenként vizipisztollyal.

Persze mondanom sem kell, a gyerekek nagyon élvezik a strandot.
Mind a 372 gumimütyürkéjükkel egyetemben.
És mivel az összeset nekem kell felfüjnom, majd a végén leeresztenem,
nyugodtan kijelentheten, hogy én, és a gumimütyürkék nem jövünk ki egymással.
Egészen pontosan azt nem tudom, hogya gumimütyürkék mit gondolnak rólam, de én nem szeretem azokat.
Csak így, egyszerűen, minden hátsó gondolat nélkül.
És ezen még a büfében elfogyasztott jégkrém sem tud sokat változtatni.
Hiszen FAGYIZNI MÁSHOL IS LEHETNE!

Ez így van

Nem tudom, a Zuramnak mikor volt rá ideje.
De tudom, hogy megtette.

Bár ha jobban belegondolok, mostanában elég sok hétvégi továbbképzésem volt, ő meg egyedül itthon....
Persze, tudom, hogya nő a hibás, ha a dolog megtörténik, de az én erőm is véges, nem kontrollálhatom állandóan.
Na ja, elég furcsa érzést, ahogy arra gonodolok, ahogy a saját nappalinkban, vagy a konyhában....

Megtiltani pesze nem akarom neki, ez amolyan ősi férfi virtus. Évszázadokon keresztül apák adták tovább fiaiknak....
És most rajta volt a sor, hogy megossza tudását az utódokkal.
Elvégre Tomi már elmúlt 6, és Iván sem kisbaba többé.

Biztos vagyok benne valamelyik "szingli" hétvégéjén kiment a konyhba és megmutatta a fiúknak, hogy kell.
Kár is lenne tagadnia,
hiszen hát látom, hogy a gyerekeim tökéletes módon tépik fel az előre perforált kartondobozokat...
...az aljukon, úgy, hogy a perforációt még véletlenük se sértsék fel, és, hogya dobozt utána már garantáltan ne lehessen visszazárni.

Akárcsak ő....

E471

Vagyis zsírsavak mono-és digliceridjei.
Egy emulgátorfajta, amelyenek aza feladata, hogy elválassza, és összekösse a egymást nem szerető anyagokat. Pl a vizet és az olajat.
Az emulgátor egyik kezével megfogja a vizet, másikkal az olajat, és összevegyíti azokat.
Az eredmény általában valami kellemes dolog, mondjuk majonéz lesz.

Néha én is úgy érzem, hogy emulgátor vagyok.
A család emulgátora.
Hiszen előfordul, hogy Tamás nem szereti Andrást, és viszont, vagy, hogy Iván a délutáni alvás után nem szeret senki (csak engem).
És ilyenkor András nem hajlandó Tamás mellé ülni, Iván kezét nem foghatja meg senki (csak én), Tamás pedig nem bírja elviselni, ha öccsei vele akarnak játszani.

Persze hol fáj ez nekem?
Hát elsősorban a fülemnél, mert sem Iván, sem András, de még Tomi sem képes elviselni azt, ha nem szeretik, pontosabban, hogy nem engedik játszani, asztalhoz ülni stb.
És ilyenkor ordítanak, kiabálnak, vísítanak. Ki-ki vérmésrsékletének megfelelően.

Ilyenkor tehát nincs mit tennem ,emulgátorrá változom; elválasztom, és összekötöm az egymást (éppen) nem szerető gyermekeket.
Egyik kezemmel megfogom az egyiket, a másikkal a másikat, a harmadikat meg az ölembe ültetem, és összevegyítem őket.
Az eredmény általában valami kellemes dolog, mondjuk békésen (és főleg csöndben) együtt játszó gyerekcsapat lesz.

Fekszem az ágyon (A hard day's night)

Fekszem az ágyon.
Kellemes érzés, amikor az ember még nem alszik, de már nincs is ébren.

Nehéz nap volt a mai.... vagy inkább hosszú. Amióta nyár van, és világos este 9 előtt nem nagyon van csend a gyerekszobában.
Meg reggel 7 után sem.... Mindegy.

Fekszem az ágyon.
Mindjárt elalszom. Szerintem.
András szerint meg nem, mert elkezd álmában beszélni. Pár mondat, majd szinte rögtön vissza is alszik.
Én viszont már teljesen éberen fejszem az ágyon, fülelek.
Jó is, mert nem egészen 5 perc múlva Iván nyüszizik.
Átjön, befekszik mellém.

Fekszem az ágyon, igaz már nem olyan kényelmesen, mint korábban.
Sötét van.

-"Csicsi!"-hasít bele az éjszakába.
Ivánra nézek, ő rám (legalábbis úgy gondolom, mert villany hiányában nem látom).
Pár másdpecem van a mérlegelésre. Vagy felállok, és kiviszem a gyereket pisilni, vagy visszaalszunk és fél óra múlva ágyneműcsere, mert a gyerek bepisilt.
Könnyű döntés.

Két perc múlva ismét az ágyon fekszem.
De már nem vagyok álmos.
Nézem a sötétet és dúdolok,

"It's been a hard day's night, and I've been working like a dog.
It's been a hard day's night, I should be sleeping like a log."

Na ez utóbbi az, ami (ismét) nem jött be.

Tudtam

Tudtam, hogy András valaminek neki fog menni, valamit ki fog borítani, vagy fel fog dönteni.
Meg is tette, kábé ilyen sorrendben.
Mondjuk nem okozott nagy meglepetést, mert egy óvodai évzáró ünnepségen sok minden van, amivel a fent említett dolgokat el lehet követni.

Azt is tudtam, hogy Tomi legalább egyszer bele fog hülyéskedni az előadásba.
Meg is tette, szerencsére az összes vele egyívású gyerek is, így legalább nem volt annyira feltűnő.

Sőt, még azt is tudtam, hogy Iván rá fogja vetni magát a csois fánkokra, és hogy tetőtől talpig össze fogja kenni magát.
Meg is tette, ám én minden előzetes megérzésem ellenére mégsem hoztam magammal váltópólót.

Azért a gyerek megoldotta a dolgot.
Csak előbb megvárta, amíg elegendő számú óvodai személyzet, szülő, gyerek, és egyéb kapcsolódó rokon gyűlik egy helyre.
Akkor ő eléjük állt, és egy laza mozdulattal ledobta a trikóját.

Mindig volt stílusérzéke....

Reprezentálok

Vagyis bemutatok.
Lendül a karom, kezem finoman ökölbe szorul, középső ujjam visszafogottan felemelkedik.
Persze csak gondolatban.
A valóságban türelmesen válaszolok a kérdésekre.

Sétálok az utcán három, rövidre vágott hajú, bézból sapkás, farmernadrágos, kékpólós kiskölyökkel.
Reprezentálok (vagyis bemutatok): milyen jó anya vagyok, milyen vagány gyerekekkel!
És akkor jön a
NÉNI.
Sétál az utcán, és ránk néz.
- Mind a három fiú? -kérdezi.
Én gondolatban reprzentálok (vagyis bemutatok), és kedvesen válaszolok:
-Igen.
Ekkor a NÉNI úgy érzi, itt az idő, hogy valami biztatót mondjon.

A tartalmat illetően a NÉNIk, külsőleg egységes tábora kétfelé válik; passzív, és aktív NÉNIre.
A passzív Néni szerint, már minden mindegy, ami történt, megtörtént, hozzuk ki belőle a legjobbat, tehát így folytatja a beszélgetést:
- Hát nem baj, az a lényeg, hogy egészségesek!

Az aktív Néni ezzel szemben úgy érzi, még semi sincs veszve,
- A negyedik majd kislány lesz!- szól kedvesen.
És bár igaz, hogy a Bibiliában az áll, sokasodjunk, szaporodjunk és népessítsük be a földet, de nem szándékozom egyedül elvégezni ez a feladatot, ezért
-Elégedett vagyok én velük - mondattal zárom rövidre a témát.
Még váltunk pár szót az időjárásról és az útépítésről, majd a NÉNI tovább indult.
Én ott maradok a fiúkkal, állok és
reprezentálok.

A fiúk fejlődése 2-6 év között

Játékautó kerék leszerelési szakasz
életkok1,5-2 év
jellemzői: a gyerek fogaival legyógyítja a játékautók gumikerekei, majd hosszasan rágódik rajtuk

Bepakolós szakasz
életkor: 2 év
jellemzői: a gyerek egyszerre legalább 23 kisautót akar eldugni a testvérei elől. A kezek és zsebek betöltése után as derékrészen keresztül a nadrágszárba pakolja a maradékot.
Nagy meleg esetén az alsógatyóba.

Kreatív önmegvalósító szakasz
életkor: 3-5 év
jellemzői: a gyerek mindennel és mindenhova rajzol...
Tényleg mindenhova!

Arcpirító szakasz
életkor: 4-5 év
jellemzői: a gyerek általános kötőszóként használja a végtermékek és a nemi szervek különböző szinomímáit

Bespájzolós szakasz
életkor 5-6 év
jellemzői: a bepakolós szakasz fejlettebb változata. Az eldugni kívánt játékok nem az éppen viselt nadrágba, hanem a ruhásszekrénybe kerülnek.

Jófiú szakasz
életkor: 6+
jellemzői: a gyerek belsővé teszi a külső, társadalmi és erkölcsi törvényeket. Rosszalkodás helyaett a testvéreit veszi rá a tiltott dolgok véghezvitelére.

Miért jó a torta?

Mert ajándék helyett bármikor bevethető.
És még azon sem kell izgulni, vajon a megajándékozott örülni fog-e neki.



Mert sokkal szeb, mint a vázában fonnyazodó, vágott virág.
Igaz egy cserepes növény tovább él.



Mert akkor sincs semmi gond, ha a gyerek netán kárt tesz benne.
Egy okkal több, miért kell minnél gyorsabban megenni!



És ha az ember lánya egyszerre hármat is süt, még egy blogbejegyzés és lehet belőle.
(Ide most az én képemet kéne tennem, de az unokahúgom sokkal királyabbul néz ki)

Interaktivis(Ka)ta

Kiegészítés az "Izgága biomasszák" c. blog
"Dr. Erat" bejegyzéséhez (itt).
A hiányzó kép:

Kéne még egy gyerek....,

hogy a csapból is ők folyhassanak.
Mert azt hiszem ez az egyetlen hely a lakásban, ahol jelenleg (még) nem találhatóak meg a mini-emberek.

Igen-igen, mint minden évben, idén is kitört a nyári vakáció.
Oviszünet, Hawai, napsütés.....
Talán ez utóbbival is magyarázhatnám azt az enyhe mazohisztikus lélekre utaló magatartásomat, hogy 3 saját gyerekem mellé 5 napra bevállaltam a nővérem, Tomival egyidős lányát.

Szóval a kishölgy most itt van.
Meg ott, és amott, no meg emitt.
Valamelyik fiam (de inkább kettő) társaságában
És nem mintha utódaimnak különórákat kéne venniük játékkipakolássból, de négyesben valahogy gyorsabban megy a dolog.
Ráadásul olyan helyeken is megjelennek gyermeki lét különböző végtermékei ( úgy, mint papírkorona, filctoll, plüssállatka), ahol korábban nem voltak fellelhetőek.
Megérkezett a vérfrisssítés, új szelek fújnak a lakásban.
Meg a kertben.
Meg a gyerekszobában.

Bár ha jobban meggondolom, ott nem nagyon fújhat most semmi.
Miután a 4x4m es szobába, a már bent lévő 3 db 2x1 méteres ágy mellé bepréseltem egy 80x190es matracot, a fennmaradó helyre pedig a gyerekek gondosan lefektették a kiválasztott plüssállatokat, nem hiszem, hogy maradt még hely a szélnek.......

Úszom

Legtöbbször az árral.
Azért néha szemben is.
Csak a változatosság kedvéért

Úszom.
Legtöbbször csak úgy egyszerűen felfekszem a víz felszínére, és jól begyakorolt karcsapásokkal haladok előre,
Fel-felnézek a felettem lévő kék égre, eljátszom a gondolattal, hogy milyen is lenne szabadon, a felhők felett, aztán mély levegőt veszek és haladok tovább.

Úszom.
Aztán néha három, síró, kiabáló gyerek ül a fejemre.
Ilyenkor süllyedek, és levegő után kapkodok.

Úszom.
Néha egy-egy sziget kerül az utam.
Egy gyerek szobatiszta lesz egy másik oviba kerül, a Zuram hazajön a munkából....
Én ilyenkor kiülök a partra és pihenek egy kicsit.

Úszom.
És néha elfáradok.
Ilyenkor átvillan az agyamon, talán jó lenne kiszállni.
Persze soha nem gondolom komolyan.

Szeretek úszni....

A bádogdob

-Anya, én kicsi fogok maradni. Nem akarok tovább nőni, mert az nehéz.
Én ép a kanapén ültem, amikor András elém állt, és ezt mondta nekem.

Te agya úr isten. Mióta olva ez a gyerek Günter Grasst?- villan belém a kérdés.
Ugyanis az ő főhőse, Oskar az, aki már születésekor elhatározza, hogy örökre gyerek marad és kimarad a felnőttek világából.
Nem, mégsem olvashatta,-jutott eszembe, mert a ott as kissrác 3 éves korában áll meg a növéssel, ő meg már elmúlt négy.

Szóval a saját fejéből pattant ki az ötlet.
És ha így jobban belegondolok már korábban is voltak előre mutató jelek.
Ebédnél mindig a legkisebb poharat, tányért és kanalat kérte, a legkisebb széken ült, és aludni is mindig a legkisebb ágyban akart.
Persze én akkor azt gondoltam, hogy csak Hófehérkés képzavarban szenved....

És nem! Úgy néz , ő már akkor is arra készült, hogy kicsi fog maradni.
Oskárral ellentétben azonban nála nem elég csak az elhatározás, mert András, minden ellentétes állítással szemben azóta is rendíthetetlenül növekszik.
Mindegy, én nem szólok neki, ti sem beszéltek róla, ő meg legkésőbb a 180 centis magasság átlépése után úgy is rá fog jönni, hogy nőni nehéz ugyan, de kicsinek maradni még nehezebb.

Élet tanár úr

Vagyis a gyerek.
Mert a gyerektől sok mindent lehet tanulni.
És most nem olyan elcsépelt dolgokra gondolok, hogy szeretetet, meg türelmet, meg ilyenek....
A gyerektől több területen is szakszerű ismereteket lehet szerezni.
Íme, néhány gyakorlati példa.

Etika
- A rosszalkodás csak akkor baj, ha kiderült.
De még ilyenkor is a testvérre lehet kenni.
- A kisebbet bántani nem etikus.
De kit érdekel?!

Gasztronómia
-A lekváros kenyér sonkával az igazi.
- Azt az ételt, amit nem akarunk megenni a kisebbik testvér tányérjára lehet átteni.
Ő majd elfogyasztja.

Filozófia
- A világban minden elrendezett, életünket felsőbb hatalmak irányítják.
ÉS a gyerek már alig várja, hogy felnőjön, és ő legyen ez a hatalom.
- Ha el akajuk érni a tökéletes lelki nyugalmat, nem kell állandóan az okok után kutatni.
Éppen ezért teljesen felesleges, az "ezt most miért csináltad?" kérdés

Fizika
-Nincs az a kicsi lyuk, ahová a gyerek be ne férne, ha be akar férni.
Csak kijönni nem fog tudni.
- A negyedik dimenzió valószínűleg a gyerekszoba.
A gyereknek vannak sejtései arról, hogy létezik, de nem biztos benne, hogy tényleg van.
A biztonság kedvéért ezért soha nem játszik benne.

Lakberendezés
- Nincs az a nagy lakás, vagy üres tér, amit ne lehetne pár perc alatt egyenletesen betölteni. Játékokkkal
- A kozervatív iskola szerint a pisilés helye a WC.
Ám a fürdőkádnak is van lefolyója....

Helyre, tétre, befutóra, gyerekre

Én most eme utóbbira fogadtam.
Pontosabban arra, hogy Iván mikor fogja a lakás tetszőleges pontja helyett a WCbe végezni a dolgát.
Én olyan egy hétre tippelek.

Azt megígérem, hogy nyerési esélyeim nem növelem semmi féle tisztességtelen nevelési eszköz, vagy egyébb ráhatás bevetésével.
A pelust azért levettem róla....

Szóval most várok, az esélyesek teljes nyugalmával, hiszen tudom, hogy a gyerekem előbb-utóbb szobatiszta lesz.
Tominál azért még nehezebb volt.
Eleve ott volt a nagy kérdés, hogyan magyarázom el, egy alig két éves gyereknek, hogy a bilibe kell pisilni?
Talán az EUtól tudtam volna némi pályázati pénzt szakítani a kutatás elvégzésére, de akkoriban nem gondoltam erre, így ezt a lehetőséget elszalasztottam.
Azért a gyerek így is szobatiszta lett.
Előbb a kádba, majd a kádba helyezett bilibe, végül a wcbe pisilt.
Hiába, már akkor sem volt egy egyszerű teremtmény.

Andrásnál már nem kellett ekkora köröket futni, ő látta, mit csinál a bátyja, és 2 születésnapja után nem sokkal úgy érezte, ezt ő is utánna tudja csinálni.

Most Ivánon a sor.
Én olyan egy hétre tippelek.

A gyerek

A gyerek ül a sarokban.
Könyvet olvas.
Haja szépen lefésülve, rajta tiszta, firssen vasalt ing. A lakásban csend, és nyugalom

Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyira maradt, hogy a gyerek könyvet olvas.
A lakás bármely pontján, csak a sarokban nem. Oda csak elvéve kerül, akkor, amikor büntetés gyanánt az oda kiszórt kukoricára térdepeltetem.
A hajához nem nyúlok - a 2-3 miliméteres szálakból úgyse lehet nagy frizurát alkotni- , inget meg nem akarok ráadni, mert az fél perc múlva se nem friss, se nem vasalt nem lesz.
A lakásban pedig biztosan van valamikor csend, és nyugalom, de ez a valótlannak tűnő esemény minden bizonnyal este 11 és hajnali 6 között történik, amikor én többnyire alszom, ezért nem sokat veszek észre belőle.
De nem is várom, hogy másként legyen, hiszen nem gépek ők, "csak gyerekek".
Az én gyerekeim! (-:

A gyerek igazi reklám szépség, és szuper intelligens.
Egy pillanat alatt ujja köré csavarja az egész világot, gyereketr, felnőttet egyaránt, és 10 évesen Nobel díjat kap.
Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyi maradt, hogy a nagyfiam intelligenciájával elbűvöli az óvonénit, ovis társai viszont finoman szólva is távolságtartóak vele.
Középsőm ezzel szemben a lányok kedvence,de amíg Tomi ennyi idősen már folyékonyan beszélt németül, addig ő még mindig csak az alapkifejezéseket ismeri.
Ivánnál még reménykedek, hogy majd egyesíti Brad Pitt és Albert Einstein minden jó tulajdonság.

Aztán persze lehet, hogy nem fogja.
Lehet, hogy ő is "csak egy gyerek" marad, mint a bátyjai.
De az én gyerekem! (-:

Két és fél óra

A születésnap 15:00-kor kezdődött.
Volna elvileg, de épphogy befejeztem az utolsó simításokat már meg is érkezett az első kis vendég 14:50-kor.
Nagy meglepettségemben jól elfelejtettem elrámolni a ruhából ki NEM mosható nyomot hagyó filctollakat, így a gyerekek ezzel (és nem a színes ceruzákkal) dekorálták ki az általam előre felrajzolt figurát a poharukon.
Szerencsére nem történt baleset.
A filctollakat viszont elpakoltam.

16:00-kor kincset kerestünk.
Volna, de nem számoltam azzal, hogy 11 db, 2-6 év közti gyerek nem egészen 20 perc alatt 15 felé lesz képes szétszéledni, ezét jobbnak láttam hamarabb elkezdeni a közös kutatást.
Szóval 15:30-kor nekiálltunk térképet összeilleszteni, majd nem egészen 5 perc múlva 22 apró kéz turkált örömködve a kincsként elrejtett gumimacik között, és két nagy kéz próbálta kiosztani, a szintén kincsként elrejtett, dinoszaurusz sablonokat és a különböző színes öntapadós matricákat.
És ekkor olyan dolog történt, amin magam is meglepődtem,
CSEND lett!
11 gyerek ragasztgatta önfeledten a papír dinókat, 5 kemény percig (na jó, lehetett az akár 7 is.).

Miután elkészültek, Tomi megmutatta nekik, hogy a kanapéról milyen királyul el lehet érni a Zuram húzókázó rúdját.
Miközben 11 gyerek mászott- és ugrott le szép libasorban a rúdról, én kapkodva próbáltam plédeket, és takarókat pakolni alájuk, miközben harmadik, szabad kezemmel a szétdobált zoknikat szedegettem össze, és tuszkoltam vissza az aktuális kölyök lábára.
Hiába, mezítláb mégiscsak könnyebb felmászni az ajtókeretre...

15:50-kor elállt az eső, és én úgy gondoltam, kívül tágasabb.
Amire nem gondoltam, hogy nemcsak tágasabb, de nehezebb is 11 gyerekek kordában tartani.

16:00-kor már kapituláltam.
Volna, de ekkor szerencsére hívott a Zuram, hogy 15pec múlva már hazaérkezik.

16:20-kor végre befutott a drága, így sikerült a gyerekeket két, létszámban és összetételben állandóan változó, de mindenképpen jobban felügyelhető, és animálható csoportra bontani a gyerekhadat.
Ezután már szinte unalmasnak mondható mederben folyt tovább a szülinap.
Vagyis:
16:30-ra a résztvevők Playmobilokkal elaknásították a nappalit.
16:45-re a gyerekszobában található összes játékosdobozt kiborították a padlóra.
17:00-kor senki nem akart tortát enni, mert már annyi chipset és kólát leküldtek.
17:15-re a Zuram már befáslizott alkarral, és pedig ragtapaszokkal feldíszített arccal közlekedtem, mert a játék orvostáska megtalálása után hirtelen 3 doki is lett a háznál, akik nagy gonddal, ám rendesen félrediagnosztizálva kezeltek minket.
Záróakkordként pedig
17:30, és 17:35 között az összes (8 db) szülő egyszerre akarta elvinni csemetéjét.
Lett is fennakadás a 2x2,5 m-es előszobában!

Péntek 17:45 óta viszonylagos csend van a lakásban, bár én még azóta sem tudtam teljes mértékben feldolgozni a történteket.

Képzelt riport egy...

...idióta anyukával.

-Már régóta szeretett volna bekerülni az újságba?
- Igen, igen.
-Ám most sem sikerült.
-Nem, nem.
-De mégis örül annak, hogy mégsem került bele az újságba.
-Igen, igen,
-Mert végül mégis csak sikerült megtalálnia a fiát.
-Igen, igen.
- Háromszor is elment amellett a fa mellett, amely mögé elbújt a gyerek , mégsem vette észre.
-Igen, nem.
- Bizonyára pánikba esett.
- Igen, igen.
-Tehát az fel sem merült önben, hogy egy kétéves gyerek nem tud 10-15 másodperc alatt 2-300 métert megtenni.
-Nem, nem.
-Hiszen ez még egy felnőttől is komoly teljesítmény.
-Igen, igen.
-Megbízható forrásokból jutott el hozzánk a hír, hogy most azt tervezi, GPS-szel szereli fel legkisebb gyermekét. Nem gondolja, hogy ez túlzás lenne.
-Igen, nem.
-Köszönöm a riportot!

Lila tehén, elektromos bogár

Két kis hal egy százliteres akváriumban.
A háziállataink. Őket is a Zuram takarítja.

Ettől függetlenül a fiúk elég jól ismerik a különböző, egyszerű- és összetett (más néven egzotikus) állatfajtákat.
Nekem nem kell attól tartanom, hogy tojást tojó nyuszit fognak maguknak kérni karácsonyra.
Ilyen butaságot!- mondta múltkor is a nagyfiam, amikor egy ismert csoki ""márkatehene" bukkant fel a tévé képernyőjén.

Tehát a gyerekeim hellyel-közzel azért tisztába vannak azzal, hogy egy állat milyen fontosabb külső jegyekkel rendelkezik és az sem képezi vita tárgyát, hogy amíg a madarak tojással szaporodnak, addig a nyuszik bizony kisnyuszikat szülnek.

A jó felkészültség ellenére azonban a "pontosan hogyan, és mitől is mozognak az állatok?" kérdésében csemetéim tudása hagy némi kívánnivalót.

Tomi és András pár napja talált egy katicabogarat.
A kis rovar egy darabig mászkált a kezükön, majd megállt, és nem mozdult.
Ők egy ideig tanakodtak, hogy miért állt meg, és hogy bírhatnák rá ismét a mozgásra, amikor András agyában fény gyúlt és rászólt az állatra:
-Bogár működj!
Mivel a katicabogár abban a minutumban nekiindult, most utódaim biztos azt gondolják, az állatok hangvezérlésűek!

Ami nem megy....

azt nem kell erőltetni.

Mondták a régiek.
Én pedig bízom a tudásukban és megfogadom a tanácsukat.
Pár napig nem erőltetem a blogírást, mert pénteken uszkve 8-10 darab, 2-6 év közti gyerek fog szülinapot ünnepelni.

Az esemény megszervezése pedig olyan szellemi, és fizikai kihívások elé állít, hogy nem tudom megfelelő színvonalon írni a bejegyzéseket.

A sztorikat azért addig is gyűjtöm.