Ennyi volt, az utolsó harcsa (latinul Corydoras melanistius ) is kilehelte a lelkét. Szó szerint HALálra zabálta magát.
De az akvárium többi lakója szerencsésnek mondhatja magát, hogy a kilenc halból csak ez az egy lehlte ki a lelkékt, miután a 3 éves András ma reggel, 5 óra 47 perckor fél doboznyi halételt öntött az akváriumba....
Igaz ez a szerencsétlen harcsa inkább kivétel volt, mert bár a nagy mennyiségben vizes közegbe jutatott haleleség az állatok gyomrába kerülve túlzott telítettséget idéz elő, ami halálukhoz vezethet, de a halak ritkán szoktak 1 percnél régebben a vízbe jutattot eleséghez nyúlni.
Ha amúgy sem zabálták volna degeszre magukat, akkor miért is szerencsések az életben maradt halak?
Nos azért, mert az el nem fogyasztott táplálék a vízben órák alatt bomlásnak indul, oxigént von el a környezetétől és toxikus bomlástermékeket bocsájt a vízbe.
Így pedig nagyon gyorsan képes végezni egy akváriumnyi halal.
Horrorisztikusan hangzik mi?
És nemcsak annak hangzik, de úgy is néz ki.
Én már láttam....
Szinte pontosan két éve ugyanis, az akkor 3 éves Tomi, nagyobb mennyiségű táppal kínálta meg az üvegdoboz lakóit.
Mindez este történt, mire reggel felkeltünk már nem sok néznivaló akadt az akváriumon.
Látnivaló annál inkább, a sok haltetem teljesen elborította a vízfelszint, csak 1 neonhal és két harcsa élte túl az esetet.
(Igaz, hogy már régóta mondogattuk, hogy túl soka hal és kicsi az akvárium, de nem egészen így gondoltuk megoldani a dolgot.)
Azóta tanultam, amint felfedeztük a ma reggeli esetet, rögötn nekiláttam a tisztításnak, este pedig a Zuram az egész akváriumot kipakolta.
Ennek köszönhető, hogy a 9 halból 8 életben marad (bár kiváncsi vagyok holnapra hány fog elpusztulni a sok kipakolás-bepakolás szterssztől).
Remélem, két évmúlva, amikor Iván lesz 3 éves, és ő fog túlzott mennyiségű tápot juttatni kis kedvenceink élőhelyére, még ezen a statisztikán is javítunk.
No comments:
Post a Comment