Hull a szilva a fáról, hull a dék a kukából...

Jutott eszembe ez a  népdal amikor a minap levittem a szemetet.

Viszonylag sokat járok le as szeméttel mert többféle kukánk is van, és persze nem egyszerre telnek meg, ezért mindegyik egy külön forduló.

Egy-egy ilyen menet eddig átlagban 1-2 percet vett igénybe, de elképzelhető, hogy a jővőben hosszabb időre lesz szükségem.

És nem azért mert öregszem....

Hanem azért, mert ezentúl a szemetet is csak sminkben fogom levinni. Meg mindegy egyebet is csak maszkolás után leszek hajlandó csinálni.

Ami vicces lesz, mert eddig kb ha évente egyszer használtam szempillaspirált.

De ezentúl sminkelni fogom magamat.

És nem azért, mert öregszem.

Hanem azért, mert különben felismernek.

Az emberek. 

A városunkban.

Mert amióta rendszeresen gyerekeket edzek azóta 100-150 gyerek biztosan megfordult a kezem alatt (ja a judóban nagy a fluktuáció). És minden gyerekhez tartozik min. 1 testvér, 2 szülő, 4 nagyszülő, és az anyuka barátnője.

Ha valaki ezt felszorozza akkor az... sok. 

A város meg kicsi, tehát nem kell Kassandrának lenni, hogy megjósoljam 10 házelhagyásból 9szer biztosan összefutok valakivel, aki ismer. Egyszer meg véletlenül köszönnek rám, mert öszzekevertek valakivel.

Tehát ezentúl sminkelni fogom magamat. 

Hogy ne ismerjenek fel....

Csatt(anó)

Mert ha már a nemi megkülönböztetésnél tartunk, akkor ugye hogy is van az, hogy egy kislány vígan matchboxozhat, egy kisfiú meg ha barbit vesz a kezébe akkor az gáz.... - jutott eszembe, amikor Andrásnak már olyan hosszú lett a haja, hogy már belelógott a szemébe.

Itt cselekedni kellett, és mivel én egy nagyon gondos, ám feletébb lusta anyuka vagyok a hajvágást szépen elhalasztottam másnapra és egy kezembe kerülő csitt-csattal orvosoltam a problémát.
Szünet van, a kertnél kijebb úgy se mennek, hát jó lesz.
A gyerek tök jó el volt egész nap, egy percig sem érzékeltem rajta a látens interszexuális identitászavar jeleit.

Én nem, erre hazajött a Zuram, nézett egy morcosat, és kivette a gyerek hajából a csatot.
Aki ettől megint elkezdett nem látni....

Azt hiszed

Amikor az embernek gyereke születik, a szoptatási demencia ellenére hamar rájön, hogy nincs az a méretú lakás/kocsi/kert, amit nem lehetne pillanatok alatt gyermekholmikkal megtölteni.
Mert mindenre szükség van. Még arra is, amire nem, mert mi van ha mégis....

Persze ahogy telik az idő, azt hiszed jobb lesz, hiszen egyre csökken a pelenkák, váltóruhák, készülékek száma. Igen  ám de  ezzel párhuzamossan egyre több játék lepi el a lakást.
A ember titokban persze nyomlál, de már velem is megesett, hogy a gyerekeim a kukából halászták vissza a, bár évek óta nem használt, de lelki fejlődésükhöz elengedhetetlen törött lábú lovat.

Persze ahogy telik az idő azt hiszed jobb lesz, mert azért előbb-utóbb csask iskolába kerül a gyerek és akor majd úgy is annyira túl lesz terhelve, hogy nem jutt ideje a felesleges vackok gyűjtésére.
Igen ám, viszont kelleni fog neki íróasztal, szék, új könyvespolc és természetesen tanszerek, amik szintén sok helyet foglalnak, és ha valmi logisztikai csoda folytán mindent sikerül elhelyezned, akkor úgyis jön egy agyament tanerő, aki megveted veled min. 14, az iskolában csak egyszer használatos, ám évekig tárolandó és sok helyet foglaló dolgot.

Persze ahogy tellik az idő, azt hiszed jobb lesz.
Azt hiszed.....