Sziasztok, és vigyázzatok magatokra! - 5 éve, amióta közös gyermekeink vannak (másmilynek nincsenek) a Zuram mindig így köszön el, amikor elmegy otthonról.
Az apai ösztönök.... aggódik a családa jólétéért.
Legszívesebben állandóan itthon lenne, hogy fizikális értelemben is támogatni tudja a gyerekeit.
De mivel fizikai támogatásból nem fő vacsora, némi pénzt kell keresni, ezért a hét jelentős részében távol van tőlünk.
A hét végén, amikor itthon van, megpróbálja bepótolni a dolgot.
Rögtön kiszúr 2-3, gyerekeke számára veszélyes helyet a lakásban, vagy a kertben, amit azonnal meg kell szüntetni, átvesz néhány feladatot tőlem, amit szerinte a gyerekek mellett ugyse tudok megcsinálni (és amiket egész héten a gyerekek mellett végeztem). Ezek után ha még van ideje, akkor nekiáll azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne átrendezni, átszervezni, átrakni dolgokat, hogy a gyerekek, nélküle töltött mindennapjai biztonságosabbak, és termékenyebbek legyenek.
Bennem ilyenkor kétségek támadnak, vajon feltűnt neki az elmúlt 5 év alatt, hogy a gyerekeinek nemcsak apja van, de anyjuk is...?
No comments:
Post a Comment