Azaz a név figyelmezetető előjel. Magyarban elterjedtebb formában: a név kötelez.
Japánban azt a szokás ,hogy csak a szülés után (akár hetekkel) adnak nevet a babának, hogy előbb lássák, milyen emberke csöppent a földre, hogy a legmegfelelőbb nevet kapja.
Én nem voltam ennyire türelmes, még gyermek sem volt a hasamban, sőt még a hozzá(m) való pasit sem találtam meg, amikor már tudtam, hogy a fiam Tamás lesz. De az öccsei András és Iván sem kapták meg az esélyt, hogy beleszólhassanak a névválasztásába.
Én voltam, aki eldöntötte a három fiúnevet, de szerintem én vagyok az egyetlen, aki sokszor képtelen a megfelelő gyereket és a megfelelő nevet összeilleszteni.
Ha rászólók Ivánra, rendszeresen úgy kezdem, hogy "András..."
Amikor beszélek a Zuramnak András játszócsoportbeli kalandjairól, általában "Tomit" emlegetek.
Mikor Tamás babakoráról referálok, rendszeres az "Iván" szócskát illesztem a név helyére.
Szóval nem megy... de azért rendíthetetlenül gyakorolok, hogy egy szép napont majd minden fiamat a saját nevén tudjam szólítani.
No comments:
Post a Comment