Ej, ráérünk arra még!
Pedig alapvetően egy szorgos, tettrekész háziasszony vagyok....
CSAK, és DE, UGYANAKKOR és ÁMBÁR
Valahogy nem megy.
Csinos kis kupacban gyűlik a varrnivaló, és csak akkor kerül a kezembe egy-egy javítandó ruhadarba, vagy felvarrandó gomb, ha már égetően szükséges a reparáció.
Hasonlóan takarosan néz ki a vasalnivalók dombocskája is, annak ellenére, hogy az ingeken, pelenkákon, konyharuhákon, és még 1-2, valóban gyűrűtt ruhadarabon kívül NEM vagyok hajlandó más vasalni. Soha nem csináltam, nem csinálom és nem is fogom. Ámen!
A nappaliban, jobbról (vagy balról, ahonnan nézzük) a 3. könyvespolc 5. polcán található, rendeltetésszerűen tárolt könyveken fekszenek azok a mesekönyvek, amelyek kisebb-nagyobb károsodást szenvedtek, és ezért celuxos ragasztásra várnak.
A kamrának nevezett, valójában a fal beugrásában kialakított tárólóhelyiség, lassan eléri befogadóképességének határát, mert ha a kezemmel könnyen elérhető helyről elfogy, ami nekme kell, nem állok neki a káoszban keresgetni, hanem újat veszek. Mindjárt 2-3 darabbal, hogy legyen később készlet. Ám mire egy csomag elhasználok, a rezervnek szánt darabok valahol a kamra mélyén tengődek a káoszban, keresés helyett pedig úja(ka)t.
Majd egyszer itt is rendet rakok...
A ruhatáram is elég szűkös, 2-3 farmerra, és 4-5 pólóra, valamint 4-5 váltás fehérneműre korlátozódik.
Egyszerűbb a szárítóról lekapni a ruhát, mint a kamra káoszához hasonló ruhásszekrényemben ujjat keresni.
Majd itt is rend lesz valamikor...
DE tényleg ráérünk arra még, hiszen már évek óta tart ez az állapot és eddig egész jól elvoltam vele... ...ezután is lesz valahogy!
No comments:
Post a Comment