Élet tanár úr

Vagyis a gyerek.
Mert a gyerektől sok mindent lehet tanulni.
És most nem olyan elcsépelt dolgokra gondolok, hogy szeretetet, meg türelmet, meg ilyenek....
A gyerektől több területen is szakszerű ismereteket lehet szerezni.
Íme, néhány gyakorlati példa.

Etika
- A rosszalkodás csak akkor baj, ha kiderült.
De még ilyenkor is a testvérre lehet kenni.
- A kisebbet bántani nem etikus.
De kit érdekel?!

Gasztronómia
-A lekváros kenyér sonkával az igazi.
- Azt az ételt, amit nem akarunk megenni a kisebbik testvér tányérjára lehet átteni.
Ő majd elfogyasztja.

Filozófia
- A világban minden elrendezett, életünket felsőbb hatalmak irányítják.
ÉS a gyerek már alig várja, hogy felnőjön, és ő legyen ez a hatalom.
- Ha el akajuk érni a tökéletes lelki nyugalmat, nem kell állandóan az okok után kutatni.
Éppen ezért teljesen felesleges, az "ezt most miért csináltad?" kérdés

Fizika
-Nincs az a kicsi lyuk, ahová a gyerek be ne férne, ha be akar férni.
Csak kijönni nem fog tudni.
- A negyedik dimenzió valószínűleg a gyerekszoba.
A gyereknek vannak sejtései arról, hogy létezik, de nem biztos benne, hogy tényleg van.
A biztonság kedvéért ezért soha nem játszik benne.

Lakberendezés
- Nincs az a nagy lakás, vagy üres tér, amit ne lehetne pár perc alatt egyenletesen betölteni. Játékokkkal
- A kozervatív iskola szerint a pisilés helye a WC.
Ám a fürdőkádnak is van lefolyója....

Helyre, tétre, befutóra, gyerekre

Én most eme utóbbira fogadtam.
Pontosabban arra, hogy Iván mikor fogja a lakás tetszőleges pontja helyett a WCbe végezni a dolgát.
Én olyan egy hétre tippelek.

Azt megígérem, hogy nyerési esélyeim nem növelem semmi féle tisztességtelen nevelési eszköz, vagy egyébb ráhatás bevetésével.
A pelust azért levettem róla....

Szóval most várok, az esélyesek teljes nyugalmával, hiszen tudom, hogy a gyerekem előbb-utóbb szobatiszta lesz.
Tominál azért még nehezebb volt.
Eleve ott volt a nagy kérdés, hogyan magyarázom el, egy alig két éves gyereknek, hogy a bilibe kell pisilni?
Talán az EUtól tudtam volna némi pályázati pénzt szakítani a kutatás elvégzésére, de akkoriban nem gondoltam erre, így ezt a lehetőséget elszalasztottam.
Azért a gyerek így is szobatiszta lett.
Előbb a kádba, majd a kádba helyezett bilibe, végül a wcbe pisilt.
Hiába, már akkor sem volt egy egyszerű teremtmény.

Andrásnál már nem kellett ekkora köröket futni, ő látta, mit csinál a bátyja, és 2 születésnapja után nem sokkal úgy érezte, ezt ő is utánna tudja csinálni.

Most Ivánon a sor.
Én olyan egy hétre tippelek.

A gyerek

A gyerek ül a sarokban.
Könyvet olvas.
Haja szépen lefésülve, rajta tiszta, firssen vasalt ing. A lakásban csend, és nyugalom

Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyira maradt, hogy a gyerek könyvet olvas.
A lakás bármely pontján, csak a sarokban nem. Oda csak elvéve kerül, akkor, amikor büntetés gyanánt az oda kiszórt kukoricára térdepeltetem.
A hajához nem nyúlok - a 2-3 miliméteres szálakból úgyse lehet nagy frizurát alkotni- , inget meg nem akarok ráadni, mert az fél perc múlva se nem friss, se nem vasalt nem lesz.
A lakásban pedig biztosan van valamikor csend, és nyugalom, de ez a valótlannak tűnő esemény minden bizonnyal este 11 és hajnali 6 között történik, amikor én többnyire alszom, ezért nem sokat veszek észre belőle.
De nem is várom, hogy másként legyen, hiszen nem gépek ők, "csak gyerekek".
Az én gyerekeim! (-:

A gyerek igazi reklám szépség, és szuper intelligens.
Egy pillanat alatt ujja köré csavarja az egész világot, gyereketr, felnőttet egyaránt, és 10 évesen Nobel díjat kap.
Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyi maradt, hogy a nagyfiam intelligenciájával elbűvöli az óvonénit, ovis társai viszont finoman szólva is távolságtartóak vele.
Középsőm ezzel szemben a lányok kedvence,de amíg Tomi ennyi idősen már folyékonyan beszélt németül, addig ő még mindig csak az alapkifejezéseket ismeri.
Ivánnál még reménykedek, hogy majd egyesíti Brad Pitt és Albert Einstein minden jó tulajdonság.

Aztán persze lehet, hogy nem fogja.
Lehet, hogy ő is "csak egy gyerek" marad, mint a bátyjai.
De az én gyerekem! (-:

Két és fél óra

A születésnap 15:00-kor kezdődött.
Volna elvileg, de épphogy befejeztem az utolsó simításokat már meg is érkezett az első kis vendég 14:50-kor.
Nagy meglepettségemben jól elfelejtettem elrámolni a ruhából ki NEM mosható nyomot hagyó filctollakat, így a gyerekek ezzel (és nem a színes ceruzákkal) dekorálták ki az általam előre felrajzolt figurát a poharukon.
Szerencsére nem történt baleset.
A filctollakat viszont elpakoltam.

16:00-kor kincset kerestünk.
Volna, de nem számoltam azzal, hogy 11 db, 2-6 év közti gyerek nem egészen 20 perc alatt 15 felé lesz képes szétszéledni, ezét jobbnak láttam hamarabb elkezdeni a közös kutatást.
Szóval 15:30-kor nekiálltunk térképet összeilleszteni, majd nem egészen 5 perc múlva 22 apró kéz turkált örömködve a kincsként elrejtett gumimacik között, és két nagy kéz próbálta kiosztani, a szintén kincsként elrejtett, dinoszaurusz sablonokat és a különböző színes öntapadós matricákat.
És ekkor olyan dolog történt, amin magam is meglepődtem,
CSEND lett!
11 gyerek ragasztgatta önfeledten a papír dinókat, 5 kemény percig (na jó, lehetett az akár 7 is.).

Miután elkészültek, Tomi megmutatta nekik, hogy a kanapéról milyen királyul el lehet érni a Zuram húzókázó rúdját.
Miközben 11 gyerek mászott- és ugrott le szép libasorban a rúdról, én kapkodva próbáltam plédeket, és takarókat pakolni alájuk, miközben harmadik, szabad kezemmel a szétdobált zoknikat szedegettem össze, és tuszkoltam vissza az aktuális kölyök lábára.
Hiába, mezítláb mégiscsak könnyebb felmászni az ajtókeretre...

15:50-kor elállt az eső, és én úgy gondoltam, kívül tágasabb.
Amire nem gondoltam, hogy nemcsak tágasabb, de nehezebb is 11 gyerekek kordában tartani.

16:00-kor már kapituláltam.
Volna, de ekkor szerencsére hívott a Zuram, hogy 15pec múlva már hazaérkezik.

16:20-kor végre befutott a drága, így sikerült a gyerekeket két, létszámban és összetételben állandóan változó, de mindenképpen jobban felügyelhető, és animálható csoportra bontani a gyerekhadat.
Ezután már szinte unalmasnak mondható mederben folyt tovább a szülinap.
Vagyis:
16:30-ra a résztvevők Playmobilokkal elaknásították a nappalit.
16:45-re a gyerekszobában található összes játékosdobozt kiborították a padlóra.
17:00-kor senki nem akart tortát enni, mert már annyi chipset és kólát leküldtek.
17:15-re a Zuram már befáslizott alkarral, és pedig ragtapaszokkal feldíszített arccal közlekedtem, mert a játék orvostáska megtalálása után hirtelen 3 doki is lett a háznál, akik nagy gonddal, ám rendesen félrediagnosztizálva kezeltek minket.
Záróakkordként pedig
17:30, és 17:35 között az összes (8 db) szülő egyszerre akarta elvinni csemetéjét.
Lett is fennakadás a 2x2,5 m-es előszobában!

Péntek 17:45 óta viszonylagos csend van a lakásban, bár én még azóta sem tudtam teljes mértékben feldolgozni a történteket.

Képzelt riport egy...

...idióta anyukával.

-Már régóta szeretett volna bekerülni az újságba?
- Igen, igen.
-Ám most sem sikerült.
-Nem, nem.
-De mégis örül annak, hogy mégsem került bele az újságba.
-Igen, igen,
-Mert végül mégis csak sikerült megtalálnia a fiát.
-Igen, igen.
- Háromszor is elment amellett a fa mellett, amely mögé elbújt a gyerek , mégsem vette észre.
-Igen, nem.
- Bizonyára pánikba esett.
- Igen, igen.
-Tehát az fel sem merült önben, hogy egy kétéves gyerek nem tud 10-15 másodperc alatt 2-300 métert megtenni.
-Nem, nem.
-Hiszen ez még egy felnőttől is komoly teljesítmény.
-Igen, igen.
-Megbízható forrásokból jutott el hozzánk a hír, hogy most azt tervezi, GPS-szel szereli fel legkisebb gyermekét. Nem gondolja, hogy ez túlzás lenne.
-Igen, nem.
-Köszönöm a riportot!

Lila tehén, elektromos bogár

Két kis hal egy százliteres akváriumban.
A háziállataink. Őket is a Zuram takarítja.

Ettől függetlenül a fiúk elég jól ismerik a különböző, egyszerű- és összetett (más néven egzotikus) állatfajtákat.
Nekem nem kell attól tartanom, hogy tojást tojó nyuszit fognak maguknak kérni karácsonyra.
Ilyen butaságot!- mondta múltkor is a nagyfiam, amikor egy ismert csoki ""márkatehene" bukkant fel a tévé képernyőjén.

Tehát a gyerekeim hellyel-közzel azért tisztába vannak azzal, hogy egy állat milyen fontosabb külső jegyekkel rendelkezik és az sem képezi vita tárgyát, hogy amíg a madarak tojással szaporodnak, addig a nyuszik bizony kisnyuszikat szülnek.

A jó felkészültség ellenére azonban a "pontosan hogyan, és mitől is mozognak az állatok?" kérdésében csemetéim tudása hagy némi kívánnivalót.

Tomi és András pár napja talált egy katicabogarat.
A kis rovar egy darabig mászkált a kezükön, majd megállt, és nem mozdult.
Ők egy ideig tanakodtak, hogy miért állt meg, és hogy bírhatnák rá ismét a mozgásra, amikor András agyában fény gyúlt és rászólt az állatra:
-Bogár működj!
Mivel a katicabogár abban a minutumban nekiindult, most utódaim biztos azt gondolják, az állatok hangvezérlésűek!

Ami nem megy....

azt nem kell erőltetni.

Mondták a régiek.
Én pedig bízom a tudásukban és megfogadom a tanácsukat.
Pár napig nem erőltetem a blogírást, mert pénteken uszkve 8-10 darab, 2-6 év közti gyerek fog szülinapot ünnepelni.

Az esemény megszervezése pedig olyan szellemi, és fizikai kihívások elé állít, hogy nem tudom megfelelő színvonalon írni a bejegyzéseket.

A sztorikat azért addig is gyűjtöm.

Gyerekterelés

Képzett vagyok, és felkészült.
Naná, a harmadik gyereknél.

Tudom, mit kell tenni, ha hisztiroham készül.
El kell terelni a gyerek figyelmét!

Sőt,azt is tudom, mit kell tenni akkor, ha a figyelemelterelés nem működik.
Tovább kell terelni a gyerek figyelmét.
A gyerek egyszerre ugyanis csak egy dolog miatt képes hisztizni.

De lássunk egy gyakorlati példát.
Nyár, meleg, tehát strand.
Gyerek a vízben.
Aztán gyerek a vízen kívül.
Hiszti, vissza akar menni.
Nem lehet, tehát jön a figyelemelterelés. Ott a játszótér, könnyű lesz, gondolom.

Játszótér, árnyék, koszos, murvás csúszda.
Gyerek meztelen.
Nem lehet, jön az öltöztetés.
Hiszti, nem akarja a nadrágot. Tehát jön a figyelemelterelés.
Vagyis gyorsan ráadom a cipőket. most már azokat akarja ordítva levenni.
Újabb manőver, rádobom a trikót.
Na végre, most amiatt ordít, a nadrágról, és a cipőkről elfeledkezik.
Persze az igazi siker az lenne, ha csöndben játszana.
Ekkor előveszem a sapit, az árnyék miatt nincs rá igazán szüksége, de ráteszem.
Most azt kezdi el visítva rángatni. Egy darabig úgy teszek, mintha nem engedném, hogy levegye, majd fél perc után hagyom, hogy ledobja.
És végre csönd van, befejezte a hiszti, mert elérte, amit akart.

Én leülök egy közeli padra, és nézem, ahogy édesen játszik, miközben arra gondolok,
milyen jó, hogy a gyerek egyszerre csak egy dolog miatt tud hisztizni.

Szolgálati Közlemény

Szerdáig Szlovéniában szöszmötölünk.
Csak csütörtöktől csacsogok.
(alliteráció, ugye,....)

Utazunk

Mindig ugyan azon forgatókönyv szerint.

- Iván zizi lesz. Nem tudja mi van, csak azt, hogy valami van.
- András tiszta zizi lesz. Ő tudja, hogy mi van.
- Pont ezért lesz zizi.
- Tamás már ma este zizi lesz. Ami holnap reggel csak fokozódni fog.
- Én már hetek óta zizi vagyok, mert tudom mi vár rám előtte, közben, meg utána.
- A Zuram nyugodt. Volt, lesz és marad.
Áldja meg érte az Isten, mert semmi sem nehezebb, mint egy zizis férjjel utazni.

Bár én fogok csomagolni, biztos vagyok benne, hogy olyan dolgok is be fognak kerülni a kocsiba, amire én nem adtam beleegyezésemet.

- Iván valószínűleg egy-két kocsit fog becsempészni az utastérbe.
- András plüssállatokat fog hozni. Hogy aztán egész idő alatta kocsiban maradjanak.
- Tamás nem tudom mit fog hozni, de abból jó sokat.
- A Zuram könyveket, és sportfelszereléseket fog még az utolsó percben is a táska üres zsebeibe dugdosni.

A kitűzött időpontnál jó félórával később fogunk indulni, mert a Zuram a küszöbről fog visszamenni a legkisebb helyiségbe, nekem pedig már az ajtó bezárása után fog eszembe jutni, hogy egy nélkülözhetetlenül fontos dolgok a lakásban felejtettem.

A kocsinál András és Tomi előbb azon fog veszekedni, hogy ki nyissa ki az ajtót, majd azon, ki száljon be először. Iván ordítva fog tiltakozni a becsatolás ellen, de harmadik nekifutásra azért bele fogom gyógyítani az ülésbe.
A férjem elhelyezkedik az anyósülésen, én nagy levegőt veszek, és beindítom az motort.
Utazunk.....

Jégkorszak II. - Mokány

A Buta Mókushoz kb 15-20 dkg marcipánt használtam fel, de ha még valaha csinálok ilyet, akkor kisebb lesz a szentem, mert a test a fej súlyától kicsit összenyomódott.




Az orrban magában is van egy kis száraz tészta, de ettől sem akart daliásan állni, rövidebbet meg nem akartam, így kénytelen voltam kívülről is megtámasztani azt.






A fogakhoz, és a szemgolyóhoz cukormasszát használtam, mert ez szép fehér.

• 

A végén kis pohár összekevertem piros, sárga, és kék ételfestéket, majd ecsettel kifestetettem a szemeket, az orrot, és a testet. A maradék színhez adtam még kéket, és azzal befestettem a farkát is.

Jégkorszak

A jégkorszak zseniális rajzfilm.
Képi meoldásai, apró poénjai még a legkisebbeket is lekötik, miközben a dialógusok egy felnőtt számára és szórakoztatóak.

Ha valaki engem kérdez, én azt mondom a Jégkorszakot tiszta szívből NEM ajánlom kisgyerekes családoknak.
A gyerekek ugyanis olyan ötleteket tudnak belőle meríteni, amivel rendesen kétségbe tudják kergetni Jóanyáikat.

András, aki nagyon kúl gyerek,



például kijelentette, hogy ő Buta Mókus (Mokány, vagy Motkány néven fut a mesében) tortát akar szülinapjára.
Makkal természetesen.
-Ha-ha, szórakoztató kölyök vagy Te!- gondoltam magamban, de hamar arcomra fagyott a mosoly, amikor rájöttem, nem viccel.
Szóval kénytelen voltam jegelni addigi torta-elképzeléseimet, és nekiálltam agyalni.
Fáztam a gondolattól, hogy makkot kell készítenem, de végül hamar megoldottam a dolgot, és a kókuszgolyó-sün mintájára elkészültek a kókuszgolyó makkok:



Már a hideg futkosott a hátamon, ha csak a kardfogú mókusra gondoltam, de sehogy nem jutottam előre, éreztem, jégre futottam.
Végül úgy döntöttem, csinálok egy téglalap alakú tortát, bevonom zöld marcipánnal, és erre teszem a mókust, makkal egyetemben.
Végól elkészült a mű, amivel igen nagy JÉGszerűségre tettem szert fiaim körében.



Ui: holnap megmutatom, hogy készül egy Mokány.

Pavlov után szabadon, avagy gondolatok a kondicionálásról

Iván kis futóbiciklijével új korszakba gurult:
az anyai kondicionálás korszakába.

Véget ért a "természetes nevelés" időszaka, mert amíg az ollóval hadonászó gyerek kezéhez finoman hozz lehet nyomni az éles tárgyat, hogy érezze, az szúr, és fáj, addig a kerékpárral garázdálkodó utódnál már nem célszerű hagyni, hogy az a saját bőrén tapasztalja meg a közúti forgalom veszélyeit.

Nem, itt már kondicionálni kell, vagyis elérni, hogy a gyerkőc gondolkodás nélkül, reflexből megcsinálja, amit kérek tőle (pl. állj, gyere vissza, stb.).
Ha nem, elveszem a biciklit.
Még mindig én vagyok (és leszek egy darabig) az erősebb, no, meg a magasabb, ezért én látom a parkoló autókkal takart, közeledő gépjárművet, amit vígan haladó csemetém nem.

Szóval kondicionálok. Immár harmadszor.
Tominál még nehezen ment. Hiába én először voltam anyuka, ő meg először volt gyerek, szóval az ó tapasztalataira sem támaszkodhattam.
Aztán Andrásnál már rutinosabb voltam, nem vártam meg egy-egy neccesebb helyzet kialakulását, inkább előre cselekedtem.
Azért hibákat itt is elkövettem.

Viszont most úgy néz ki, Ivánnál tökélyre fejlesztettem a kondicionálás tudományát.
Az elmúlt három napban nemcsak az utcán való közlekedésben kezd egyre jobban szót fogadni nekem, de a kondicionálás hozadékaként az élet más területein is szófogadóbb lett.
Ma épp a kisautóit pakolásztam, amikor odajött, és egy mozdulattal kiborította a kosarat.
-Ne borítsd ki a kocsikat!- mondtam neki, majd megint nekiálltam bepakolni.
Amikor kész voltam ,felálltam, kimentem.
Tettem-vettem, és boldogan konstatáltam, hogy, bár Iván a szobában van, nem hallom a kocsik kiborításával járó jellegzetes hangot.
Milyen ügyes, szófogadó!- gondoltam magamban, de azért benéztem, mit csinál.
Nos legkisebb fiam egy kocsihalom tetején üldögélt és épp az utolsó darab négykerekűket szedegette ki egyenként a kosárból.

Végül is igaza volt, én csak a kiborítást tiltottam meg neki, egy szóval sem mondtam, hogy a kocsiknak a kosárban is kell maradniuk.....

A gyereknek két lába van....

....mégis biciklire vágyik (vagy pont ezért?).

Kis terminátorom ismét hozta a formáját.
Mivel egyenlő az egyenlők közt, úgy döntött, itt az idő, hogy bátyjaihoz hasonlóan ő is nyeregbe pattanjon.
Ám pénze nem volt, ezért gondolta, rekvirál magának egyet.
Mondjuk András futóbiciklijét, hiszen testvére úgyis inkább a kis tekerős kerékpárral jár.

Először csak tologatta.
Olyan édesen, hogy nem tudtam ellen állni a csábításnak, ezért megkértem a Zuramat, állítja kisebbre a nyerget.
Iván ezután már teljesen magáénak érezte a szerkezetet.
A baj csak az volt, hogy még András is....
Megtörtént az összetűzés, és, hát a természet törvényeinek megfelelően győzött az erősebb.
Vagyis Iván.
Ugyanis amikor András csak megérintette a futóbiciklit, ő olyan erős ordítozásba kezdett, amit a füleim nem bírtak sokáig....

Szóval most övé a futóbicikli.
Minden alkalommal büszkén csatolja fel kis bukósisakját, pelusos popsiját a nyeregre pottyantja, kezeivel erősen megmarkolja a kormány, elindul, és megy.....

Mese a kis mamutról

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy kismamut.
Illetve az elején nem is kismamut volt, hanem egy szép kerek torta (kb 20 cm átmérőjű):



Mivel egy kerek torta még legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kismamutnak, szorgos kezek szépen kettévágták a kerek lapot és akét félkört egymás mellé állították:



Ezután olvasztott csokival barnára színeztek 50 dkg marcipánt, majd két sütőpapír között jó félcentisre nyújtották és szőrbunda gyanánt a két fél tortalapra borították.



Majd jött a felismerés, hogy a mamutnak nincsen feje. Ezért a kezek 4 tojásból gyorsan vizes piskótát rögtönöztek, amit egy kis püspükkenyér formában ki is sütöttek.



A piskótadarabot formára vágták és a törzshöz illesztették.



Majd levették a fejet, bevonták csokival, és ismét a helyére illesztették.
Marcipánból fület, maradék piskótából pedig agyarat, és farkat is bigyesztettek a kis torta-lényhez, amely így már megszólalásig hasonlított egy mamutra.



Végül a maradék piskótákból bokrok, a szemhez használt fehércsoki többi részéből pedig vizet is kapott a kis mamut.



Biztos még sokáig élt volna így boldogan kismamut, ám másnap megtörtént a tragédia;
az óvódában egy csapat éhes gyerek az utolsó morzsáig felfalta.
Itt a vége, fuss el véle!

Enfant naturel

Jean Jacque Rousseau Emil, avagy a nevelésről című könyvében írta le a gyereknevelésről vallott filozófiáját (Megjegyzem Rousseau mind az 5 gyerekét lelencházba adta. Biztos zavarták a könyv írásában...)
Ennek egyik alapvetése így hanzik:
"a gyermek mint természeti lény eredendõen jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg".

Iván nem olvasta Rousseaut. Ennek ellenére igazi "enfant naturel",bár én már lassan két éve folyamatosan megpróbálom elrontani őt.
Például az öltöztetéssel.
Minden áldott nap megpróbálom rárakni a pelenkát, az alsó trikót, pólót, nadrágot, zokni etc.
Ő pedig minden áldott nap megpróbálja levenni a pelenkát, az alsó trikót, pólót, nadrágot, zokni etc.
És minden áldott nap egyre gyorsabb, és ügyesebb.
Ma reggel a gyerekszobától a konyháig ledobált ruhadarabok jelezték, Iván épp merre járt, a célszemély pedig pucéran ugrált az ebédlő asztal mellett.

Én nekiálltam felöltöztetni,de ekkor az enfant naturel átalakult "enfant teribble"-é, ékes ordítással kísért rugkapálással adta tudtomra, hogy nem tetszik neki a dolog.
Végül sikerült, és
a társadalom megint győzedelmeskedett a vademberen!

A halak osztályba sorolása

A halakat két nagy osztályba lehet sorolni.
Ezek;
1. amelyeket megeszek
2. amelyeket nem eszek meg (ez utóbbiból van a több)

A nagy osztályok a következő alcsoportokra tagozódnak.
Így;
1. amelyet megeszek
a, nem néz ki halnak
b, halnak néz ki

2. amelyeket nem eszek meg
a, nálunk laknak
b, nem laknak nálunk
c, nem is tudtam, hogy ilyen hal is van

Az alcsoportokat kisebb egységekre alkotják.
Mégpedig;
1. amelyet megeszek
a, nem néz ki halnak
I. halrudacska
II. nem halrudacska, de panírozott
III. egyéb

b, halnak néz ki
I. van feje-farka, ezért Tomi lelkiismereti okból nem eszik belőle
II. csak a törzse van, de Tomi biztos-ami-ziher alapon nem eszik belőle

2. amelyeket nem eszek meg
a, nálunk laknak
I. már élt
II. még él
b, nem laknak nálunk
I. egyszer nálunk fognak lakni
II. a többi szerencsés hal
c, nem is tudtam, hogy ilyen hal is van
mivel ezekről a halakról nem tudok semmit, így további egységekre sem tudom bontani ezt az alcsoportot

A szerelem fáj

Szeretek ítélkezni mások fölött.
Pláne, amikor ilyen mondatokat hallok.
A szerelem fáj!
Ja igen, egy lila ködös, földtől elrugaszkodott, életértelmet kereső kamasznak.
Annak biztos.
De nekem, lassan 8 éve a házasság révében horgonyzó, tisztességes asszonynak tuti nem.

De nekem, lassan 8 éve a házasság révében horgonyzó, tisztességes asszonynak bizony be kellett látnom, hogy tévedtem.
A Zuram a múlt hétvégén ugyanis bebizonyította, hogy
a szerelem fáj!
Még egy sokat próbált családanyának is.

Történt ugyanis, hogy közelgő cselgáncs-megmérettetésem miatt a férjem, csupa szerelemből, összeállított nekem egy rövid, de hatékony edzésprogramot.
Amit én, csupa szerelemből, még aznap megcsináltam.
Igazából elég könnyűnek találtam, azt gondoltam, a Zuram, csupa szerelemből, kímélni akar. Ezért rátettem a dologra még egy lapáttal.

Másnap reggel viszont rájöttem, hogy nem kellett volna.
Az izomlázas quadricepszeim miatt ugyanis alig tudtam lábra állni, és amikor mégis sikerült, éreztem, hogy talán jobb lenne visszafeküdni, mert ha a járásra még képes is leszek, a sajgó derekam miatt úgy sem fogok tudni felegyenesedni...

Hiába, a szerelem bizony néha fáj!

Tortadíszités

Látványos, 15-20 perc alatt feldíszíthető torta.
Az alap egy 15x25 m-es, krémmel töltött piskótalap.

A tengerhez olvasszunk fel 20 dkg fehércsokit, 3-4 ek vizet, és 10 dkg porcukrot.
Ezután tegyünk bele kék ételfestéket és keverjük egyenletesen világos kékre.
Ha ez kész, tegyünk bele még egy-két csöpp kék festéket, de ezt ne keverjük bele teljesen, hagyjuk, hogy csíkok maradjanak a masszában.

Egy kanállal, vagy kenőkéssel vonjuk be a tortát, minél egyenetlenebb a felület, annál élethűbb a víz.



Ezután marcipánból formáljunk krokodilokat (vagy halakat, bálnát, delfint),



és tegyük őket a tengerbe.

Pénz, pénz, pénz

Raimondo Montecuccoli Afforismi dell'Arte Bellica című művében a következőt írta:
„Richiesto taluno delle cose necessarie alla guerra, egli rispondesse tre esser quelle: denaro, denaro, denaro“
Vagyis: Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mire van szükség egy háborúhoz, én azt válaszolnám, erre a háromra: pénzre, pénzre, pénzre.

Montecuccolinak nem voltak gyerekei.
Vagy az asszony nevelte őket.
Mert vannak háborúk, amikhez nem pénz kell. Hanem kitartás, kitartás, kitartás.

Itt van például a 2 éves gyermekünkben dúló háború.
Mert ő ugye akar.
Csak nem tudja megcsinálni.
És hát azt sem tudja, hogy nem tudja.
Honnan is tudhatná, hiszen képtelen elolvasni a gyermekek értelmi-érzelmi fejlődésével foglalkozó szakkönyveket.
De ez tulajdonképpen mindegy is, hiszen még ha el is tudná olvasni, akkor sem értene belőle egy büdös szót sem.....

Szóval nem tudja, de ennek ellenére csinálja, vagy legalább is csinálni akarja.
És ebből lesz a belső háború, ami külső szintéren, hiszti formájában folyik le.
Anyuka meg ilyenkor csak áll, és bár képes volt elolvasni a gyermekek értelmi-érzelmi fejlődésével foglalkozó szakkönyveket, de ez tulajdonképpen mindegy is, mert egy hisztiroham kellős közepén úgyis csak erre a három dologra tud gondolni:
Kitartás, kitartás, kitartás!
A hisztikorszak előbb-utóbb elmúlik...

Nahát-nahát!

Beteg vagyok a hétvége óta,
a hétvégéig még biztosan lábadozok, aztán majd meglátjuk....

Addig is, türelem!

Az a nap

Az a nap nálunk csak azért sem akkor jött el, amikor hivatalosan kellett volna.
Nem.
Nálunk két nappal a nap előtt lett megtartva az anyák napja (itt nálunk nem május első, hanem a második vasárnapján tartják- a szerk. megjegyzése).
Több részletben.

Pedig péntek délben még úgy indult, hogy vasárnap lesz anyák napja.
Aztán mégsem.
Mert alig hogy a fiúk hazahozták, és gondosan elrejtették az oviban készített meglepetéseiket, András már fel is szólított, hogy menjek, keressem meg.
Én hiába tiltakoztam, András, és a hozzá csatlakozó Tomi olyan izgatottan ugráltak körülöttem, hogy végül megkerestem az ominózus tárgyakat, két kéznyomokkal dekorált esernyőt.
Amit a fiúk azon nyomban el is rekviráltak, mégiscsak ők készítették.

Az ünnep második fele, a köszöntő mondás első részlete, olyan délután 4 táján kezdődött, amikor teregetés közben Tomi kijött, és szépen elszavalta nekem magyarul az oviban tanult német verset.
A köszöntő mondás második részletére a fürdés után került sor. András nagy büszkén, ám hiányos német nyelvismerettel szavalt nekem valamit.
Gondolom ugyanazt, amit délután a Tomi is elmondott, de ezt csak tippelem, mert a "Blumen" szón kívül mást nem tudtam hitelt érdemlően azonosítani.
Sebaj, a meghatódottság ugyan olyan nagy volt, mint Tomi esetében.

Ezzel a fiúk részéről véget is ért az anyák napja.
Én azonban konzervatív ember vagyok, és ragaszkodom ahhoz, hogy az ünnep, és a napja egybeessen, ezért készítettem ma egy torát, amit holnap, anyák napja tiszteletére nagy örömmel el fogok fogyasztani!

Minek nekem?

Minek nekem egy kislány?
Jól elvagyok a három fiammal.
És most nem a szőlő savanyú. Igen-igen, várandóságaim alatt eljátszottam a gondolattal, hogy kislányt szeretnék, de hamar beláttam, hogy nekem a fiúk jobban bejönnek.
És tényleg úgy érzem, hogy;

Minek nekem EGY kislány?
A fiúk már most is népszerűek a lányok körében, ezért biztos vagyok benne, hogy pár év múlva nem egy, hanem több kislányt is a házamba fognak hozni. Addig meg úgyis annyi dolgom van, hogy csak győzzem ellátni azokat.
Itt van például a gyerekek fuvarozása, ami nemtől független, ugye. Vinni kell a gyereket az edzésre, az oviba, és egyéb eseményekre is.

Tomit éppen tegnap vittem egy ovis társnője születésnapjára.
A fiam nagyon izgatott volt, és alig jöttünk meg az oviból, máris neki állt a készülődésnek;
levette a délelőtti pólóját és szép ingre váltotta, majd bement a fürdőszobába.
Először megfésülködött (most olyan 4-5 mm-es haja van), majd fogat, és arcot mosott, ezután az én bőrradírommal nekiállt, hogy eltávolítsa az óvodában a kezére rajzolt kriksz-krakszokat, végezetül ismét megfésülködött.
Én az egészet az ajtóban állva néztem végig, és arra gondoltam,

Minek nekem egy kislány, amikor egy fiú is képes ugyanannyi ideig elfoglalni a fürdőszobát!

Beszél!

Nem untatnék senkit a gyermeki beszédfejlődés részletezésével, lényeg, ami a fontos, hogy a kisgyerek 2,5-3 éves korára megtanul összetett mondatokban, érthetően beszélni.
Ez a beszédfejlődés első szakasza. A beszédfejlődés második szakasza 3-4 éves kor körül kezdődik.
Ebben a szakaszban a már beszélni tudó gyerek fontos képességet sajátít el, megtanul
FECSEGNI.

Mindenről, és mindenhol.
Profi politikusokat, és agymosókat megszégyenítő hatékonysággal beszél lyukat bárki hasába.
És mindezt komolyabb pszichológiai előképzettség nélkül!
Nem kérdezi, érdekel-e a téma, nem figyel a testbeszédedre, hogy képes vagy-e még követni a játékládában lakó szörny érzelmi életének szövevényes alakulását.
Nem, ő csak fecseg.

A szülői apparátus meg megpróbál helytállni, ám, a fecsegés tárgyától függően 5-10 percen belül beindul az agy túlzott terhelés elleni, természetes védekezőmechanizmusa, és a szürkeállomány automatikusan lekapcsol. Ezután már csak a vegetatív (a szervezet belső folyamatait szabályozó) idegrendszer működik.
A legtöbb szülő természetesen még ebben az állapotában is törekszik a figyelmes hallgató látszatát kelteni, ezért bizonyos időközönként "igen" "persze",vagy "hmm,tényleg" kötőszavakkal szakítja félbe a gyermeki fecsegést.

Némi nehézséget jelenthet, ha a gyerek egy "és te mit gondolsz erről?" fordulattal fejezi be a fecsegést, de a jól felkészült szülő előbb-utóbb ebből a helyzetből is kijön!

Hová tegyük?

Sok szülőben merül fel nap, mint nap a kérdés,
hová tegyük a gyereket?

No előbb pár szót arról, hová NE tegyük.
Ne tegyük túl hidegre, túl melegre, ne tegyük ki tűző napnak, és főleg, ne tegyük ki felesleges inzultusoknak.

Rendben-, mondhatja nyájas olvasóm, -ezt eddig is tudtam. De akkor mégis, hová tegyem?
A kérdés jogos, és itt a válasz.

Tegyük a gyerekeket például egy kupacba az asztalhoz.



Vagy tegyük libasorban a szoba közepére.



Kint pedig tegyük őket biciklire!



De tehetjük őket kettesével egy ládába is.Ez mindenhol működik.


Ám bárhová is tesszük a gyerekeinket, mindig tegyünk arról, hogy jól érezzék magukat!