Egy éve...

Valami állandóan nyomogatja a popómat, meg a lábaimat, nem igaz!
Fészkelődök, elég kényelmetlen a helyzetem, sehogy sem jó...
Nekifeszülök... Na király, valamibe beakadt a fejem. Hát kellett ez nekem?
Mindegy visszaút nincs, vagy előre, vagy semerre....

Anya azt mondta segít, hogy kikeveredjek ebből a helyzetből. Hát kösz Mutter, tényleg jobb lenne már valmi kényelmesebb helyen lenni. Itt azért szűk is, nyom is.

Eltelig egy kis idő, néha nyomnak, néha nem. Aztán egyszer csak megpillantom a fényt az alagút végén!
Megszabadultam szorongatott helyzetemből! Király.

Jó, nem mondom, bent melegebb volt, meg nem volt ilyen erős fény, de anya puha és jó illatú! Hát igen valamit, valamiért.

Szóval mindent egybe vetve, jó itt. De hét, mit akar az a fehér küppenyes nő azzal az ollóval?
Elvágni a köldökzsinóromát? Hát normális ez? Nem olvasott még orvosi könyveket, vagy mi? Hát én azon keresztül kapom a levegőt, meg a kaját!
Hé, ne.....!!!
"Nyissz"
Képes volt elvágni, nem igaz...

Héj, kapok levegőt!
Ja, de hülye vagyok, hiszen van tüdőm.... no comment.
Mindegy ha Te nem szólsz senkinek és sem beszélek róla és elfelejtük ezt a kis közjátékot.
Lényeg, ami a lényeg, meszületettem, és véglegesen elkezdődött az önálló életem